Hódeszka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hódeszka
Félcső (HP)
Félcső (HP)

Legfelsőbb vezető testület [[FIS, WSF, TTR]]
Eredet USA
Első játék 1984
Leghíresebb sportolók Tom Sims, Craig Kelly, Terje Håkonsen, Shaun White, Sigi Grabner, Xavier de la Rue
Technikák Alpin, Freestyle, Boardercross, Freeride
Kategória Téli sportok
Olimpiai Igen
Ebből fejlődött
Rá alapszik
Snurfing

A snowboard táblaformájú, a havon siklásra a síléchez hasonlítóan használt, de annál jóval szélesebb eszköz. Mára sportszerré vált.

Története [1][szerkesztés]

A snowboard-hoz hasonlatos csúszó alkalmatosságok használatára a régmúlt időkből is kerültek elő bizonyítékok. Eleinte ez is inkább a közlekedés, mint a sport eszköze volt. Törökország északkeleti, hegyvidéki részein telente még ma is használnak nagy méretű fa lapokat, melyeken állva, csúszva közlekednek a falvak között.

A 19. század közepére a kiépült vasutak révén, az ipari forradalom alatt meggazdagodott angolok felfedezték maguknak a turizmust. A svájci Alpok lakosságának ekkoriban mása sem volt, mint a gyönyörű hegyei és sok pásztor segítette hegyi-vezetőként a furcsa angol sportembereket, akik Európa legmagasabb csúcsait ostromolták. A megépülő vasutakon egyre többen jöttek és elszállásolásukra gomba mód nőttek ki a földből a szállodák, melyek viszont télen üresen álltak. 1864-ben St. Moritz-ban Johannes Badrutt, az egyik szállodatulajdonos rábeszélt egy fiatal társaságot, hogy töltsék ott a karácsonyt. Lóversenyt és fogathajtást rendezett nekik sílécen álló emberi fogatokkal. A vendégek kapva kaptak az ötleten és sílift gyanánt lóval húzatták fel magukat a hegyoldalra. Végül, a havon csúszkálás annyira tetszett az angoloknak, hogy húsvétig maradtak és a következő télen St. Moritz összes szállodája tele volt. Ezzel megszülettek a havas sportok.

Az Alpok turisztikai fejlődése persze nem állt meg a Svájc határain. A 19. század végére Franciaországtól Ausztriáig mindenhol megjelentek a turisták és kiépült az infrastruktúra. E fejlődés részeként - valamikor a századfordulón - az osztrák lejtőkön megjelent Toni Lenhardt találmánya, a monogleiter. Ez volt az első, a snowboard-hoz hasonlatos sporteszköz. Olyan népszerűvé vált, hogy versenyeket is szerveztek és 1914-ben Bruck an der Mur-ban megrendezték az első monogleiter világbajnokságot is. A II. világháború után még volt egy rövid fellángolása, de az 1950-es évek végére teljesen eltűnt.

A következő említésre méltó eszköz a Bunker volt. 1917-ben egy 13 éves Minnesota-i srác, Vern Wicklund átalakított egy lapos szánkót, hogy azon állva is lehessen csúszni. 1939-ben két rokonával Gunnar és Harvey Burgesonnal közösen szabadalmat jegyeztetett be a kötéssel ellátott deszkára, mellyel oldalirányban csúsztak a havas lejtőkön.

Az első tömegesen használt és kereskedelmileg is sikeres eszköz Sherman Poppen 1965-ben szabadalmaztatott Snurfere volt, mely a mai modern snowboardok közvetlen előfutárának tekinthető, bár nem rendelkezett kötéssel. Poppen - aki egyébként vegyészmérnök volt és Michigan-ben, Muskegonban élt családjával - 11 éves lányával szánkózott, amikor is a kislány a szánkóra felállva csúszott le a lejtőn. A lelkes apuka otthon összekötött két sílécet és az orra egy kötelet erősített kapaszkodónak.

A csúszó alkalmatosságot Poppen felesége nevezte el „snurfernek”.

