Hack-törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hack-törvény a fő vízfolyás hossza és a vízgyűjtő területének nagysága közötti közelítő összefüggés, amelyet Virginia és Maryland államok vízfolyásait tanulmányozva John T. Hack[1] amerikai geológus fogalmazott meg 1957-ben.

Ha L a vízgyűjtő leghosszabb vízfolyásának hossza, és A a vízgyűjtő területe, akkor

ahol C a használt mértékegységektől függő állandó, és h egy hatványkitevő, a vízgyűjtőre jellemző kvázi-állandó. h értéke a gyakorlatban valamivel 0,6 alatt van a legtöbb esetben, és régiónként kissé változik, míg elméleti értéke h = 4/7 ≈ 0,571 [2]

A Hack-törvénynek többek között folyódinamikai[3] és felszínfejlődési[4] kutatásokban van jelentősége.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hack J.T., 1957, "Studies of longitudinal stream profiles in Virginia and Maryland", U.S. Geological Survey Professional Paper, 294-B. [1][halott link]
  2. Birnir, B., 2008, "Turbulent rivers", Quart. Appl. Math., 66, 3, pp. 565–594. [2]
  3. Willemin, J.H., 2000, "Hack’s law: Sinuosity, convexity, elongation". Water Resources Research, 36, 11, pp. 3365–3374. [3] Archiválva 2012. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Rigon, R., et al., 1996, "On Hack's law" Water Resources Research, 32, 11, pp. 3367–3374. [4] Archiválva 2012. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben