Ugrás a tartalomhoz

Gulyás Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gondai (vitalap | szerkesztései) 2017. október 12., 09:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Gulyás Gergely

Született1981szeptember 21. (42 éves)
Budapest
PártFidesz

Foglalkozás
IskoláiPázmány Péter Katolikus Egyetem (–2004)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gulyás Gergely témájú médiaállományokat.

Gulyás Gergely (Budapest, 1981. szeptember 21. –) magyar jogász, szakpolitikus. A Fidesz országgyűlési képviselője (2010-), frakcióvezető-helyettese,[1] majd 2017-től frakcióvezetője.[2]

Élete

Budapesten született, egy ismert ügyvéd fiaként. A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban érettségizett. 2004-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán, 2007-ben szakvizsgát tett. 2004-től ügyvédjelölt, 2008-tól ügyvéd. 2005-től megbízott egyetemi oktató a Károli Gáspár Református Egyetem Alkotmányjogi Tanszékén.

Politikai életútja

Először a Fidesz 2005 végén létrehozott ifjúsági tagozatába lépett be. 2006-tól a Fidesz országos választmányának tagja, 2007-től a Szabadság Kör tagja. Rendszeresen részt vett a kör rendezvényein és sajtótájékoztatóin. 2009 januárjában felkerült a Fidesz európai parlamenti listájára, de 21. helye nem volt befutó. A 2010-es választásokon Vas megyei területi listáról jutott be az Országgyűlésbe. A 2002-2010 között (köztük a 2006. őszi tiltakozások során) elkövetett jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság elnöke, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság fideszes alelnöke,[3] 2011-2012 között a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke volt.

Azon három személy egyike, akikre a kormánypártok az új alkotmány megszövegezését bízták, és ő volt a frakció vezérszónoka az alaptörvény előkészítéséről szóló parlamenti vitában.

Ő terjesztette be a „lex Biszku”-nak is nevezett törvényjavaslatot, amely a korábbi Zétényi–Takács-féle elévülési törvény szellemében megpróbálta az 1956-os forradalom utáni megtorlások „megrendelőit”, az akkori igazságszolgáltatás egyes szereplőit emberiesség elleni bűntettek miatt felelősségre vonatni.[4][5][6]

Jegyzetek

Források

További információk