Gunnar Björnstrand
| Gunnar Björnstrand | |
 | |
| Björnstrand 1940-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Knut Gunnar Johanson |
| Született | 1909. november 13. Stockholm |
| Elhunyt | 1986. május 26. (76 évesen) Stockholm[1] |
| Sírhely | Catholic cemetery, Northern cemetery |
| Házastársa | Lillie Björnstrand (1935-1986) |
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1931–1983 |
| További díjak | Ingmar Bergman Award (1983)[2] |
| Gunnar Björnstrand IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gunnar Björnstrand témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gunnar Björnstrand (Stockholm, 1909. november 13. – Djursholm, 1986. május 26.) svéd színész. Pályafutása alatt több mint 130 filmben szerepelt, Ingmar Bergman legfoglalkoztatottabb színésze volt.
Életpályája[szerkesztés]
J. Hakanson növendéke volt a színiiskolában. Az 1930-as évek elején lépett színpadra. 1939-től szerepelt filmekben. Szerepelt a Vasa Teaternben, az Oscarsban, a Nya Teaternben és 1947-1948 között a Dramatenben is. 1950-1953 között az Intiman, majd újra a Vasa és a Riksteatern tagja volt. 1955-ben vendégszerepelt a malmői városi színházban is. 1962-ben Uppsalában a városi színházban, 1964-ben ismét a Vasához szerződött.
Munkássága[szerkesztés]
Björnstrand sokoldalú színész volt, aki játszhatott erős és gyengéd jellemeket, valamint a dráma és a komédia műfajában is otthonosan mozgott. Egyik leghíresebb szerepe Ingmar Bergman A hetedik pecsétjében (1957) volt, melyben egy világi beállítottságú fegyverhordozót alakított, aki éles kontrasztja volt mesterének, a Max von Sydow által megformált spirituális gondolkodású lovagnak.
Filmjei[szerkesztés]
- 1982 - Fanny és Alexander - Filip Landahl
- 1978 - Őszi szonáta - Paul
- 1976 - Szemben önmagunkkal (Ansikte mot ansikte) - Nagyapa
- 1969 - Rítus - Hans Winkelmann
- 1968 - Szégyen - Jacobi ezredes
- 1968 - A lányok (Flickorna) - Hugo
- 1967 - Hagbard és Signe (Den røde kappe) - Sigvor király
- 1966 - Persona - Vogler úr
- 1965-1967 - Stimulációk (Stimulantia) - Paul Hartman
- 1964 - Szerető pár - Dr. Jacob Lewin
- 1963 - Úrvacsora - Tom Ericsson lelkész
- 1961 - Tükör által homályosan - David
- 1960 - Az ördög szeme - a színész
- 1959 - Kenyér a paradicsomban (Brott i paradiset) - Adam 'A.P.' Palmquist
- 1958 - Arc - Dr. Vergerus
- 1957 - A nap vége - Dr. Evald Borg
- 1957 - A hetedik pecsét - Jöns
- 1955 - Egy nyári éj mosolya - Fredrik Egerman
- 1955 - Női álmok - Otto Sönderby
- 1954 - Szerelmi lecke - David Erneman
- 1953 - Fűrészpor és ragyogás - Sjuberg úr
- 1952 - Várakozó asszonyok (Kvinnors väntan) - Fredrik Lobelius
- 1949 - Leány a harmadik sorban (Flickan från tredje raden) - Dr. Edvin Burelius
- 1948 - Zene a sötétben - Klasson
- 1947 - Két asszony (Två kvinnor) - Bengt Larsson
- 1946 - Eső mossa szerelmünket - Purman úr
- 1945 - Sussie - Harry Hellberg
- 1944 - Őrjöngés - tanár
- 1943 - Éjszaka a kikötőben (Natt i hamn) - Sven Eriksson
- 1942 - General von Döbeln - Lt. Bäckström
- 1941 - Pánik (Panik) - Ryder bankvezető
- 1939 - Mi ketten - Doktor
- 1931 - Hamis milliomosok (Falska millionären) - A kórus tagja
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Ingmar Bergman-priset / 1983 / Gunnar Björnstrand. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gunnar Björnstrand című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 118-119. old.