A snurferből hamarosan a környék összes gyereke szeretett volna egyet. Poppen kisipari módszerekkel elkezdte ugyan gyártani, de nem bírta a rohamot és inkább licencelte a gyártást a Brunswick Corporation-nek, akik azelőtt inkább bowling- és biliárdgolyóikról voltak ismertek.

A Snurfer - hála a Brunswick értékesítési hálózatának - gyorsan megtalálta a maga helyét a játékboltokban a labdák és kisvasutak között. Verhetetlen 5-15$-os árának köszönhetően (ma 3-500 dollárt is megadnak a gyűjtők egy első szériás sárga-fekete csíkosért) az első tíz évben megközelítőleg egymillió darabot adtak el belőle.

Az 1960-as évek végétől már komoly versenysorozatban mérték össze tudásukat a snurferek. Az első "World Snurfing Classic"-ot, Blockhouse Hill-en rendezték North-Muskegon-ban, 1968. februárjában, több, mint 300 résztvevővel.

A verseny ösztönözte a deszkák technikai fejlődését és 1970-ben Dimitrije Milovich elkészítette az első fémkantnival ellátott deszkát, majd 1972-ben céget alapított Winterstick néven. Miután szabadalmaztatta, 1975-től kereskedelmi célból gyártani kezdte. (Megjegyzendő, hogy bár a '90-es évek közepéig a szabadalmi oltalom őt illette, azt sosem érvényesítette más gyártókkal szemben.) Ebben az évben történt meg először, hogy egy az USA-ban országosan megjelenő lapban, a Newsweek Magazin márciusi számában egész oldalas cikk jelent meg a snowboardról (Milovich és a Winterstick kapcsán). 1977-ben Jake Burton Carpenter megjelent az első kötéssel ellátott snurfer-szerű snowboarddal, és megalapította vállalkozását Burton Snowboards néven. Eközben Tom Sims - maga is lelkes snurfer, valamint gördeszka- és szörfkészítő - rétegelt furnérlapokból kezdett deszkákat készíteni. Ezekből az olcsó lapokból rengeteget adott el, így a többiek is átvették a technológiát.

Az újabb áttörés akkor következett be, amikor Burton, Sims és Milovich 1980-ban a sílécekhez hasonló szendvics-szerkezettel és a P-Tex talppal kezdték készíteni a deszkákat, ezzel megszületett a modern snowboard.

Paul Graves - aki már a snurfer érában is nagy sztár volt - 1982-ben megszervezte az első Snowsurfing Nemzeti Bajnokságot Vermontban (USA). A Suicide Six síterepen megrendezett verseny műlesiklásból (slalom) és lesiklásból (downhill) állt.

A következő évben a Tom Sims - miután Mike Chantry elvitte Terry Kidwellel Tahoe City régi szemétlerakójába, hogy megmutasson nekik egy behavazott árkot (amit még Mark Anolik fedezett fel 1979-ben) -, Sims Worlds néven, Soda Springs-ben, Kaliforniában félcső-versenyt rendezett. Ezzel megszületett a freestyle snowboard.

1985-ben megtartották az első Mt. Baker Banked Slalom versenyt a Washington-állambeli Mt. Baker síterepen, amit Tom Sims nyert meg. Az immár harminc évre visszatekintő versenyt a mai napig megrendezik.

Ebben az évben kezdte el Sims az első lekerekített végű kétirányú freestyle deszka, a Terry Kidwell nevével fémjelzett modell árusítását.

1986-ban mutatta be a Burton Snowboards az első fűzős, puha snowboard-cipőt és ekkor rendeztek először Európában is "világbajnokságot". Mindjárt kettőt: egyet Ennsdorf/St.Moritz-ban, Svájcban, egyet pedig Livignoban, Olaszországban. Ezek mellett az időközben Soda Springs-ből Breckenridge-be költöztetett amerikait is megtartották.

Az 1987-88-as szezonban, az Észak-Amerikai Snowboard Társaság (NASA) és a Snowboard Európai Társasága (SEA) együttműködésében megszervezték az első világkupát két európai és két észak-amerikai versennyel.

