Galanolakton
| Galanolakton | |
 Galanolakton | |
| IUPAC-név | (3E)-3-[2-[(1R,2S)-5,5,8a-trimetilspiro[3,4,4a,6,7,8-hexahidro-1H-naftalin-2,2′-oxirán]-1-il]etilidén]oxolán-2-on |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 115753-79-2 |
| PubChem | 5317453 |
| ChemSpider | 9316811 |
| KEGG | C17498 |
| MeSH | galanolactone |
| ChEBI | 81135 |
| SMILES | CC1(CCCC2(C1CCC3(C2CC=C4CCOC4=O)CO3)C)C |
| InChIKey | MBPTXJNHCBXMBP-SDIIOJARSA-N |
| UNII | 4FX4852TYQ |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C20H30O3 |
| Moláris tömeg | 318,45 g/mol |
| Oldhatóság (aceton) | oldható |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A galanolakton egy diterpenoid lakton. Megtalálható a természetben a gyömbérben (eredetileg ebből állították elő) és a galangálban.[1] Acetonban oldódik, ezzel vonható ki a gyömbérből. Gátolja az 5-HT3 (szerotonin)receptort.[2]
Források
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Galanolactone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.