Ugrás a tartalomhoz

Gatyás ölyv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gatyás ölyv
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae)
Nem: Buteo
Faj: B. lagopus
Tudományos név
Buteo lagopus
Pontoppidan, 1763
Elterjedés
A fészkelési és telelési területe
A fészkelési és telelési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gatyás ölyv témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gatyás ölyv témájú médiaállományokat és Gatyás ölyv témájú kategóriát.

A gatyás ölyv (Buteo lagopus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részének tundráin és erdős tundráin költ, rövidtávú vonuló, de enyhébb időben áttelel.[3]

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországon októbertől márciusig rendszeresen előfordul, változó mennyiségben. A legtöbb télen viszonylag ritka, de egyes teleken jóval nagyobb mennyiségben is megjelenik. A legtöbbször az Alföldön észlelik. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 316 gatyás ölyv telelt Magyarországon.[4]

2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 264 itthon telelő gatyás ölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók.[5]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Buteo lagopus lagopus (Pontoppidan, 1763) - Európa és Nyugat-Szibéria északi része
  • Buteo lagopus menzbieri (Dementiev, 1951) - Közép- és Kelet-Szibéria északi része
  • Buteo lagopus kamtschatkensis (Dementiev, 1931) - Kamcsatka
  • Buteo lagopus sanctijohannis (Gmelin, 1788) - Alaszka és Kanada [2]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 50–60 centiméter, szárnyfesztávolsága 120–150 centiméteres, testtömege 700–1600 gramm. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél.[3] Faroktollainak töve fehér és fekete végszalagja van. A csüdje tollas.

Rőpképe

Életmódja

[szerkesztés]

Kisebb rágcsálókkal, lemmingekkel és pockokkal táplálkozik.[3] Egy helyben lebegve kiszemeli áldozatát, majd lecsap.

Szaporodása

[szerkesztés]

Május hónapi nászrepülés közben hallatják hangjukat. Lehetőleg a tavalyi fészküket foglalják el. Fészküket sziklapárkányra, ritkán fára vagy földre rakják. A fészek ágakból és gallyakból készül, melyet fűvel és mohával bélelnek ki. Fészekaljuk függ a táplálékállatok számától, általában 2-5 tojást rak, de bőség esetén a 9 darab sem ritka, lemmingek hiányában viszont esetleg nem is költ. Táplálékhiány esetén csak a legerősebb fióka éli túl a költést.

Tojásai
és a fészke

Védettsége

[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.[3]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. július 22.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2016. július 22.)
  3. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2016. július 22.)
  4. MTI (2012. 02). „Saslétszám:nincs változás”. Metropol, 23. o. (Hozzáférés: 2012. február 9.) 
  5. Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]