Gustavo Gasparini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustavo Gasparini
Született1930
Állampolgárságaolasz
Nemzetiségeolasz
Foglalkozásasci-fi-író
IskoláiVelencei Egyetem

Notable Books List
SablonWikidataSegítség

Gustavo Gasparini (született: 1930[1]) olasz tudományos-fantasztikus író.

Élete[szerkesztés]

Velencében modern nyelveket tanult, ezután bejárta Európát. Renato Pestrinieróval és Sandro Sandrellivel együtt a híres „velencei tudományos-fantasztikus triász” egyik tagja. Számos regény és novella szerzője, ezek zömükben a tudományos-fantasztikus irodalom műfajában születtek. La donna immortale című regénye az 1975-ös Italconon, Ferrarában a legjobb regény díját nyerte el,[2] s még ugyanebben az évben bekerült az American Library Association Notable Books List (Jelentős könyvek gyűjteménye) című listájába.[3] Magyar nyelven a Galaktika közölte néhány elbeszélését.

Művei[szerkesztés]

Regények

  • Le vele del tempo (1963)
  • La donna immortale (1974)
  • Il Castello dell'Ombra (1988)

Elbeszélések

  • Pittore dell'Invisibile (1951)
  • Qualcuno è dietro alla porta (1961, auch als Traditore)
  • Circolo chiuso (1962)
  • Mosche (1962)
  • Ritratto di ignoto (1962)
  • Giochi proibiti (1963, Sotto le coperte címen is)
  • Schiavi senza padrone (1963)
  • Vertigine (1963, Ossessione címen is)
  • Il pianeta degli Invisibili (1963)
  • La notte dell'ira (1963, Delitto e castigo címen is)
  • La lunga ricerca (1963, La fabbrica címen is)
  • Ritorno (1963)
  • Quarta dimensione (1964, Biglietto di andata címen is)
  • Acqua alla gola (1965)
  • L'Altra Parte (1966)
  • Notturno (1969, Risveglio notturno címen is)
  • Vicolo cieco (1972)
  • Incidente notturno (1973)
  • Gli eredi della Terra (1973)
  • Minaccia occulta (1976)
  • Esperimento di magia (1977)
  • Dale 3000 (1978, Leda 3000 címen is)
  • Incubo (1978)
  • L'ora della vendetta (1978)
  • Psicocinesi (1978)
  • Destini (1978)
  • Invasione (1978)
  • Lilith (1978)
  • Il pianeta degli Uomini Finti (1979)
  • Tecnocrazia (1979)
  • La figlia di Atlantide (1979)
  • Una storia autentica (1979)
  • Il tempo è galantuomo (1980)
  • Le mani di Satana (1980)
  • Panico (1980)
  • Il collezionista di bambole (1980, Bambole címen is)
  • La casa delle streghe (1980)
  • Ragazza alla finestra (1980)
  • Delirium (1980)
  • Acque profonde (1980)
  • Autostop (1980)
  • Allegro con fuoco (1980)
  • Il messaggio (1980)
  • L'altra sponda (1980)
  • Incontro in montagna (1980)
  • Oniria (1980)
  • Il guardiano della soglia (1981)
  • L'intervista (1982)
  • Pianeta pericoloso (1985)
  • Oltre il labirinto (1985)
  • Il sole di mezzanotte (1989)
  • La stanza in fondo al corridoio (1989)
  • Incubi. Dieci passi nell'orrore (1990)
  • Psiconauta (1990)
  • L'ultimo angelo (1990)
  • Pietre (1990)
  • Diario segreto (1990)
  • Altri incubi (1992)
  • Ci uccidono per giocare (1992)
  • Enigma solare (1992)
  • Lo specchio (1992)
  • Gli eredi dell'uomo (1992)
  • La figlia del Diavolo (1996)
  • L'occultista (1997)
  • Fantastico veneziano (1997)
  • Il guardiano della soglia (1999)
  • Il gioco della vita (1999)
  • Il perturbatore della quiete (1999)
  • La stanza in fondo al corridoio (1999)
  • La porta del tempo (1999)
  • Impossibile ritorno (1999)
  • La danza di Dio (1999)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • A kör bezárul (elbeszélés, Galaktika 6., 1973)
  • A takaró alatt (elbeszélés, Galaktika 49., 1983)
  • Visszatérés (elbeszélés, Galaktika 49., 1983)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gasparini Gustavo. www.fantascienza.com. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
  2. Italcon | Premio Italia. www.fantascienza.com. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
  3. La donna immortale | Awards & Grants. www.ala.org. (Hozzáférés: 2023. december 22.)

Források[szerkesztés]

  • Hans Joachim Alpers, Werner Fuchs, Ronald M. Hahn: Reclams Science-fiction-Führer. Reclam, Stuttgart, 1982 ISBN 3-15-010312-6 169. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gustavo Gasparini című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.