Gödi-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gödi-sziget
Sziget2003.jpg
Népesség
Teljes népességismeretlen

A Gödi-sziget a Duna váci ágának bal partján található, területe a Duna–Ipoly Nemzeti Park része.

Fekvése[szerkesztés]

A sziget a Duna 1670-1669 folyamkilométere között terül el észak-déli irányban. Hossza erősen függ a vízállástól, körülbelül 1 km. Legnagyobb szélessége nem éri el a 100 métert. A parttól időszakosan a helyiek által Kis-Dunának elnevezett mellékág választja el. Legnagyobb árvizek a szigetet teljes egészében elborítják, míg legkisebb vízálláskor a mellékág szinte teljesen kiszárad. Területe jelenleg 11 hektár, azonban ez az érték a folyószabályozás, mederkotrás, és a ráépített két sarkantyú miatt fokozatosan növekedik.

Elnevezése[szerkesztés]

Első említése egy 1439. december 29-én Óbudán kelt oklevélben szerepel:

"Özvegy Erzsébet királyné meggyőződvén arról, hogy Zsigmond király Széchy Miklós fia Tamástól az ő Gewd (Göd) birtokukhoz tartozó szigetet azon feltétellel vette el, hogy mással kárpótolja, de mivel ez nem történt meg, a szigetet visszaadja".[1]

1826-ban a Dunai Mappáció térképészei részletes leírást fűztek szelvényeikhez a folyamot kísérő 3 mérföldes területről. Zsitnyán János "képlő" így látta akkoriban a Gödi-szigeteket:

Gődi Pusztát mosó nagy Duna bal partja fekete agyagos, szakadozott, némelly helyeken kettős partotis tsinál; hellyel bokros ugyan, de mégis olly porhanyós, hogy a’ Duna vizének ellene nem álhatván naponként belyebb ereszti; és innét eredttek a’ Kis – és Nagy Szigetek, mellyek Gődi Pusztához tartoznak. – Ezek kőzűl a’ kisebb Sziget vad bokrokkal benyőlt sűrűség; - a’ nagyobb sziget sok bokrok közőtt is szénát, és gyumőltsöt terem; mindkettőnek partjai azonban víz mosás által láthatóképpen fogynak.[2]

1826-ban, a folyószabályozás előtt tehát két Gödi-sziget létezett. Az ún. Nagy-Gödi-sziget az 1880-as években zajló folyószabályozási munkálatoknak esett áldozatul. Ugyanakkor névváltozás is történt, a XIX. század második felében ismeretlen okból kifolyólag már Fegyveresi-szigetnek nevezték és területe Szigetmonostorhoz került. Így a Kis-Gödi-sziget örökölte meg "A" Gödi-sziget nevet.

Helybéliek körében még kedvelt elnevezés a Homoksziget. Ennek etimológiája egyszerű, a szabályozás következtében a főág hordalékából felépült egy zátony a sziget déli részén, mely népszerű strandoló hely mind a mai napig.

Kialakulása, fejlődése[szerkesztés]

A Gödi-sziget fejlődése 1953-2005

A Gödi-sziget egy úgynevezett dunai medertágulatban jött létre. A gödi medertágulatban lelassuló vízáramlásból kiülepedő hordalék építette fel a Gödi-szigeteket. A kilométernél is szélesebb egykori dunai mederben, más néven a gödi gázlóban a hordalék utánpótlódása az erőteljes oldalazó erózió következtében folyamatosan rendelkezésre állt. A kezdeti zátony fázis után a megtelepedő növényzet következtében a sziget hordalékmegkötő képessége sokszorosára nőtt, így területe fokozatos növekedésnek indult. Területe az első rendelkezésre álló térképek szerint 4 hektár volt.

Az 1880-as években megkezdődött, majd a II. világháború után gyorsított ütemben elvégzett folyószabályozási munkák során a Gödi-szigetet a parthoz kapcsolták egy keresztgáttal. Az a cél vezérelte a tervezőket, hogy a főágban minél több víz maradjon kisvízi időszakban. A gát koronamagassága a váci vízmércén mért 250 centiméter volt. A szigeten továbbá épült két sarkantyú, melyekkel a sodorvonalat a horányi oldalhoz szorították. A horányi oldalt az eróziótól párhuzamművel védték meg, ami tovább szűkítette a medret, a jelenlegi 350-400 méter szélességre (az egykori 1,2 kilométeres értékről). A szabályozás következtében a gödi oldalon lecsökkent a víz sebessége, és a kiülepedő hordalékból rohamos sebességgel nőtt a sziget területe. A folyamat a mellékelt ábrán figyelhető meg. A mellékág szélessége az elzárás következtében a mederben képződő zátonyok miatt harmadára szűkült. Északon és Délen is homokzátony zárta el a mellékágat a főágtól. Mivel a Duna a szűkebb medrében mélyebbre vágódott, csökkent az átlagos vízszint, így a szárazra kerülő zátonyokon előbb bokrok, majd erdő telepedett meg. Ez az erőteljes növekedési periódus körülbelül a hetvenes évekig tartott, amikorra a szigetet a parthoz kötő - a jég által erősen megrongált - gáton rés nyílt. Ennek következtében a holtágban már sokkal alacsonyabb vízállás esetén is jelentkezett a vízáramlás. Az áramló víz a sziget déli részén két helyen is átvágta a beerdősült zátonyt. Meredek partfalak, vízbe dőlő fák jelölik a felerősödött eróziót. A felújult vízáramlás által kimosott homokon keletkezett a népszerű szigeti fürdőhely.

