Gotthárd vasúti alagút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gotthárd vasúti alagút
Az alagút bejárata
Az alagút bejárata
Elhelyezkedése Svájc
Funkció vasúti alagút
Teljes hosszúság14980 m
Legmagasabb pont1151 m t.sz.f.
Keresztezett akadály Saint-Gotthard Massif

Vasútvonal Gotthárd-vasútvonal
Vágányok száma 2
Nyomtáv 1435 mm

Építés kezdete 1872
Átadás ideje 1882. január 1.
Üzemeltető Svájci Szövetségi Vasutak
Gotthárd vasúti alagút (Svájc)
Gotthárd vasúti alagút
Gotthárd vasúti alagút
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 31′ 44″, k. h. 8° 36′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 31′ 44″, k. h. 8° 36′ 09″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotthárd vasúti alagút témájú médiaállományokat.
A bázisalagút és a régi alagút térképvázlata a kapcsolódó vonalakkal
Munkások Airolo-ban 1880-ban
A vasúti alagút építésekor meghalt munkások emlékműve Airolo-ban

A Gotthárd vasúti alagút egy 14,98 km hosszú vasúti alagút Svájcban a 206 km hosszú Gotthárd-vasútvonalon. Építését 1872-ben kezdték meg és 9 év múlva fejezték be. 1882. január 1-jén adták át a forgalomnak. Költsége 44,4 millió eurónak megfelelő összeg volt, azaz kb. 2950 euróba került egy méter alagút megépítése. Az építkezésen 3900 fő dolgozott, közülük 177-en vesztették életüket a projekt megvalósítása során a rossz munkakörülmények miatt. Merész fordulóival és lélegzetelállító hídjaival ez a 125 éves vonal ma is az egyik legfontosabb vasúti összeköttetésnek számít Európában.

Műszaki jellemzése[szerkesztés]

Az 1871-1896 között épülő Gotthard-vasút (amely Luzernt és Bellinzonát kötötte össze) legfontosabb része volt, az akkori technika egyik legnagyobb teljesítménye. A 46 km hosszú vasútvonalat 79 alagúton, 83 hídon és 14 viadukton vezették át. Északi kijárata Göschenennél, déli vége Airolónál van. Az alagút legmagasabb pontja 1154 m magasan fekszik. Az építkezés vezetője Louis Favre svájci mérnök volt, aki 1879-ben az építkezés közben hunyt el. Az alagutat főként olasz munkások építették, akiket könyörtelenül kizsákmányoltak. 1875-ben sztrájkba kezdtek, amit rendőrségi alakulatokkal vertek le, 4 munkást lelőttek. A Gotthárd-vasút 1909-ig magánkézben maradt, 1920-ban villamosították. Napjainkban a vasúti teherszállításban játszik fontos szerepet. Télen a lavinák miatt gyakori lezárások és a magasan fekvő alagútbejárathoz történő felvontatás költségei miatt kezdték meg 2003-ban a Gotthárd-bázisalagút építését, mely 2016-ban készült el.

Irodalom[szerkesztés]

  • Karl Lüönd: Unser Gotthard. Ringier, Zürich 1980.
  • Hans Peter Nething: Der Gotthard. Ott Verlag, Thun 1976
  • Werner Meyer: 1291, die Geschichte. Silva-Verlag, Zürich 1990.
  • Rennhardt: Der Gotthard – SJW-Heft 1594
  • Artur Wyss-Niederer: Sankt Gotthard, Via Helvetica. Edition Ovaphil, Lausanne 1979.
  • NZZ Folio 07/95 - Thema: Gotthard

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Asztalos István - Sika Hungária Kft.: www.mtm-magazin.hu (magyar nyelven) (html). mtm-magazin.hu, 2007. december 6. (Hozzáférés: 2010. október 16.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotthárd vasúti alagút témájú médiaállományokat.