1989-ben megalakult a sportág nemzetközi szabályozó szövetsége az Internatonal Snowboard Association (ISA), mely egy évvel később a Hivatásos Snowboardosok Nemzetközi Társaságával (NAPS) egyesülve az International Snowboard Federation-é (ISF) alakult át.

1990-ben Jake Burton megvásárolta Bob Webber "sídeszka" szabadalmát és megpróbálta megzsarolni vele a többi gyártót. Az éves árbevételük 3%-át követelte. A hatalmas felzúdulást látva visszakozott és később megpróbálta letagadni az egészet - noha ügyvédi felszólítások tucatjai voltak rá a bizonyítékként - azt állítva, hogy "ő csupán meg akarta védeni az iparágat a szabadalom megvásárlásával".

Ugyan ebben az évben építették meg a coloradói Vail síközpontban az első snowboard-parkot.

1991-ben Steven Rechtschaffner és Greg Stump a Greg Stump’s World of Extremes sorozat 8. epizódjához építettek a Blackcomb Mountain síközpontban egy krosszpályát. Az általuk feltalált boardercross (BX) a műsor után annyira népszerű lett, hogy szerte a világon versenyeket kezdtek rendezni és ez a snowboardcross (SBX) 2006-os olimpiai debütálásához vezetett.

1993-ban az ausztriai Ischgl-ben rendezték meg az első hivatalos, az ISF által meghirdetett világbajnokságot.

1994-ben a Nemzetközi Síszövetség (FIS) felvette sportágai sorába a hódeszkát és megalkotta saját szabályait.

A sportág feletti hegemónia kérdését a NOB döntötte el, akiknek kellett ugyan a hódeszka, de nem szerettek volna a tagok között helyet szorítani egy újabb nemzetközi szövetségnek. (A szabados, alulról szerveződő snowboardosoknak meg végképp nem.) Ezért 1995­-ös, salamoni döntésük értelmében a hódeszka olimpiai sportág lett ugyan és az 1998-as Nagano-i Téli Olimpia programjában az óriásműlesiklás ill. a félcső is szerepelt, de a lebonyolítással, valamint a kvalifikációval NOB kizárólagosan a FIS-t bízta meg.

A nemzetközi sportpolitikához kevésbé értő snowboardosok, élükön a háromszoros ISF világbajnok Terje Håkonsennel ezt a döntést nehezen fogadták el. Annyira, hogy Håkonsen nem is volt hajlandó részt venni a FIS kvalifikációs versenyein, emiatt a félcsőben legesélyesebbnek tartott rider nem indulhatott az olimpián.

Ezek után az ISF egyre inkább teret vesztett és 2002-ben beszüntette tevékenységét.

2002-ben a Salt Lake City-ben rendezett olimpián az óriás-műlesiklást paralel óriás műlesiklásra (Paralel Giant Slalom [PGS]) cserélték.

A 2006-os torinói téli olimpián volt először a snowboardcross (SBX). A 2014-es szocsi téli olimpia programjában már a slopestyle (SBS) és a parallel szlalom (PSL) is szerepelt. Ez utóbbi helyett 2018-ban a Big-Air-t (BA) kívánnak rendezni.[2]

Az ISF megszűnésével egyidőben Terje Håkonsen kezdeményezésére az iparágban érdekelt vállalkozások, pro riderek és versenyszervezők konzorciuma megalapította a Ticket To Ride World Snowboard Tour-t (TTR), amelyet egyesületként jegyeztek be Svájcban.

A TTR a freestyle versenyek piaci pozicionálására koncentrált és ebben sokkal nagyobb sikereket ért el, mint a FIS, amelynek freestyle világkupa futamain és világbajnokságain kizárólag az olimpiai kvalifikáció évében jelentek meg a profi versenyzők.

A TTR 2002-es létrehozásakor a kilenc legjelentősebb verseny (Nissan X-Trail Jam, Nokia Air & Style, O’Neill SB Jam, Burton European Open Snowboarding Championships, Champs Open, Vans Triple Crown of Snowboarding, The Battle, Quiksilver Slopestyle Pro, US Open Snowboarding Championships) egyfajta kupasorozatba fűzése volt a cél, amelynek megkoronázásaként a legjobb riderek meghívást kaphattak a Terje által szervezett Arctic Challenge-re, amely mintegy a tour döntője volt.

