Sandro Sandrelli
| Sandro Sandrelli | |
 | |
| Sandro Sandrelli az 1973-as Italconon | |
| Élete | |
| Született | 1926. július 26. Velence, Olaszország |
| Elhunyt | 2000. július 6. (73 évesen) Velence, Olaszország |
| Nemzetiség | olasz |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Samuel Balmer |
| Jellemző műfaj(ok) | Sci-fi |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sandro Sandrelli témájú médiaállományokat. | |
Sandro Sandrelli, írói álneve: Samuel Balmer[1] (Velence, 1926. július 26. – Velence, 2000. július 6.) olasz tudományos-fantasztikus író, újságíró, műfordító.
Élete[szerkesztés]
Kémiai diplomát szerzett, ezután újságíróként valamint az Il Gazzettino di Venezia című lap tudományos szerkesztőjeként tevékenykedett.[2] Első munkája, a Le ultime trentasei ore di Charlie Malgol 1949-ben jelent meg. Irodalmi munkássága első, 1963-ig terjedő szakaszára a kalandos, sokszor groteszk, csapongó írások jellemzőek, ezután komolyabb, kötöttebb témák felé fordult. Az 1950-es évek olasz tudományos fantasztikuma úgynevezett „aranykorának” egyik legjelentősebb szerzője volt abban az időszakban amikor e műfajt felfedezték s igazán népszerűvé vált az országban. Az Interplanet című lap egyik alapítója és fő munkatársa volt.
Renato Pestrinieróval és Gustavo Gasparinivel együtt a híres „velencei tudományos-fantasztikus triász” egyik tagja volt. Szerkesztette az Interplanet periodkusan megjelenő antológiáit (Gianfranco de Turris-szal és Sebastiano Fuscóval együtt), összesen hét kötetet, amelyekben az 1960-as évek eleje olasz fantasztikus novellatermésének javát tette közzé. Írói pályafutása (körülbelül 60 novellát írt) 1965-ben, az Interplanet utolsó számának megjelenésével fejeződött be, ezután már csupán néhány igen rövid írást publikált az Oltre il cielo magazinban. Kurátori és fordítói tevékenységét tovább folytatta, ő ültette át olasz nyelvre például Frank Herbert Dűne-sorozatát (Giampaolo Cossatóval együttműködve).
700 darabból álló ritka fanzingyűjteményét a milánói Via Senato könyvtárnak adományozta.[3] 2008-ban a Mondadori kiadó jelentette meg legjobb munkái gyűjteményét az Urania Collazione sorozatban. Néhány történetét lefordították francia, angol, német, spanyol és orosz nyelvre. Magyarul a Galaktika közölte néhány novelláját.
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Robotszimfónia (Galaktika 5., 1973)
- A prototípus (Galaktika 6., 1973)
- Két vagy három Cantorp (Galaktika 6., utánközlés: Galaktika 181., 2005)
- A súgógép (Galaktika 6., utánközlés: Alagút a világ alatt, antológia, szerkesztette Ágoston Húgó, Kriterion Kiadó, 1975)
- Az univerzum (Galaktika 49., 1983)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sandro Sandrelli című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
