Ugrás a tartalomhoz

Gotthárd vasúti alagút

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gotthárd vasúti alagút
Az alagút bejárata
Az alagút bejárata
ElhelyezkedéseSvájc
Funkcióvasúti alagút
Teljes hosszúság14980 m
Legmagasabb pont1151 m t.sz.f.
Keresztezett akadálySaint-Gotthard Massif

VasútvonalGotthárd-vasútvonal
Vágányok száma2
Nyomtáv1435 mm

Építés kezdete1872
Átadás ideje1882. január 1.
ÜzemeltetőSvájci Szövetségi Vasutak
Gotthárd vasúti alagút (Svájc)
Gotthárd vasúti alagút
Gotthárd vasúti alagút
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 31′ 44″, k. h. 8° 36′ 09″46.529000°N 8.602600°EKoordináták: é. sz. 46° 31′ 44″, k. h. 8° 36′ 09″46.529000°N 8.602600°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotthárd vasúti alagút témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A bázisalagút és a régi alagút térképvázlata a kapcsolódó vonalakkal
Munkások Airolo-ban 1880-ban
A vasúti alagút építésekor meghalt munkások emlékműve Airolo-ban

A Gotthárd vasúti alagút egy 14,98 km hosszú vasúti alagút Svájcban a 206 km hosszú Gotthárd-vasútvonalon. Építését 1872-ben kezdték meg és 9 év múlva fejezték be. 1882. január 1-jén adták át a forgalomnak. Költsége 44,4 millió eurónak megfelelő összeg volt, azaz kb. 2950 euróba került egy méter alagút megépítése. Az építkezésen 3900 fő dolgozott, közülük 177-en vesztették életüket a projekt megvalósítása során a rossz munkakörülmények miatt. Merész fordulóival és lélegzetelállító hídjaival ez a 125 éves vonal ma is az egyik legfontosabb vasúti összeköttetésnek számít Európában.

Műszaki jellemzése

[szerkesztés]

Az 1871-1896 között épülő Gotthard-vasút (amely Luzernt és Bellinzonát kötötte össze) legfontosabb része volt, az akkori technika egyik legnagyobb teljesítménye. A 46 km hosszú vasútvonalat 79 alagúton, 83 hídon és 14 viadukton vezették át. Északi kijárata Göschenennél, déli vége Airolónál van. Az alagút legmagasabb pontja 1154 m magasan fekszik. Az építkezés vezetője Louis Favre svájci mérnök volt, aki 1879-ben az építkezés közben hunyt el. Az alagutat főként olasz munkások építették, akiket könyörtelenül kizsákmányoltak. 1875-ben sztrájkba kezdtek, amit rendőrségi alakulatokkal vertek le, 4 munkást lelőttek. A Gotthárd-vasút 1909-ig magánkézben maradt, 1920-ban villamosították. Napjainkban a vasúti teherszállításban játszik fontos szerepet. Télen a lavinák miatt gyakori lezárások és a magasan fekvő alagútbejárathoz történő felvontatás költségei miatt kezdték meg 2003-ban a Gotthárd-bázisalagút építését, mely 2016-ban készült el.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Karl Lüönd: Unser Gotthard. Ringier, Zürich 1980.
  • Hans Peter Nething: Der Gotthard. Ott Verlag, Thun 1976
  • Werner Meyer: 1291, die Geschichte. Silva-Verlag, Zürich 1990.
  • Rennhardt: Der Gotthard – SJW-Heft 1594
  • Artur Wyss-Niederer: Sankt Gotthard, Via Helvetica. Edition Ovaphil, Lausanne 1979.
  • NZZ Folio 07/95 - Thema: Gotthard

Lásd még

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Asztalos István - Sika Hungária Kft.: www.mtm-magazin.hu (magyar nyelven) (html). mtm-magazin.hu, 2007. december 6. (Hozzáférés: 2010. október 16.)[halott link]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Gotthard rail tunnel
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotthárd vasúti alagút témájú médiaállományokat.