A kilenc versenyes szisztéma az Arctic Challenge-el, mint döntővel három szezont élt meg, majd 2005-ben bevezették a versenyek csillagozását és a ranglistát. Ennek eredményeként a 2005-2006-os szezonban összesen 67 különböző szintű esemény csatlakozott a sorozathoz és ekkortól már a lányok is megmérkőzhettek egymással, amire addig a TTR sorozatban nem volt lehetőségük.

A komoly médiaérdeklődés oda vezetett, hogy komoly összegek folytak be a sportágba, esetenként több tízezer dolláros pénzdíjakat eredményezve. Mindezek hatása a sportág fejlődésére vitathatatlan és korábban lehetetlennek tűnő trükkök kidolgozására és beadására készteti a ridereket.

A TTR indulásának évében, egészen pontosan 2002. augusztus 10-én Münchenben 14 ország küldöttei (köztük a MSBSZ-t képviselő magyar küldöttek) alapították meg japán és norvég kezdeményezésre a Snowboard Világszövetséget (WSF), az ISF után maradt űr kitöltésére. A TTR csillagozási rendszerének bevezetése után a WSF és a TTR megegyezésével a WSF teljes egészében átvette az 1-3 csillagos "amatőr" versenyek felügyeletét, amelyekre azután ráillesztette a saját utánpótlást célzó versenysorozatát a World Rookie Tour-t.

Bár a TTR és a WSF pozíciói a freestyle snowboard világában sokkal erősebbek a FIS-nél, a WSF-nek az olimpiai kvalifikáció átvétele nem sikerült. Az évezred első évtizedét a FIS és a WSF-TTR alkotta csoport közötti kommunikáció hiánya jellemezte, miközben a tagság részben fedésben volt egymással. A szervezetek között a helyzet 2011-re konszolidálódott annyira, hogy a TTR vezetőségének javaslatára, a slopestyle olimpiai versenyszámmá avanzsálásának apropója kapcsán a TTR és FIS között tárgyalások kezdődtek freestyle versenyszámok olimpiai kvalifikációs versenyeinek a megosztásáról, illetve közös értékeléséről. A megegyezés hatására a három szervezet támogatásával kidolgozták a Snowboard Világranglistát (World Snowboard Point List [WSPL]), amely miután súlyozva tartalmazza minden szervezet versenyeinek eredményét, valós képet ad az egyes versenyzők helyzetéről a nemzetközi rangsorban.

2015-ben a WSF útjára bocsátotta a WSF World Banked Slalom Tour-t.

Az Új-Zélandi Mt.Cook nemzeti parkban először 1995-ben megrendezett, legendás World Heli Challenge volt az első nemzetközi szintű freeride verseny, illetve a 2004-ig kizárólag hódeszkásoknak megrendezett Verbier Extreme Svájcban, melyből az elsőt még 1996-ban rendezték.

2006-ban három freeride versenyrendező megbízott nyolc prominens ridert (Cyril Neri, Steve Klassen, Mitch Toelderer, Flo Orley, Aurélien Ducroz, Phil Meier, Ian McIntosh, Martin Winkler) egy versenysorozat szabályainak és rangsorrendszerének kidolgozásával. A csoport azóta Pro Freeriders Board néven működik. A három versenyrendező két továbbival kiegészülve 2007-ben azután útjára bocsátotta a Freeride World Tour-t (FWT) és a lebonyolításra létrehozta az FWT Management SA-t. Az FWT kvalifikációs versenysorozatot is létrehozott Freeride World Qualifiers (FWQ) néven, majd Cyril Neri vezetésével 2011-ben útjára indították a 14-17-éves utánpótlás számára a Freeride Junior World Tour-t. Ez 2013-ban egyesült az amerikai kontinensen zajló hasonló korosztályos versenysorozattal és még ebben az évben megrendezték az első Freeride Junior World Championships-t, melyet azóta évente megrendeznek.

