Gotthárd vasúti alagút
| Gotthárd vasúti alagút | |
| Az alagút bejárata | |
| Elhelyezkedése | Svájc |
| Funkció | vasúti alagút |
| Teljes hosszúság | 14980 m |
| Legmagasabb pont | 1151 m t.sz.f. |
| Keresztezett akadály | Saint-Gotthard Massif |
| Vasútvonal | Gotthárd-vasútvonal |
| Vágányok száma | 2 |
| Nyomtáv | 1435 mm |
| Építés kezdete | 1872 |
| Átadás ideje | 1882. január 1. |
| Üzemeltető | Svájci Szövetségi Vasutak |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotthárd vasúti alagút témájú médiaállományokat. | |



A Gotthárd vasúti alagút egy 14,98 km hosszú vasúti alagút Svájcban a 206 km hosszú Gotthárd-vasútvonalon. Építését 1872-ben kezdték meg és 9 év múlva fejezték be. 1882. január 1-jén adták át a forgalomnak. Költsége 44,4 millió eurónak megfelelő összeg volt, azaz kb. 2950 euróba került egy méter alagút megépítése. Az építkezésen 3900 fő dolgozott, közülük 177-en vesztették életüket a projekt megvalósítása során a rossz munkakörülmények miatt. Merész fordulóival és lélegzetelállító hídjaival ez a 125 éves vonal ma is az egyik legfontosabb vasúti összeköttetésnek számít Európában.
Műszaki jellemzése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1871-1896 között épülő Gotthard-vasút (amely Luzernt és Bellinzonát kötötte össze) legfontosabb része volt, az akkori technika egyik legnagyobb teljesítménye. A 46 km hosszú vasútvonalat 79 alagúton, 83 hídon és 14 viadukton vezették át. Északi kijárata Göschenennél, déli vége Airolónál van. Az alagút legmagasabb pontja 1154 m magasan fekszik. Az építkezés vezetője Louis Favre svájci mérnök volt, aki 1879-ben az építkezés közben hunyt el. Az alagutat főként olasz munkások építették, akiket könyörtelenül kizsákmányoltak. 1875-ben sztrájkba kezdtek, amit rendőrségi alakulatokkal vertek le, 4 munkást lelőttek. A Gotthárd-vasút 1909-ig magánkézben maradt, 1920-ban villamosították. Napjainkban a vasúti teherszállításban játszik fontos szerepet. Télen a lavinák miatt gyakori lezárások és a magasan fekvő alagútbejárathoz történő felvontatás költségei miatt kezdték meg 2003-ban a Gotthárd-bázisalagút építését, mely 2016-ban készült el.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Karl Lüönd: Unser Gotthard. Ringier, Zürich 1980.
- Hans Peter Nething: Der Gotthard. Ott Verlag, Thun 1976
- Werner Meyer: 1291, die Geschichte. Silva-Verlag, Zürich 1990.
- Rennhardt: Der Gotthard – SJW-Heft 1594
- Artur Wyss-Niederer: Sankt Gotthard, Via Helvetica. Edition Ovaphil, Lausanne 1979.
- NZZ Folio 07/95 - Thema: Gotthard
Lásd még
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Asztalos István - Sika Hungária Kft. (2007. december 6.). "www.mtm-magazin.hu" (html). mtm-magazin.hu (magyar nyelven). Hozzáférés: 2010. október 16.[halott link]
