Halász Pál (gépészmérnök)
| Halász Pál | |
| Született | 1880. augusztus 29. Budapest |
| Elhunyt | 1949. július 27. (68 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1902) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Halász Pál (Budapest, 1880. augusztus 29. – Budapest, Józsefváros, 1949. július 27.)[2] magyar gépészmérnök, feltaláló.
 | |
|---|---|
 | Nem található szabad kép.(?) |
 | Halász Pál arcképe |
Élete[szerkesztés]
Halász Vilmos és Szendrey Etelka fia. 1902-ben szerzett diplomát a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Az első világháború idején feltalálta a hangtalanul működő légnyomásos aknavetőgépet, amelynek legnagyobb előnye az volt, hogy nehezen lehetett meghatározni a kilövés helyét.
Felesége Frankovics Andrea volt.
A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra, azonban sírját később felszámolták.
Művei[szerkesztés]
- A projektorokról (Elektrotechnika, 1912)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Halász Pál. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés ideje: 2015. október 25.)
További információk[szerkesztés]
- Kalmár János: A Róka-Halász rendszerű levegőnyomásos aknavetők a világháborúban (Technika, 1940);
- Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Budapest, 1958)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8