A snowboard az elmúlt 30 évben a legdinamikusabban fejlődő téli sportággá nőtte ki magát. Észak-Amerikában egy 2010-es felmérés szerint már a vendégek 50%-a hódeszkával csúszik. A sport Japánban is hasonlóan népszerű. Európában ez az arány 25-40% között mozog. Kivételt képez Norvégia, ahol a snowboard már népszerűbb, mint az alpesi sí. Magyarországgal kapcsolatban nincsenek pontos statisztikák, de az iparág szakértői 50.000 körülire becsülik az évente deszkát csatoló magyarok számát.

Szakágak[szerkesztés]

Hardbooters[szerkesztés]

Az összefoglalóan "hardbooter"-nek (kemény bakancsosnak) nevezett szakág magában foglalja az eredeti, a sportág esszenciáját őrző, bár mára már inkább csak a versenyzők által űzött "alpin" snowboard-ot és a free-carvingot.

Alpin Snowboard[szerkesztés]

A snowboard összes válfaja közül ez áll legközelebb a síeléshez. Legalább is annyiban, hogy itt is a lesiklás sebességének élvezetén, a technika tökéletességén és a deszka minden rezdülése feletti kontrollon van a hangsúly. Mindemellett ennek a deszkatípusnak a fejlődéséből profitált a legtöbbet a síelés, hiszen a mára már hétköznapi, de nagyon fontos újításokat, mint például a sidecut radius-t, avagy a fordulást elősegítő íveket a deszkák és lécek oldalán, a hódeszkások fejlesztették ki.

A snowboard "speed" versenyszámok, melyek közé az alpin számok mellett a boardercross is tartozik, nevükhöz illően a sebességről szólnak. Manapság versenyeket műlesiklás (slalom - SL), párhuzamos műlesiklás (paralel slalom - PSL), valamint óriás műlesiklás (giant slalom - GS) és paralel óriás műlesiklás (paralel giant slalom - PGS) versenyszámokban rendeznek. Röviden összefoglalva, az összes versenyszám lényege, hogy a versenyzők a lejtő tetejéről indulva, a kék vagy fekete ill. piros vagy sárga kapukat a megfelelő irányból kerülgetve a lehető leggyorsabban jussanak le a lejtő alján található célig. A párhuzamos versenyszámok esetén mindezt párosával egyszerre indulva, egymás ellen küzdve kell teljesíteni és a továbbjutás a döntő felé egyenes kieséses rendszerben történik.

Alpin versenyszámok kizárólagos szabályalkotó nemzetközi szervezete a Nemzetközi Síszövetség (FIS). Más nemzetközi szervezet égisze alatt nem szerveznek ilyen versenyeket.

Az alpin snowboard az évezred első évtizedének közepére sokat veszített népszerűségéből, aminek hatására a nagy síléc- és snowboardgyártók beszüntették az ilyen típusú deszkák gyártását, de mivel a versenysport fennmaradt, helyüket mára a főként versenyzőket kiszolgáló specializált, egyedi "custom" deszkákat fejlesztő és gyártó manufaktúrák vették át, amelyek a folyamatos fejlesztésekkel lassan igazi high-tech technikai sporttá teszik ezt a szakágat. A világkupában résztvevő jelentősebb deszkakészítők a Kessler, a világbajnok Sigi Grabner féle SG-Snowboards, az APEX, az Oxess, illetve a kétszeres olimpiai bajnok Philip Schoch-hoz köthető Pearl, továbbá a nagy visszatérő, már többször csődbe ment, legendás F2. Rajtuk kívül készítenek ilyen deszkákat az USA-ban, Japánban, Koreában és Szlovéniában is.

