Glatter Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Glatter Gyula
Glatter Self-portrait.jpg
Született 1886. március 27.[1]
München
Elhunyt 1927. június 3. (41 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
SzüleiGlatter Ármin
Foglalkozása festőművész
Halál okaöngyilkosság
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Glatter Gyula témájú médiaállományokat.

Glatter Gyula (München, 1886. március 27.Budapest, 1927. június 3.) magyar festőművész.

Életrajza[szerkesztés]

Glatter Ármin festő fiaként született művészcsaládban. Tanulmányait Budapesten kezdte, ahol 1901-től 1904-ig a mintarajziskolába járt, majd 1906-ban a müncheni akadémián, ezt követően a nagybányai és a szolnoki művésztelepeken tanult, végül pedig a Benczúr-mesteriskolában képezte magát tovább. Mestere Benczúr Gyula volt.

1908 tavaszától rendszeresen állította ki műveit a Műcsarnokban. Huszonkét éves volt, amikor Öreg asszony és fiatal leány című képéért Harkányi-díjjal tüntették ki. 1908 tavaszától az év végéig Szolnokon tanult egy Kohner-féle ösztöndíjjal. A Műcsarnok 1909-10. évi téli kiállításán egy női arcképével nyerte el huszonhárom évesen az állami kisaranyérmet, majd 1911-ben a Nemzeti Szalon 200. jubiláris kiállításán pedig megkapta az arckép-díjat is. 1926-ban Lequietóban Ottó királyfit is lefestette.

Fiatalon tűnt föl, az emberek a sors különös kedvencének tartották őt. Már 1913-ban, az első világháború előtti évben is a legkeresettebb arcképfestő volt a felső tízezer körében. Ezen kívül több életképet, aktot, tájképet valamint csendéletet is készített. Nagy sikert aratott külföldön is velencei, müncheni és bécs tárlatai során.

Tagja volt az 1900-as évek elején megalakult első dömösi művészcsoportnak, haláláig lakott és dolgozott Dömösön saját műteremmel berendezett házában. Műtermében ezek az utolsó arcképek maradtak: Anna királyi hercegnő; József Ferenc királyi herceg; Csáky Károly gr. honvédelmi miniszter.

A Műcsarnokban halála után, 1928-ban emlékkiállítást rendeztek műveinek egy részéből. Több festménye megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában.

1927. június 3-án öngyilkos lett.[3]

Nevezetesebb arcképei[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Harkányi-díj (1908)
  • állami kis aranyérem (1909)
  • a Nemzeti Szalon arckép-díja (1911)
  • állami figurális díj (1921)
  • Médaille Anterieurement (1927, Párizs)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]