Görögország nemzeti parkjai
Görögország nemzeti parkjainak listája.
név | alapítás | terület (ha) |
térkép | kép | megjegyzés |
---|---|---|---|---|---|
Aínosz-hegy Nemzeti Park | 1962 | 2.862 | ![]() |
Kefalonia Aínosz-hegyének legnagyobb részét nemzeti parknak jelölték ki, és görög jegenyefenyő (Abies Cephalonica) és feketefenyő (Pinus nigra) borítja. A fenyőerdők a 700 és 1200 m magasság között találhatók meg. Félvad pónik élnek az erdőben. | |
Aloníszosz Tengeri Nemzeti Park | 1992 | 208.713 | ![]() |
Jelenleg a legnagyobb tengeri védett terület Európában. A tengeri park mellett itt található az Aloníszosz-sziget, továbbá hat kisebb sziget, valamint 22 lakatlan szigetecske. | |
Oeta-hegy Nemzeti Park | 1966 | 7.210 | ![]() |
A hegy fő része nemzeti park, míg a fennmaradó rész zömét a Natura 2000 ökológiai hálózat alatt védett területnek nyilvánították. | |
Olümposz Nemzeti Park | 1938 | 3.988 | ![]() |
A görög mitológia szerint, itt az Olümposz legtetején volt az istenek örök lakhelye. Az Olümposz-hegy viszonylag kis kiterjedésű ennek ellenére növény- és állatvilága rendkívül gazdag. Számos egyedi, speciálisan csak ezen a területen honos élőlény védelme érdekében a hegy ma természetvédelmi terület. Legmasabb pontja a Mütikasz (Mytikas) csúcs, jelentése „orom”. Makedónia és Thesszália között fontos stratégiai helyen található, ezért a történelem folyamán sok támadás érte. Lábánál számos ókori, régészetileg jelentős település maradványai állnak, sírokkal, erődített központokkal. | |
Parnasszosz Nemzeti Park | 1938 | 3.513 | ![]() |
Egy mészkőhegy Közép-Görögországban, amely a Delphoi felett tornyosul, a Korinthoszi-öböltől északra, és festői kilátást nyújt a környező olajfaligetekre és vidékre. | |
Párnitha Nemzeti Park | 1961 | 3.812 | ![]() |
A Párnítha egy sűrűn erdős hegység Athéntól északran, a legmagasabb Attika-félszigeten; 1413 m magasságig nyúlik. A hegy nagy része nemzeti park, és a vadon élő madarak védett élőhelye. | |
Píndosz Nemzeti Park | 1966 | 6.927 | ![]() |
más néven Valia-Kalda Nemzeti Park a Píndosz-hegység északkeleti részén található. | |
Prészpa-tó Nemzeti Park | 1974 | 19.470 | |||
Szamariász-szurdok Nemzeti Park | 1962 | 4.850 | ![]() |
16 km hosszú Szamária-szurdok és a mellette lévő, erdővel borított meredek hegyoldalak. A szurdok középső részén terült el Szamária falu, ahonnan a lakosokat elköltöztették amikor a területet nemzeti parkká nyilvánították. A park változatos képet mutat, területén számos kisebb szurdok, ezenkívül barlangok, sziklák, források, völgyek és patakok találhatók. Ezenkívül jellemző rá a sűrű, sokféle fajból álló növényzet is. Egyes barlangok a parkban élő hegyi kecskéknek nyújtanak menedéket. | |
Szúnio-fok Nemzeti Park | 1974 | 3.500 | ![]() |
||
Víku–Aóu Nemzeti Park | 1973 | 12.600 | ![]() |
A terület két nagy szurdokáról kapta a nevét és 12,6 ezer hektár hegyvidéki terepet foglal magában, számos folyóval, tavakkal, barlangokkal, mély kanyonokkal, tűlevelű és lombhullató erdőkkel. A park magja a Víkosz-szurdok a Píndosz-hegységben. Ez a szurdok kb. 20 km hosszú, a mélysége 120-490 m között változik, a szélessége pedig 400 m-től néhány méterig.[1] | |
Zákinthosz Tengeri Nemzeti Park | 1999 | 13.500 | ![]() |
A nemzeti park a Laganas-öbölben, Zákinthosz szigetén található. A Natura 2000 ökológiai hálózat részét képező park az álcserepesteknősök területének élőhelyét foglalja magába. Ez az első nemzeti park, amelyet a tengeri teknősök védelmére hoztak létre a Földközi-tengeren. |
A listán szereplő parkokon kívül számos védett terület van – köztük vizes élőhelyek is (Ramsar) – amelyeket 2004 óta nemzeti parknak tekintenek. Ilyenek például a következők:[2]
- Kerkini-tó
- Evrosz-delta
- Észak-Píndosz
- Tzoumerka
- Axios-delta
- Preszpa
- Rodopi-hegység
- Helmosz
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://freidok.uni-freiburg.de/data/2378
- ↑ Archivált másolat. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 16.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a National parks of Greece című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.