Napjainkra már nem a gát koronaszintje határozza meg a mellékág vízáramlását, hanem a sziget északi részében lerakódott kavicszátony. Ennek magassága 123-125 centiméteres váci vízállással jellemezhető. A főági oldalon a két sarkantyú között képződött, főként kavics anyagú zátony. A szabályozás következtében a Gödi-sziget területe háromszorosára növekedett 60 év alatt.[3]

Hidrológai viszonyai[szerkesztés]

A Gödi-szigetet a legnagyobb árvizek teljesen elborítják. Legmagasabban fekvő része - a szabályozás előtti sziget magja - a keresztgát közvetlen közelében helyezkedik el.[4] A Gödi-sziget felszínét két nagyobb árok tagolja, ezek egykori fattyúágak. Az egyik a déli visszatorkollásnál található, a homokzátonyba vágódott meder, mely napjainkig nyílt kifolyás. Az északi fattyúág a szabályozás következtében beerdősült zátonyt és az egykori sziget magját választja el egymástól, még jól megfigyelhető, bár erdő borítja.

A sziget déli részén a mellékágban erőteljes bevágódás zajlik az egykori homokzátonyba, a folyamatot az alámosott part és a vízbe dőlő fák jellemzik.

Kisvíz esetén a mellékág nem kap vízutánpótlást a főágból. A lefűződés a váci vízmércén mért 125 centiméteres állásnál következik be. 117 centiméteres vízállásig a kavicszátonyon keresztül még megfigyelhető átszivárgás. Éves szinten átlagosan 45%-ban van, és 55%-ban nincsen vízáramlás a mellékágban.[3] 90 centiméteres értéknél dél felől is megtörténik a lefűződés, ekkor a mellékág teljes mértékben holtággá válik. Arra még sosem volt példa, hogy teljesen kiszáradt volna.

Flórája[szerkesztés]

A Gödi-sziget és Holtág Természetvédelmi Terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulásával az új nemzeti park része lett, így országos védettség alá került. A sziget területének 90%-át erdő borítja, a maradék hányadon növényzet nélküli homok, és kavicszátonyok, valamint lágyszárú növényzet osztozik. A növényzet túlnyomó részét puhafás (fűz-nyár) ligeterdő alkotja. Domináns állományalkotó fafajai a fehér fűz (Salix alba) és a fehér nyár (Populus alba). A felső lombkorona szintben részt vesz még a fekete nyár (Populus nigra), a törékeny fűz (Salix fragilis)) A magasabb - ritkábban víz alá kerülő - területeken a keményfa (tölgy-kőris) ligeterdők kisebb foltjai is megjelennek, de nem alkotnak összefüggő társulást. Jellemző fafajai a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a vénicszil (Ulmus laevis). A sziget folyamatosan épülő, déli csücskén csigolyafüzes bokorfüzes társulás jelenik meg, amely a puhafa ligeteket megelőző szukcessziós stádiumnak felel meg. Jellegzetes a 3–6 m magas fűzbokrok alkotta növényzet.[5]

Faunája[szerkesztés]

Vízi élővilága[szerkesztés]

A Gödi-sziget mellékága gazdag vízi puhatestű faunával rendelkezik, amelyek között védett fajokat is találunk. A vízicsigák közül ilyen például a folyamcsigák két faja (Fagotia acicularis és F. esperi), a hazai Duna-szakasz mentén visszaszorulóban lévő rajzos bödöncsiga (Theodoxus danubialis), és a kúpos kerekszájú csiga (Valvata naticina). A borsókagylók számos faja előfordul itt a gömbkagylókkal együtt. A sziget északi részén a főág felőli oldalon megtalálható a tompa folyamkagyló (Unio crassus), amely egyben Natura 2000-es jelölőfaja is a Duna és árterének.

Életciklusuk lárva állapotát a vízben élő kérészek közül figyelemre méltó a védett dunavirág (Polymitarcys virgo) jelenléte.

