Gladio hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Gladio hadművelet (olaszul:Operazione Gladio) egy fedőnév, amely az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) "maradj-hátra" művelete volt Olaszországban a hidegháború alatt. Fő célja az volt, hogy fegyveres ellenállást kezdeményezzen, ha a Varsói Szerződés megtámadná és elfoglalná az országot. Noha a Gladio a NATO "maradj-hátra" szervezeteinek elsősorban olaszországi részére utal, a Gladio hadművelet nem hivatalosan érvényes az összes hasonló akcióra. Maga a Gladio név a latin gladius olasz formája, és római rövidkardot jelent. Maradj-hátra műveletek több NATO-tagállamban és semleges országban is indultak.[1]

Az amerikai CIA szerepe a Gladióban és tevékenységeinek kiterjedése a hidegháború alatt, valamint bármely kapcsolata a késő hatvanas évektől Olaszországban történt terrorcselekményekhez vita tárgya. Csak Svájc és Belgium kezdeményeztek parlamenti vizsgálatot ez ügyben.[2]

Története és általános felépítése[szerkesztés]

Második világháborús tapasztalatok[szerkesztés]

Az Egyesült Királyságban Winston Churchill miniszterelnök alapította a Special Operations Executive (SOE) különosztagot 1940-ben, azzal a céllal, hogy segítse az ellenállást a megszállt európai területeken. A Guardian lapnak dolgozó David Pallister riporter írta 1990 decemberében, hogy egy fegyveres gerilla hálózat épült ki egyből, miután Franciaország kapitulált. Ez magába foglalta Brigadier "Mad Mike" Calvertet és a skót gárda 5. zászlóalját, melyet eredetileg a szovjetek ellen terveztek bevetni Finnországban.[3] Segédcsapatoknak ismerték őket, őrnagyuk Colin Gubbins volt, aki később az SOE-t is vezette. A Segédcsapatok a GHQ Home Forces alá tartoztak, a Home Guard alá rejtve. Ezen egységeket arra az esetre készítették elő, ha a németek partra szállnának a brit szigeteken.

Egészen 1944-ig maradtak készenlétben. Számos tagjuk belépett a Special Air Service nevű osztagba, és vett így részt bevetésben 1944 végén. Az egységek léte nem volt köztudott a kilencvenes évekig, annak ellenére, hogy már 1968-ban egy könyv kifejezetten ezzel a témával foglalkozott.[4] Az elmúlt években több kutatás folyt a Segédcsapatokról, mint például John Warwicker könyvei (pl. Churchill titkos hadserege) és a Coleshill Auxiliary Research Team (CART)[5] kutatócsoport által interneten is publikált munkák. A regényirodalomban Owen Sheers Ellenállás (Resistance, 2008) műve ismert, mely Walesben játszódik, és főszereplője a Segédcsapatok egy alakja, aki a német invázióra készült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Haberman, Clyde: EVOLUTION IN EUROPE; Italy Discloses Its Web Of Cold War Guerrillas. The New York Times , 1990. november 16. (Hozzáférés: 2015. február 20.)
  2. "Belgian parliamentary report concerning the stay-behind network", named "Enquête parlementaire sur l'existence en Belgique d'un réseau de renseignements clandestin international" or "Parlementair onderzoek met betrekking tot het bestaan in België van een clandestien internationaal inlichtingenetwerk" pp. 17–22
  3. History. Scots Guards Association . (Hozzáférés: 2014. június 19.)
  4. David Lampe, The Last Ditch: Britain's Resistance Plans against the Nazis Cassell 1968 ISBN 0-304-92519-5
  5. http://www.coleshillhouse.com/

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Gladio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.