Francsek Imre (építész, 1864–1920)
Megjelenés
Francsek Imre | |
Született | Francsek Imre Ferenc 1864. október 30.[1] Gödöllő |
Elhunyt | 1920. május 21. (55 évesen)[2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Schubert Ilona (h. 1890–1909) Sacher Eleonóra (h. 1911–1920) |
Gyermekei | Francsek Imre |
Foglalkozása | építész |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1888) |
Halál oka | érelmeszesedés |
A Wikimédia Commons tartalmaz Francsek Imre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Francsek Imre (Gödöllő, 1864. október 30. – Budapest, Józsefváros, 1920. május 21.) magyar építész, ifj. Francsek Imre apja.
Életpályája
[szerkesztés]Francsek Pál és Bertók Johanna fiaként született. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt az építésze. 1892-től számos épületet tervezett mind Budapesten, mind vidéken. Halálát ütőérelmeszesedés okozta.
Első házastársa Schubert Ilona volt, akitől megözvegyült. Második felesége Sacher Eleonóra (1868–1939) volt, akivel 1911. május 27-én Budapesten kötött házasságot.[3]
Művei
[szerkesztés]- a városligeti Korcsolyacsarnok
- a volt Budai Polgári Kaszinó, Krisztina tér 1.
- a volt Egyesült Fővárosi Takarékpénztár, Rákóczi út 11. sz.
- a Közmunkatanács Palotája
- a Gellérthegy alját övező román stílusú kerítésépítmény
- a Gellérthegy lépcsőzete
- a Gellért-szobor építészeti része
- a szentesi evangélikus templom
- a szarvasi evangélikus templom (az úgynevezett Újtemplom)
- az újvidéki Jódfürdő
Nem ő, hanem a fia, ifj. Francsek Imre építette a Széchenyi fürdő új szárnyát a strand- és népfürdővel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
- ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése Sacher Eleonórával a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 680/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- (szerk.) Guóthfalvy Dorner Zoltán: Technikai fejlődésünk története 1867–1927, Magyar Mérnök- és Építészegylet, Budapest, 1929 (2. kiadás), 514. o.