Giselle

Giselle
balett
Carlotta Grisi a címszerepben, 1842
Zeneszerző	Adolphe Adam
Ősbemutató	1841. június 28.
Időtartam	105
Tételek	2 felvonás
A Wikimédia Commons tartalmaz Giselle témájú médiaállományokat.

Giselle-jelmez Carlotta Grisi számára

A Giselle című kétfelvonásos balettet Adolphe Adam komponálta, eredeti koreográfiáját Jules Perrot és Jean Coralli, librettóját Jules-Henri Vernoy de Saint-Georges és Théophile Gautier írta a De l'Allemagne Heinrich Heine-mű és a „Fantômes” a Les Orientales-ből Victor Hugótól, a párizsi operaban mutatták be.

Az első Giselle Carlotta Grisi volt, az első Albrecht pedig Lucien Petipa, Marius Petipa fivére. A Giselle a klasszikus balett egyik legnagyobb remeke, és azon kevesek egyike a kora romantikus korszakból, amelyek a mai napig repertoáron maradtak. A szilfid mellett ez az egyik első darab, amelyben a balerina (a 2. felvonásban) vádliig érő tütüt visel, és a balett-történetben először állnak spicc-cipőben lábujjhegyre a balerinák.

Szereplők

• Giselle – fiatal parasztlány
• Albrecht – fiatal nemes, aki parasztnak adja ki magát
• Az apja
• Wilfried – Albrecht mestere
• Hans (az eredeti változatban Hilarion) – fiatal erdész
• Bertha – Giselle anyja
• Bathilde – Albrecht hivatalos menyasszonya
• Myrtha – a hangák boszorkánya (az eredeti „Wilis”)
• Zulma és Monna – a királynő alattvalói
• parasztok, udvaroncok Albrecht apja lakosztályából, Giselle barátai, tündérek

Tartalom

Alább a cselekmény részletei következnek!

Preambulum

A történet megértéséhez jó tudni, hogy egészen a 20. századig gyakoriak voltak az olyan nemesi házasságok, amelyek dinasztikus vagy anyagi okokból történtek, de a szerelmi házasságok nagyon ritkák voltak. Természetesen a 19. századi közönség tisztában volt ezzel. Ezért, bár sehol nincs egyértelműen kijelentve, természetes az a feltételezés, hogy Albrecht és Bathilde eljegyzése is ilyen érdekkapcsolat volt.

I. felvonás

Egy faluban az erdő szélén

Giselle, egy csinos, fiatal parasztleány édesanyjával él egy kis faluban az erdő szélén. Hans, az erdész, szerelmes belé, de a lányok nem viszonozza az érzéseit. Albrecht herceg, akit már eljegyeztek Bathilde nemes kisasszonnyal, szintén szereti Giselle-t. Parasztnak álcázza magát, és egy fészerben rejti el kardját (nemessége jelét), hogy Giselle mellett lehessen, és udvarolhasson neki. Hans féltékenyen üldözi az Albrechtbe szerelmes Giselle-t, azt gondolva, hogy a férfi eljegyezte őt. Amikor néhány lány a faluból megérkezik, Giselle táncol velük, de édesanyja megpróbálja leállítani, mert attól tart, hogy szívbeteg lánya áldozatul eshet egy ilyen erőfeszítésnek, és a halál után egyike lesz azoknak az boszorkáknak, akik a fiatalokat elpusztítják. éjfél és napkelte között. Megjelenik egy nemesi vadásztársaság, köztük Bathilde (Albrecht hivatalos menyasszonya) és apja. Albrecht visszavonul, hogy ne ismerjék fel. Bathilde összebarátkozik Giselle-lel, és egy arany nyakláncot ad neki jutalmul mind naiv bájáért, mind a neki eljárt örömtáncért. A hercegnő Giselle anyjánál pihen meg, a vadászok továbbmennek.

