Gyulai Ferenc (katonatiszt)

Marosnémethi és nádaskai gróf Gyulay/Gyulai Ferenc (Pest, 1798. szeptember 1. – Bécs, 1868. szeptember 1.) császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter, gróf Gyulay Ignác császári és királyi táborszernagy és Julia von Edelsheim osztrák bárónő fia.

Élete

Származása, pályakezdése

Régi nemes erdélyi családból származott, mely 1694-ben bárói, 1704-ben grófi rangra emelkedett. 1816-ban alhadnagyként belépett az apja nevét viselő 60. gyalogezredbe. Számos katonai alakulatnál szolgált és békeidőben szokatlanul gyors előmenetele rátermettsége mellett feltehetően családi nevének is köszönhető volt. 1820-ra főhadnagyi, 1829-re alezredesi, 1831-re ezredesi rendfokozatot ért el, majd 1839-ben vezérőrnaggyá léptették elő.

Katonai kormányzó és hadügyminiszter

1845-ben az uralkodó a 33. gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. 1846-tól altábornagyi rangban Trieszt kormányzója és az osztrák Partvidék (Seebezirk) katonai parancsnoka lett. E minőségében az 1848-as forradalmak kitörésekor ideiglenesen átvette az osztrák haditengerészeti erők feletti parancsnokságot, és megakadályozta, hogy a hajóhad az itáliai felkelők kezére jusson. Határozott intézkedései révén az osztrák Partvidék ellen tudott állni az egyesült nápoly-szárdiniai hajóhad támadásainak mindaddig, amíg a szárazföldön a hadihelyzet 1848. július 25-én az Osztrák Császárság számára kedvező fordulatot nem vett, Radetzky tábornagy custozzai győzelme révén.

Jelentős részben e sikeres működésének következtében 1849. június 1-jén Felix zu Schwarzenberg herceg (1800–1852) kormányának hadügyminiszterévé nevezték ki. I. Ferenc József kíséretének tagjaként jelen volt a június 28-i győri ütközetben, majd megtette a kellő intézkedéseket Komárom ostromának előkészítésére, azonban júliusban saját kérésére felmentették beosztásából.

Hadvezéri működése Itáliában

1850-ben táborszernaggyá léptették elő. Kinevezték a milánói V. hadtest parancsnokává, és Radetzky utódjaként Lombardia hadi és polgári kormányzója lett. E beosztása mellett teljesített több ízben kisebb diplomáciai feladatokat is. 1857-ben kinevezték az észak-itáliai osztrák haderő főparancsnokává.

Az 1859. évi szárd háború kitörésekor a császár Gyulait nevezte ki a Lombard-Velencei Királyság katonai kormányzójává is, a túl liberálisnak tartott Ferdinánd Miksa főherceg helyére. A hadműveleteket az osztrák csapatok előnyomulása vezette be, azonban Gyulai erélytelen hadvezetésének köszönhetően a kezdeményezés az egyesült francia és szárd–piemonti csapatok kezébe került át. A sorozatos késlekedések következtében az osztrák csapatok egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, majd – annak ellenére, hogy az osztrák kormány május végén újabb négy hadtestet küldött a hadszíntérre – június 4-én a magentai csatában döntő vereséget szenvedtek a III. Napóleon császár és Mac-Mahon tábornagy által irányított francia és szárd haderőtől. Gyulai Ferencet június 16-án felmentették főparancsnoki beosztásából és nyugdíjazták. Helyét maga I. Ferenc József vette át, aki azonban június 24-én a solferinoi csatában újabb vereséget szenvedett. A csatavesztések következtében az Osztrák Császárság kénytelen volt lemondani Milánóról és egész Lombardiáról III. Napóleon javára, aki ezeket a tartományokat később átadta az 1861-ben megalakult egységes Olasz Királyságnak, cserébe Savoya tartomány és Nizza átengedéséért.

A hadjárat sikertelenségéért Gyulai Ferencet tették felelőssé, aki több ízben igyekezett az ellene felhozott vádakat cáfolni. A sikertelenség okát a Bécsből kapott helytelen parancsokban, illetve saját alvezéreinek tehetetlenségében vélte megtalálni.

Utódai

Gyulay Ferenc Józsefnek nem született gyermeke, ezért 1866-ban örökbe fogadta felesége unokaöccsét, Leopold Wilhelm von Edelsheim báró vezérőrnagyot (1826–1893), aki felvette a Gyulai nevet is, Edelsheim-Gyulai Lipót Vilmos néven bárói, majd grófi rangra emelték, s e néven az Edelsheim-Gyula család megalapítója lett. Később lovassági tábornoki rangot kapott. Az ő egyik dédunokája, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő 1940-ben Horthy István repülőtiszthez (1904–1942), Horthy Miklós kormányzó fiához, a Magyar Királyság kormányzóhelyetteséhez ment feleségül.

Források

Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148
Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó, 1985, ISBN 9633263379
Gyulai Ferenc (Vasárnapi Újság, 1859. május 29.)

Külső hivatkozások

[1] A Gyulay család genealógiája.