Carlotta Grisi
| Carlotta Grisi | |
 | |
| Született | 1819. június 28.[1][2][3][4][5] Vižinada |
| Elhunyt | 1899. május 20. (79 évesen)[1][3][6][4][5] Genf |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1899. május 20.) |
| Élettársa |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Accademia Teatro alla Scala |
| Sírhelye | Cemetery of Châtelaine |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carlotta Grisi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Carlotta Grisi (született Caronne Adele Josephine Marie Grisi; Visinada, 1819. június 28. – Genf, 1899. május 20.) olasz balett-táncosnő. A Giselle címszerepében nyújtott alakításáról volt ismert.
Életpályája
[szerkesztés]Az isztriai Visinada városában (ma Vižinada, Horvátország) született. Bár szülei nem foglalkoztak a színházzal, operakedvelő családban nevelkedett. A Milánói Scala balettiskolájában, majd Jules Perrot balettmesternél tanult.
1836-os debütálásakor Londonban a kiváló táncossal, Jules Perrot-val lépett fel,[7] legközelebb Párizsban, a Théâtre de la Renaissance-ban (1840), majd egy évvel később Perrot-val Európa más részein is turnézott. Perrot kapcsolatai révén Párizsban, Londonban, Bécsben, Münchenben és Milánóban énekelt és táncolt. E két képessége közül a tánc volt az elismerésre méltóbb. Az akkoriban nagy figyelmet kapott Perrot koreográfiájával mind a közönség, mind a kritika elismerését kivívta.
Legnagyobb szerepe mindazonáltal a Giselle volt. A kétfelvonásos balett világpremierje 1841. június 28-án volt a párizsi Théâtre de l'Académie Royale de Musique-ban. Albrecht szerepét Lucien Petipa (a nagy Marius Petipa fivére), Myrtha, a Wilis királynője szerepét Adèle Dumilâtre táncolta. Szenzációt keltett, és arra ösztönözte a recenzenseket, hogy a Giselle-t kora legnagyobb balettjének és a La Sylphide romantikus mestermű diadalmas utódjának nyilvánítsák. Ez azonnal megalapozta Grisi hírnevét a legelső egészestés balettjében Párizsban. Gázsija 1842-ben 5000 francia frankról 12 000-re, 1844-re pedig 20 000-re nőtt, további teljesítménydíjakat is kapott. Ez egyben a változás kezdetét is jelentette Jules Perrot-hoz fűződő kapcsolatában.
Lillian Moore tánctörténész azt mondja róla: „Grisiben egyesültek a romantikus korszak többi kiemelkedő balerinájának legjobb tulajdonságai: Taglioni lendületes magas ugrásai, Elssler technikai virtuozitása és mimikája, valamint Cerrito örömteli, pazar lendülete. Habár művészetének egyetlen aspektusában sem tudta felülmúlni társait, Grisi sokoldalúságával mindenkit lepipált.”[8]
Grisi utolsó fellépése nyugaton Paul Taglioni Les Métamorphoses (más néven Satanella, 1849) című művében volt.
1850-ben csatlakozott Perrot-hoz az oroszországi Szentpéterváron, ahol balettmesternek nevezték ki, és a Giselle-t táncolta a Cári Bolsoj Kamennij Színházban. Az első oroszországi Giselle-t Fanny Elssler táncolta, így a kezdeti reakció Grisi szerepértelmezésére nem volt lelkes. Idővel azonban az oroszok már értékelték tehetségét. 1850 és 1853 között a Szentpétervári Császári Színházak primabalerinája volt, nemcsak Perrot-val, hanem Joseph Mazilier-vel is, aki a La Jolie Fille de Gand és a Vert-Vert című darabokban állította színpadra.
1854-ben lányával, Julie-Marie-val együtt elhagyta Oroszországot. Varsóba ment, ahol tovább akart táncolni. Ám teherbe esett Léon Radziwill hercegtől, aki rávette, hogy hírneve csúcsán vonuljon vissza a baletttől. Grisi 1855-ben megszülte második lányát, Léontine Grisit, és 34 évesen a genfi Saint-Jeanban telepedett le, hogy a Villa Grisiben (más néven Villa Saint-Jean; ma már nem áll) éljen az elkövetkező 46 évben, békés visszavonultsagában. Ott is halt meg 1899. május 20-án, 79 évesen.[9]
A Giselle egyik alkotója, Théophile Gautier, aki Carlotta húga, Ernestina férje volt, úgy jellemezte táncát mint gyermeki művészettelenséget, boldog és fertőző vidámságot. Carlotta Grisi a híres szoprán énekesek, Giuditta és Giulia Grisi nővérek unokatestvére volt.[10]
Nevezetes szerepei
[szerkesztés]- A Giselle címszerepét alakította (Jules Perrot, Jean Coralli és Adolphe Adam, 1841)
- Peri/Leila kettős szerepét játszotta a keleti La Périben (Jean Coralli és Friedrich Burgmüller, 1843)
- A Paquita címszerepét alakította (Joseph Mazilier és Édouard Deldevez, 1844)
- Második balerina volt a Pas de Quatre-ban (Jules Perrot és Cesare Pugni, 1845)
- Mazourka szerepét alakította a Le Diable à quatre című filmben (Joseph Mazilier és Adolphe Adam, 1845)
-
-
Polka Caroltta Grisi & Jules Perrot előadásában, Cesare Pugni litográfiája (Boston: William H. Oakes, 1840-es évek) -
Saint-Jean, Genf kerülete, ahová Grisi 1856-ban visszavonult -
Sírboltja a közeli temetőben
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Review: King's Theatre, in The Times, Wednesday 13 April 1836, p. 5, column C.
- ↑ Moore, Lillian.. Images of the dance: historical treasures of the Dance Collection 1581-1861.. New York Public Library (1965. november 2.). OCLC 466091730
- ↑ Burial took place on 23 May 1899, her tomb is located in Cimetière de Châtelaine, Ward 10, Grave 1 (certified by the Cemeteries and Crematorium Services of the City of Geneva, 2011)
- ↑ Plass: Istria on the Internet - Prominent Istrians - Carlotta Grisi. www.istrianet.org. (Hozzáférés: 2018. szeptember 9.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Carlotta Grisi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