A modern versenysnowboardok alumínium (Titanal™) valamint üveg- és/vagy szénszálas szövet alkotta kompozit anyaggal borított famagból, jó vaxmegtartó képességű vagy nano-P-Tex™ talppal készülnek. Rádiuszuk 11-18 méter. Az alumíniumra a nagy menetsebességnél fellépő rezonancia csillapítása és a kanyarokban a jobb ívtartás, így a kemény, jeges pályákon a jobb éltartás miatt van szükség, amit a fém rossz rugózása és 360°-os torziós nyúlása segít elő. Az utóbbi években elterjedt platnik, miközben stabil talapzatot képeznek a ridernek, szabadon engedik a deszkát az ideális ívre hajlani, elősegítve a tökéletes élvezetést a kanyarokban. A kemény kötés és cipő is a deszka és főleg az élek direkt irányítását segítik elő. A kötések állásszöge hegyes, a deszkák egyirányúak.

Free-Carving[szerkesztés]

A free-carving és extreme-carving a snowboard longboard-os hagyományaihoz tér vissza. A sebesség és az extrém trükkök helyett, az ívhúzás szépségére helyezi a hangsúlyt. Ehhez a hosszú és keskeny deszkák a legalkalmasabbak, egészen hegyes szögű kötésállásokkal. A riderek szinte felfekszenek a pályára kanyarodás közben. A legextrémebb változata a síléc keskenységű skwal.

Softbooters[szerkesztés]

A merev műanyag héjtól eltérően a puha bakancsok (softboots) ugyan kevésbé segítik a deszka pontos irányítását, viszont rugalmasságuknak köszönhetően jobban csillapítják az ugrások végén a leérkezéskor fellépő ütközési energiákat.

Freestyle[szerkesztés]

A sportág legismertebb és legkedveltebb ága. Népszerűségét mutatja, hogy komoly sípályarendszer ma már elképzelhetetlen kidobókat (ugratókat), korlátokat, dobozokat és egyéb elemeket felvonultató park nélkül. A szabadstílus mainstream, hivatalos sípályákra korlátozott világa mellett hamar kialakult az underground extrém közössége is, akik gyakorlatilag bárhol, városban (Jib), erdőben (Pow), ill. akárhol, ahol akárcsak egy hógolyónyi havat találnak hódolnak kedvenc sportjuknak. Jelentős az undergound körül kialakult szubkultúra is.

A freestyle deszkák kétirányúak, szendvicsszerkezetük üvegszál borítású magból és főképp gyenge vaxtartású, de strapabíróbb extrudált talpból áll. A mag az olcsó tömegdeszkáknál keményhabból, míg a drágább, minőségi deszkáknál fából készül. A kantnik élét az oldalirányú csúszás elősegítésének érdekében lereszelik. A kötések állásszöge változatos, a kötések a deszka közepétől azonos távolságra helyezkednek el. A deszkák hajlítása rendkívül változatos (camber, rocker, hybrid, flat, stb.).[3]

Boardercross[szerkesztés]

A boardercross deszka anyagában és felépítésében megegyezik a modern alpin-versenydeszkákkal. A kötések és cipők valamivel keményebbek a freestyle-hoz használtnál, hogy a nagy sebességnél is biztosan lehessen irányítani a deszkát. A boardercross egy csoportos versenyszám, ahol 4-6 versenyző indul egyszerre és küzdik le magukat egy döntött kanyarokkal és ugratókkal nehezített pályán. A cél itt is elsőként áthaladni a célvonalon.

Freeride[szerkesztés]

A freeride a tapasztalt riderek sportja. Kiépítetlen, többnyire szűzhavas lejtőkön, extrémebb változataiban szakadékokkal tűzdelt hegyoldalakon való lesiklást jelent. Szépsége mellett rengeteg veszélyt is rejt. A lavinák, a hóréteg alatt megbúvó sziklák, faágak és egyéb veszélyforrások miatt nagy tapasztalat és helyismeret, ezek hiányában szakképzett túravezető szükséges az űzéséhez. A freeride deszkák hasonlóak a freestyle deszkákhoz, de a mély hóhoz alkalmazkodva szélesebbek annál. Többnyire egyirányúak (különösen a porhóhoz készült deszkák), a kötések közötti felezőpont a deszka középpontjához képest a deszka vége felé van eltolva, ezzel is csökkentve a deszka orrára nehezedő nyomást és így a hóba fúródás veszélyét.

