Ugrás a tartalomhoz

F–104 Starfighter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F–104 Starfighter
A NASA F-104 repülőgépe
A NASA F-104 repülőgépe

FunkcióHarcászati vadászbombázó repülőgép
GyártóLockheed
Gyártási darabszám2578 db

Személyzet1 fő
Első felszállás1954. március 4.
Szolgálatba állítás1958. február 20.
Méretek
Hossz16,66 m
Fesztáv6,36 m
Magasság4,09 m
Szárnyfelület18,22 m²
Szárnykarcsúság2,45
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg6 350 kg
Max. felszállótömeg23 170 kg
Hajtómű
Hajtómű1 db General Electric J79-GE-11A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő48 kN
69 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebesség2125 km/h
Hatósugár670 km
Hatótávolság2600 km
Legnagyobb repülési magasság15 240 m
Emelkedőképesség244 m/s
Szárny felületi terhelése514 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1 db M61 Vulcan gépágyú, 750 db lőszerrel
Háromnézeti rajz
Az F–104 Starfighter háromnézeti rajza
Az F–104 Starfighter háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz F–104 Starfighter témájú médiaállományokat.

Az F–104 Starfighter egyhajtóműves, szuperszonikus könnyű vadászrepülőgép, melyet a koreai háború tapasztalatai alapján hoztak létre az Amerikai Egyesült Államokban. Tervezője Kelly Johnson, az egyik leghíresebb amerikai repülőgép-konstruktőr. A repülőgép törzse nagyon hasonlít a vele egy időben tervezett U–2 stratégiai felderítőgépéhez. Sebessége és emelkedőképessége kiváló volt, de számos rossz tulajdonsága, elsősorban kis hatótávolsága és nagy (szárny)felületiterhelése miatt az Amerikai Légierőnél az 1960-as évek végére kivonták az első vonalbeli szolgálatból. Néhány NATO-tagállamban korszerűsített változatai sokáig rendszerben maradtak, Németország légierejében az 1980-as években a Tornado,[1] Hollandiában az F–16 Fighting Falcon, Kanadában ez idő tájt az F/A–18 Hornet váltotta fel. Olaszországban az utolsó gépek 2004-ig maradtak rendszerben.[2] A repülőgépet nagy sebessége és kis szárnyai miatt gyakran hívták Embervezette rakétának, de katasztrofális baleseti statisztikája miatt Özvegycsinálónak is.

Starfighter-elmlékmű Rómában, a Francesco Baracca légitámaszponton

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. F-104 Starfighterek a Luftwafféban – Írta és fényképezte: Temesvári Péter – JETfly Online
  2. A Csillagharcos búcsúja – Starfighter-világtalálkozó – Kárpáti Endre – Aranysas magazin

További információk

[szerkesztés]
Videók
Képgalériák