Guillaume Lekeu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Guillaume Lekeu
Guillaume Lekeu ca. 1886.jpg
Életrajzi adatok
Született 1870. január 20.
Verviers
Állampolgársága belga
Elhunyt 1894. január 21. (24 évesen)
Angers

A Wikimédia Commons tartalmaz Guillaume Lekeu témájú médiaállományokat.

Guillaume Lekeu (Verviers, 1870. január 20.Angers, 1894. január 21.) fiatalon elhunyt belga–francia zeneszerző.

Élete[szerkesztés]

Verviers-ben született, majd fiatal korában Poitiers-be került. Szülővárosában és Poitiers-ben egyaránt részesült zenei képzésben (hegedűlni és zongorázni tanult), majd zeneszerzési tanulmányokat is folytatott. Első szerzeményeit (vonósnégyesek) 1885-ben írta – ezeket baráti együttesek adták elő. 1889-ben svájci és németországi tanulmányútra ment, és ennek során Bayreuthba is eljutott. Ekkor, a wagneri zenedrámák hatására döntött a zeneszerzői életpálya mellett.

Nagy nehezen Párizsba is eljutott, és ott César Franck tanítványai közé is bekerült. (Franck őt tartotta egyik legtehetségesebb diákjának.) Lekeu már az első tanévben operát kezdett írni Alfred de Musset Barberine című művéből. Az alkotásból az előjáték zenéje maradt fenn. Később wagneri jellegű szimfonikus etűdöket szerzett. 1890-ben elhunyt Franck, Lekeu pedig Vincent d’Indynél tanult tovább, aki a Római díj megpályázására biztatta. Ez második alkalommal, 1891-ben a Fantázia két népi dallamra című nagyzenekari művével sikerült is. Ezt követően barátságot kötött Eugène Ysaÿejal, majd 1894-ben váratlanul elhunyt tífuszban. Mindössze 24 éves volt. Kortársai szerint nagy zeneszerző válhatott volna belőle.

Forrás[szerkesztés]

  • Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők, Typotex Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 978-963-9664-68-5, 105–106. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]