Gerhard Schmidhuber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerhard Schmidhuber
Született1894. április 9.
Drezda
Meghalt1945. február 11. (50 évesen)
Budapest
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Szolgálati ideje1914–1920, 1933–1945
Rendfokozatavezérezredes
Egysége 13. páncéloshadoszály
Csatáielső világháború

második világháború

Kitüntetései
  • Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
  • Német Arany Kereszt
  • Halál okacsatában esett el
    A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Schmidhuber témájú médiaállományokat.

    Gerhard Schmidhuber (Drezda, 1894. április 9.Budapest, 1945. február 11.) német vezérőrnagy, a Magyarországot 1944-ben megszálló német csapatok egyik parancsnoka. Egyes források szerint 1945. január 16-án – a szovjet csapatok megérkezése előtt néhány nappal – megakadályozta, hogy a nyilasok lemészárolják a budapesti gettóban összezsúfolt körülbelül 70 000 zsidót úgy, hogy lebombázzák vagy aláaknázzák és felrobbantják a gettót, vagy úgy hogy lelövik a gettóban lévőket. A pontos terv nem ismert és nem is rekonstruálható[1], amitől állítólag Schmidhuber megmentette a gettót. Schmidhuber az 1945-ös budai kitörési kísérlet során elesett.

    Szerepe a budapesti gettó felszámolásának megakadályozásában[szerkesztés]

    1945 januárjában Szalai Pál a nyilasok rendőrségi összekötője tudomást szerzett arról, hogy a Royal szállóban jelentős számú német SS katona és magyar nyilas gyülekezik azzal a céllal, hogy a közeledő szovjet csapatok megérkezése előtt egy éjszakai rajtaütés keretében tömegmészárlást hajtsanak végre a budapesti gettóban. Szalai, aki kiábrándult nyilas volt, Schmidhubertől kért segítséget, mivel tudta a német tisztről, hogy távol áll a náci eszméktől. Visszaemlékezése szerint Szalai egyebek mellett azzal is érvelt Schmidhubernek, hogy amennyiben nem akadályozza meg a vérengzést, a háború után őt is felelősségre fogják vonni mint tömeggyilkost.

    Schmidhuber összehívatta a tervezett tömeggyilkosság szervezésében részt vevőket és megtiltotta nekik az akciót, a szervezésben részt vevő SS tisztet pedig a helyszínen letartóztatta. Ezt követően német őrséget rendelt a gettó bejárataihoz, akik elzavarták az ott „őrködő” nyilasokat. A szovjet hadsereg néhány nappal később elérte a gettót, és ezzel körülbelül 70 000 lakóját szabadította fel.[2]

    Egy történész (Ungváry Krisztián) hitelesnek tartja Szalai ellentmondásokkal terhelt vallomását, mely szerint Schmidhuber döntött volna a gettó megvédéséről. Más történészek (Sipos Péter, Karsai László stb.) alapvetően megkérdőjelezik ezt az egész történetet, mely kapcsán egyetlen bizonyíték sem kerül elő. A német hadseregben szigorú hierarchia működött, ezért ezek szerint a vélemények szerint Schmidhuber vezérőrnagy jelentést tett feletteseinek – így Karl Pfeffer-Wildenbruchnak és rajta keresztül Heinrich Himmlernek – akik a háború várható elvesztését látva már inkább igyekeztek elkerülni a további atrocitásokat, mivel a várható felelősségre vonás során azokért is felelniük kellett volna.[3] A történetről, amelyet Lévai Jenő terjesztett el A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története című kötetében egyre inkább az derül ki, hogy a legendák körébe tartozik, ugyanis sohasem létezett semmiféle terv a pesti nagygettó és lakóinak megsemmisítésére. Akkoriban mindez rémhírként terjedt a városban. E véleményt vallók legújabb kutatásairól lásd: Karsai László: Szalai Pál - Politikai életrajz című (2022) kötetét.[4]

    Jegyzetek[szerkesztés]

    Források[szerkesztés]

    További információk[szerkesztés]

    Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]