Szintén védett folyami szitakötőink közül a feketelábú és a sárga folyami szitakötők (Gomphus vulgatissimus, Stylurus flavipes) egyaránt megtalálták életfeltételeiket a mellékágban.[6] Az említett fajok mellett magasabbrendű rákok (felemáslábú-, hasadtlábú rákok, folyamirák, kecskerák és az Észak-Amerikából behurcolt cifrarák), tegzesek, piócák, árvaszúnyog lárvák, laposférgek, vízi poloskák, gyűrűsférgek népesítik be ezt a vadregényes mellékágat.

Jól látszik, hogy a mellékágban ki tudott alakulni egy diverz közösség, amely az élőhelyek változatossága miatt hosszú távon fennmaradni képes, és megtalálják benne az életfeltételeiket az állóvízi, lassú áramlást kedvelő és a gyorsabb vízmozgást kereső állatok egyaránt.[7]

A Gödi-sziget mellékágában egyaránt megtalálhatóak az áramláskedvelő és állóvizekre jellemző fajok. A vízátfolyás volumene miatt a fajkészletében már magasabb arányban találhatóak a reofil fajok, mint például a fejes domolykó (Leuciscus cephalus), a jászkeszeg (Leuciscus idus) és a paduc (Chondrostoma nasus). A két leggyakoribb faja az állománynak az élőhelyével szemben nem specialista küsz (Alburnus alburnus) és bodorka (Rutilus rutilus). A keresztgát kövezés tipikus fajai a pontokaszpikus eredetű, terjeszkedőben lévő gébfélék. A Natura 2000 terület jelölőfajaként a balin (Aspius aspius) és a védett, életmenetének bizonyos szakaszában csendesebb áramlású vizet igénylő szivárványos ökle Rhodeus sericeus), továbbá a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) előfordulását sikerült kimutatni. A Duna őshonos fauna elemei mellett számos idegenhonos faj is megtalálható a mellékágban, mint például az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio), a gébfélék és a kínai razbóra (Pseudorasbora parva). Megtalálható halfajok a mellákágban a teljesség igénye nélkül a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), dévérkeszeg (Abramis brama), sügér (Perca fluviatilis), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), csuka (Esox lucius) és a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas).[8]

Madárvilága[szerkesztés]

A sziget és szűkebb környezete változatos élőhelyet biztosít az állatvilág számára. Mivel felszínét gyakran borítják el teljesen az árvizek, ezért elsősorban madárvilága érdemel említést. Gödön 44 állandó és 65 vonuló madárfajt írtak le. A teljesen érintetlen erdőtársulásokban egyaránt megtalálhatók a kis cserjék, a több száz éves nyárfák és a kidőlt korhadt fatörzsek. Ezzel magyarázható, hogy öt harkályfajt figyeltek meg a területen. A fekete harkály (Drycopus martius) négy példányával igen jó adatnak számít. Mind a kettő pár költött is. A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) elérheti a 15-25 példányszámot is. Közép fakopáncsnak (Dendrocopos medius) egy példányát sikerült megfigyelni. Kis fakopáncsból (Dendrocopos minor) a szigeten egy pár fészkelt. A zöld küllő (Picus viridis) is két példányával képviseltette magát a madár listán.[9]

Emlősök[szerkesztés]

Emlősök közül főként rágcsálók élnek a szigeten, megfigyeltek már ugyan rókát is, de az állandó árvízi elöntések következtében valószínűleg a parti területekről vándorolnak át időszakosan.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bátorfi József: Göd község története, Gödi Almanach 1994 11-34 pp.
  2. Magyar Országos Leváltár, Vízrajzi Iratok 1/B S81 § II. 355
  3. a b Vass Dániel: A Gödi-sziget és mellékág hidrológiai viszonyai, ELTE-TTK diplomamunka, kézirat 2008
  4. Vass Dániel: Milyen magas a Gödi-sziget? http://dunaiszigetek.blogspot.com/2010/07/milyen-magas-godi-sziget.html
  5. Debreceni Péter - Sódor Márton: Göd természeti erőforrásai. Gödi Almanach 2003.
  6. Szekeres József, Csányi Béla (2010): A Gödi-sziget makrozoobenton faunája (kézirat)
  7. Oertel Nándor és mtsai (2010): Dunai makrogerinctelen-mintavételek tanulságai a Gödi-sziget térségében, Acta biologica Debrecina, Supplementum oecologica hungarica 21:139-152
  8. Szalóky Zoltán, György Ágnes Irma (2010): Halbiológiai felmérés a gödi mellékágban (kézirat)
  9. Berty Mihály Márton: A Gödi-sziget madárvilága (tanulmány)

Források[szerkesztés]