Halostagnicola larsenii
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Halostagnicola larsenii Strain XH-48 Castillo et al. 2006 | ||||||||||||||
| Faj | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Halostagnicola larsenii témájú rendszertani információt. |
A Halostagnicola larsenii a Halobacteriaceae családba tartozó archea faj. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli, prokarióta szervezetek.[1] Nem motilis, Gram-negatív, aerob, pálcika alakú élőlény.[2] Halofil, neutrofil, kemoorganotróf élőlény, Kínában izolálták egy sós tóban. Szerepet játszik az olaj visszanyerésében, és tanulmányozzák hogy képes-e fényből elektromos energiát előállítani. Helge Larsen norvég mikrobiológusról nevezték el, aki úttörő kutatásokat végzett a halofilek területén.
Felfedezése[szerkesztés]
2003 szeptemberében a Sevillai egyetem kutatói az extrém sós Xilinholt-tóból üledékmintákat kaptak. A Xilinholt-tó Kína Belső-Mongólia tartományában található. A Halostagnicola larsenii optimálisan 15% NaCl-koncentráció mellett, 37 °C-on, és 7-8-as pH-n növekszik. Nem növekedik 50 °C felett.
Morfológia[szerkesztés]
A Halostagnicola larsenii XH48 sejtjei 0,5-1,0 mikrométer szélesek és 1,0-3,0 mikrométer hosszúak. Sejtjei pleomorfak, lehetnek pálcika, négyzet, vagy lemez alakúak. Ez jól mutatja a törzs képességét, hogy méretet és alakot váltson a környezetben beállt változásokra (pl. sótartalom) válaszul. A kolóniái kör alakúak, simák, átlátszatlanok és rózsaszín színűek. Poláris éter lipideket találtak a membránjában, beleértve foszfatidilglicerint és foszfatidilkerometilfoszfátot. Oxidáz pozitív, kataláz negatív.
Anyagcsere[szerkesztés]
Halofil, neutrofil, kemoorganotróf élőlény, oxigént használ terminális elektronakceptorként. Különféle szénhidrátokat használ szubsztrátként a növekedéshez, például fruktózt, glicerint, laktózt, glükózt, arabinózt, acetátot, ribózt, keményítőt, maltózt, galaktózt, ribózt, xilózt, glutamátot és propionátot. Továbbá nitrátot nitritté, majd ammóniává redukál, a folyamat aerob és ferredoxint használ elektrondonorként.[3][4]
Antibiotikum rezisztencia[szerkesztés]
Rezisztens a következő antibiotikumokra: ampicillin, klóramfenikol, eritromicin, gentamicin, nalidixsav, neomicin, penicillin G, rifampicin, sztreptomicin, és tetraciklin. Érzékeny a bacitracinre és novobiocinra.
Genomszerkezete[szerkesztés]
Genomja 2,79 Mb hosszú,[5] és egy kör alakú kromoszómából valamint négy kör alakú plazmidból áll.[6] 4246 génje van amiből 4171 fehérje kódoló gén, 19 pszeudogén, 6 rRNS gén, és 49 tRNS gén. GC tartalma 61%.
Legközelebbi rokonai a Natrialba aegypitaca és a Natrialba asiatica, a genomuk hasonlósága 94,5% és 93,3%. Alapvető különbség köztük hogy a Halostagnicola larseniinek hiányzik a 403G és az 560g bázis.
Ökológia[szerkesztés]
Kína Belső-Mongólia tartományában, egy sós tóban fedezték fel, de izolálták tengervízben India Mahárástra tartományának nyugati partjánál is.[7] Tipikus Halobacteriaként magas sótartalomú környezetben növekszik, és megtalálható a vízi környezetek üledékében például az édesvízi tavakéban.[8]
Ipari felhasználása[szerkesztés]
A halofil archeák például a Halostagnicola nem fajait alkalmazzák az olaj visszanyerésben, mivel néhány halofil tartalmaz exopoliszacharidot, egy extracelluláris polimer anyagot vagy EPS-t. Ez biofilmet képez, ami elnyeli az ionokat és a védő tápanyagokat. Az EPS lebontja a vízben a komplex szénhidrátokat, ami használható az olaj visszanyerésben.
A Halobacteriakat javasolták, mint egy élettípust, hogy lehetnének hosszan tartóan Marsi körülmények között, mivel minden környezeti stresszort tolerálnak.[9] Továbbá szintén javasolták hogy a Halobacteriák potenciálisan utazhatnak bolygótól bolygóig és túlélik a sugárzást.
A Halostagnicola larseniit tanulmányozták potencális bakterirodopszin termelése miatt, ami egy membránfehérje, ami képes átalakítani a fényenergiát elektromos energiává. A bakteriorodopszin egy enzim, ami protonpumpaként működik, és képes fontos szerepet játszani a vízi környezetben élő archeák energia anyagcseréjében.[10] Protonokat pumpál az elektromkémiai gradiensük ellenében átalakítani a fényenergiát elektromos energiává.[11]
Források[szerkesztés]
- ↑ See the NCBI webpage on Halostagnicola. Data extracted from the NCBI taxonomy resources. National Center for Biotechnology Information. (Hozzáférés: 2015. június 2.)
- ↑ Castillo, A. M., et al. "Halostagnicola larsenii gen. nov., sp. nov., an extremely halophilic archaeon from a saline lake in Inner Mongolia, China." International journal of systematic and evolutionary microbiology 56.7 (2006): 1519-1524. PUB MED doi: 10.1099/ijs.0.64286-0 Archiválva 2015. április 4-i dátummal az Archive.is-en
- ↑ Guerrero, M. G. "Assimilatory nitrate reduction." (1985): 170-171.
- ↑ "Nitrogen Metabolism: H. Larsenii." Nitrogen Metabolism: H. Larsenii. KEGG, n.d. Web. 23 Apr. 2015.
- ↑ "Halostagnicola Larsenii XH-48, Complete Genome." National Center for Biotechnology Information. U.S. National Library of Medicine, n.d. Web. 01 Apr. 2015.http://www.ncbi.nlm.nih.gov/nuccore/CP007055
- ↑ "KEGG GENOME: Halostagnicola Larsenii." KEGG GENOME: Halostagnicola Larsenii. N.p., n.d. Web. 01 Apr. 2015. http://www.genome.jp/kegg-bin/show_organism?org=hlr
- ↑ Kanekar et al. “Exploration of a haloarchaeon, Halostagnicola larsenii isolated from rock pit sea water, West Coast of Maharashtra, India, for production of Bacteriorhodopsin (BR)." Journal of Applied Microbiology. (2014) PUBMEDdoi: 10.1111/jam.12784
- ↑ Luque, R., et al. "Diversity of culturable halophilic archaea isolated from Rambla Salada, Murcia (Spain)." Extremophiles 16.2 (2012): 205-213.
- ↑ DasSarma, Shiladitya. "Extreme halophiles are models for astrobiology." MICROBE-AMERICAN SOCIETY FOR MICROBIOLOGY 1.3 (2006): 120.
- ↑ Wickstrand, Cecilia, et al. "Bacteriorhodopsin: Would the real structural intermediates please stand up?." Biochimica et Biophysica Acta (BBA)-General Subjects 1850.3 (2015): 536-553. doi:10.1016/j.bbagen.2014.05.021
- ↑ Skulachev, V. P. "Conversion of light energy to electrical energy by bacteriorhodopsin." FEBS letters 64.1 (1976): 23-25.doi: 10.1016/0014-5793(76)80239-6
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Halostagnicola larsenii című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
