Gerhard Schmidhuber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gerhard Schmidhuber
Bundesarchiv Bild 101I-088-3743-15A, Gerhard Schmidhuber.jpg
Született 1894. április 9.
Drezda
Meghalt 1945. február 11. (50 évesen)
Budapest
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Szolgálati ideje 1914–1920, 1933–1945
Rendfokozata vezérezredes
Egysége Flag of the NSDAP (1920–1945).svg 13. páncéloshadoszály
Csatái

első világháború
második világháború

Kitüntetései
  • Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
  • Német Arany Kereszt
Halál oka csatában elesett
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Schmidhuber témájú médiaállományokat.

Gerhard Schmidhuber (Drezda, 1894. április 9.Budapest, 1945. február 11.) német vezérőrnagy, a Magyarországot 1944-ben megszálló német csapatok egyik parancsnoka. Egyes források szerint 1945. január 16-án – a szovjet csapatok megérkezése előtt néhány nappal – megakadályozta, hogy a nyilasok lemészárolják a budapesti gettóban összezsúfolt körülbelül 70 000 zsidót úgy, hogy lebombázzák vagy aláaknázzák és felrobbantják a gettót, vagy úgy hogy lelövik a gettóban lévőket. A pontos terv nem ismert és nem is rekonstruálható[1], amitől állítólag Schmidhuber megmentette a gettót. Schmidhuber az 1945-ös budai kitörési kísérlet során elesett.

Szerepe a budapesti gettó felszámolásának megakadályozásában[szerkesztés]

1945 januárjában Szalai Pál a nyilasok rendőrségi összekötője tudomást szerzett arról, hogy a Royal szállóban jelentős számú német SS katona és magyar nyilas gyülekezik azzal a céllal, hogy a közeledő szovjet csapatok megérkezése előtt egy éjszakai rajtaütés keretében tömegmészárlást hajtsanak végre a budapesti gettóban. Szalai, aki kiábrándult nyilas volt, Schmidhubertől kért segítséget, mivel tudta a német tisztről, hogy távol áll a náci eszméktől. Visszaemlékezése szerint Szalai egyebek mellett azzal is érvelt Schmidhubernek, hogy amennyiben nem akadályozza meg a vérengzést, a háború után őt is felelősségre fogják vonni mint tömeggyilkost.

Schmidhuber összehívatta a tervezett tömeggyilkosság szervezésében részt vevőket és megtiltotta nekik az akciót, a szervezésben részt vevő SS tisztet pedig a helyszínen letartóztatta. Ezt követően német őrséget rendelt a gettó bejárataihoz, akik elzavarták az ott „őrködő” nyilasokat. A szovjet hadsereg néhány nappal később elérte a gettót, és ezzel körülbelül 70 000 lakóját szabadította fel.[2]

Egy történész (Ungváry Krisztián) hitelesnek tartja Szalai ellentmondásokkal terhelt vallomását, mely szerint Schmidhuber döntött volna a gettó megvédéséről. Más történészek (Sipos Péter, Karsai László stb.) alapvetően megkérdőjelezik ezt az egész történetet, mely kapcsán egyetlen bizonyíték sem kerül elő. A német hadseregben szigorú hierarchia működött, ezért ezek szerint a vélemények szerint Schmidhuber vezérőrnagy jelentést tett feletteseinek – így Karl Pfeffer-Wildenbruchnak és rajta keresztül Himmlernek – akik a háború várható elvesztését látva már inkább igyekeztek elkerülni a további atrocitásokat, mivel a várható felelősségre vonás során azokért is felelniük kellett volna.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]