Splitboard[szerkesztés]

Elmélet[szerkesztés]

Részek és Paraméterek

  • a deszka részei és paraméterei:
    • orr (nose) - a deszka eleje
    • derék (waist) - a deszka közepe
    • hátsó rész (tail) - a deszka hátulja
    • él, kantni (edge) - a deszka fémmel szegett éle
    • hosszúság - a deszka orrától a végéig mért távolság
    • híd - a derék földtől való elemelkedése
    • futófelület hossza - a deszka csúszófelülete
    • tényleges élhossz (effektív edge) - az él hasznos hossza
    • szélesség - három helyen adják meg: az orrnál, a deréknál és a hátsó résznél
    • az oldalív sugara (sidecut radius) - mekkora ívben fordul a deszka
    • rugalmasság - nc
    • terpesz (stance) - a két kötés közti távolság
    • felső réteg - a deszka teteje
    • felső szövet - az erő elnyelése a feladata
    • mag (core) - az alsó és felső szövet egymástól való távol tartása a feladata
    • alsó szövet - a szakító szilárdsága fontos
    • talp (base) - ez a rész érintkezik a hóval
    • oldalfal (sidewall) - lezárja a felső- és alsó réteget + az élet
  • a kötés részei és paraméterei:
    • kemény kötés - alpesi stílushoz, fémcsatokkal rögzül a bakancs a deszkához
    • puha kötés - hótaposó-szerű csizmát csatolunk a deszkához
  • cipő
    • kemény - hasonlít a sícipőhöz, csak más irányba merev
    • puha - belül hab, kívül bőr

Trükkök[szerkesztés]

  • "Lebegő" trükkök
    • ollie-k - ez sok aerial trükk alapja. Hasznos továbbá kis akadályok (buckák) átugrásához. <videó + angol nyelvű leírás>
    • air to fakie - ez a trükk valójában egy ollie, 180 fokos fordulattal a levegőben.
  • "Felszín" trükkök
    • whillie - ebben a trükkben úgy kell egyensúlyozni, hogy a deszkának csak az egyik vége van a havon. Ez a trükk segíthet a landolási technikád fejlesztésében.
    • butter - ez a trükk teljes fordulatok sorozatából áll. mielőtt kipróbálnád, légy biztos az ugrás- és érkezés tudásodban.
    • nose- és tail roll - ebben a trükkben úgy fordul meg a deszka, hogy közben az orr / a hátsó rész a havon marad.
  • "Korlát" trükkök
    • 50/50 grind - ezt a trükköt korláton vagy egyéb tárgyakon tudod végrehajtani. A trükk közben a deszkád teljes felületével felfekszik a korlátra, párhuzamos vele. Ez a legegyszerűbb grind/csúszás.
    • rock-n-roll grind - ez a csúszás a 50/50 grind tesója, csak itt a deszka merőleges a korlátra, vele 90 fokos szöget zár be.
    • 180 grind - ez a csúszás magában foglal a sima 50/50 vagy rock-n-roll csúszáson kiívül egy 180 fokos forgást mielőtt a korlátra érkeznél, miután a korlátról leugrasz, esetleg mindkettő.
    • five-o grind - ebben a trükkben a korláton egy whilliet kell csinálnod a korláton a csúszás közben.
  • "Félcső" trükkök
    • már a félcsőben való csúszáshoz is speciális technika kell
    • alley oop - ez egy alaptrükk a félcsőben. Végzése közben egy 180 fokos fordulatot kell tenned a levegőben, amikor elhagyod a félcsövet.
    • backside 720 - ebben a trükkben két teljes fordulatot kell megtenned a levegőben.

Forráshivatkozások[szerkesztés]

  1. A snowboard története. Msbsz.hu (OTRS-engedély a vitalapon)
  2. https://www.change.org/p/don-%CC%81t-let-the-ioc-remove-snowboard-parallel-slalom-from-the-2018-olympic-winter-games
  3. http://www.msbsz.hu/hirek114/hogyan-valassz-deszkat-c7291

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hódeszka témájú médiaállományokat.
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap