Ugrás a tartalomhoz

Gadus macrocephalus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gadus macrocephalus
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Nem: Gadus
Linnaeus, 1758
Faj: G. macrocephalus
Tudományos név
Gadus macrocephalus
Tilesius, 1810
Szinonimák
  • Eleginus navaga (non Kölreuter, 1770)
  • Gadus auratus Cope, 1873
  • Gadus brandti Hilgendorf, 1876
  • Gadus brandtii Hilgendorf, 1876
  • Gadus callarias macrocephalus Tilesius, 1810
  • Gadus morhua (non Linnaeus, 1758)
  • Gadus morhua macrocephalus Tilesius, 1810
  • Gadus pygmaeus Pallas, 1814
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gadus macrocephalus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gadus macrocephalus témájú kategóriát.

A Gadus macrocephalus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Gadus macrocephalus elterjedési területe a Csendes-óceán északi részének határvonala, a Sárga-tengertől kezdve a Bering-szoroson és az Aleut-szigeteken keresztül, egészen a kaliforniai Los Angelesig. Előfordulási helyének déli részein ritkábbak az állományai.

Megjelenése

[szerkesztés]

Ez a halfaj legfeljebb 119 centiméter hosszú és 22,7 kilogramm testtömegű. 40-85 centiméteresen tekinthető felnőttnek. 49-55 csigolyája van. Három hátúszója és két farok alatti úszója van. Az állán egy hosszú tapogatószál látható. Az oldalvonal, amely a harmadik hátúszó alatt végződik, az első és a második hátúszó között meggörbül. Háti része barna vagy szürke; oldalai világosabbak, sötét pontokkal vagy foltokkal. A hal néha sárga is lehet. Szürke úszóit, fehér körvonal segélyez; a hátúszókon vékonyabb a farok alatti és a farokúszókon vastagabb.

Életmódja

[szerkesztés]
A Gadus macrocephalus világszintű halászata 1950-2010 között

A Gadus macrocephalus tengeri halfaj, amely inkább a fenék közelében tartózkodik. 1280 méteres mélységbe is leúszik, azonban általában 100-400 méteres mélységben látható. A 6-9 Celsius-fokos hőmérsékletben érzi jól magát. Rajhal, amely a nagyobb halfajokból is képes zsákmányolni, ezek mellett nyolckarú polipokkal (Octopodiformes), rákokkal és férgekkel is táplálkozik. Az ivadék főleg evezőlábú rákokkal (Copepoda) táplálkozik.

Legfeljebb 18 évig él.

Felhasználása

[szerkesztés]

Ezt a tőkehalat ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Frissen, fagyasztva, sózva, füstölve vagy szárítva árusítják. Sülve, főve fogyasztható. A hagyományos kínai orvoslásban is szerepel.

Források

[szerkesztés]
  • Gadus macrocephalus Tilesius, 1810 FishBase
  • Cohen, D.M., T. Inada, T. Iwamoto and N. Scialabba, 1990. FAO species catalogue. Vol. 10. Gadiform fishes of the world (Order Gadiformes). An annotated and illustrated catalogue of cods, hakes, grenadiers and other gadiform fishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(10). Rome: FAO. 442 p.