Közben kezdődik a falu ünnepe, és a szőlősgazdák Giselle-t választják borkirálynőnek. A boldog Giselle és Albrecht együtt táncolnak. Eközben a féltékeny Hans felfedezte Albrecht kardját és valódi kilétét. Az ünneplés csúcsán jelenetet rendez, és felfedi Albrecht álruháját. Ő eleinte megpróbálja tagadni, és megnyugtatni a döbbent Giselle-t, de az erdész felhívja Bathilde-t, annak apját és a vadászokat, Albrecht pedig már nem tudja titkolni valódi kilétét és Bathilddal való kapcsolatát. Giselle teljes kétségbeesésbe esik, eszét veszti (az őrület jelenete), végül megszakad a szíve, s holtan esik össze, gyászoló édesanyja és barátai veszik körül. Hans és Albrecht rájönnek, hogy akaratlanul is ők okozták a halálát.

II. felvonás

Giselle sírjánál, a tisztáson

Éjszaka Giselle friss sírjánál Hans elsírja a szíve bánatát. Susogás hallatszik az erdő felől, és furcsa fények villóznak a tó partján. Hans ijedten elszalad. Az éjszaka sötétjéből árnyék bukkan elő, Myrtha, a fák boszorkánya. Éjfélkor eljön az idő, amikor a föld mélyéről szólítja az esküvőjük előtt elhunyt, összetört szívű fiatal nők szomorú lelkét (Grand Pas des Wilis). A lidércek könyörtelen háziasszonyuk, Myrtha vezetésével éjszakánként táncolnak és kísértik az erdőt, hogy bosszút álljanak minden férfin, akivel találkoznak, bárki legyen is az; táncra kényszerítik áldozataikat, amíg azok a kimerültségtől meg nem halnak.

Myrtha és a lidérc felemeli Giselle lelkét a sírjából, és üdvözli a világukban, majd közeledő léptek hallatán eltűnnek az erdőben. Albrecht az, aki azért jött, hogy virágot helyezzen Giselle sírjára, és gyászolja a lányt, akit szeretett. Giselle szelleme megjelenik, Albrecht pedig bocsánatot kér tőle. Giselle töretlen szerelmében, bosszúálló nővéreivel ellentétben, gyengéden megbocsát neki, majd eltűnik, hogy csatlakozzon a többiekhez, Albrecht pedig kétségbeesetten követi.

Eközben a lidércek sarokba szorították a rémült Hanst. Varázslatukkal kényszerítik táncra, amíg majdnem meg nem hal a kimerültségtől, majd megkínozzák, hogy kétségbeesetten belemerüljön a közeli tóba. Ezután megkeresik Albrechtet, a másik tettest, és Myrthea elé állítják halálos ítéletéért. Nem engedve Albrecht könyörgésének, hogy bocsásson meg neki, Myrtha megparancsolja Giselle-nek, hogy táncoljon vele napkeltéig. Giselle szerelmének ereje azonban legyőzi a boszorkányok varázslatát, és megkíméli az életét. Amikor felkel a nap, a szilfek erejüket vesztve visszatérnek sírjukba. Albrechttől való elbúcsúzása után, Giselle képe a semmibe vész, csak emlék marad Albrecht meggyötört lelkében, amint szerelme sírjára rogy.

Apróságok

„A balett megjelenésének dátuma a romantikus koreográfiai előadás történetének egyik legfontosabb állomása. Főleg Marius Petipa koreográfiája révén a Giselle balett, amelyhez Adolphe Adam írt minőségi dallamot és a karaktertáncok ritmikai változatosságát sem nélkülöző partitúrát. (Serge Lifar)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Giselle című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

• Caraman-Fotea, Daniela. Ghid de balet. București, 1973: Editura Muzicală, 380. o. ;
• Serge Lifar: Giselle. Apothéose du Ballet Romantique. Paris 1942.
• Cyril W. Beaumont: The Ballet Called Giselle. London 1945, 1969.
• Frank-Manuel Peter, Deutsches Tanzarchiv Köln (szerk.): Giselle ou Les Wilis. Ballet Fantastique en deux actes. Olm, Hildesheim / Zürich / New York, NY 2008, ISBN 978-3-487-13830-5
• Howard Jacobson: Whatever It Is, I Don’t Like It. Bloomsbury 2011, ISBN 978-1-4088-2242-5, p. 79–82 „Giselle“.

További információk

• Giselle a Bukaresti Nemzeti Operában