Francé Rezső
| Francé Rezső | |
| Született | Bécs[3] |
| Elhunyt | 1943. október 3. (69 évesen)[1][2] Budapest[4] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Házastársa | Annie Francé-Harrar[5] |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[6] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Francé Rezső témájú médiaállományokat. | |
Magyarosan Francé Rezső,[7] nemzetközileg ismert nevén Raoul Heinrich Francé, Raoul H. Francé (Bécs, 1874. május 20. – Budapest, 1943. október 3.) osztrák-magyar biológus, botanikus, valamint természet- és kultúrfilozófus. Polihisztorként is említik [8] mikrobiológiai, geológiai,[9] zoológiai,[9] fiziológiai,[9] biotechnikai,[9] pszichológiai,[9] művészeti [9] és filozófiai munkássága miatt. A specialistákkal ellentétben az egyetemes összefüggéseket kereste a szerves és szervetlen világ között.
Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Francé”.
Életrajza
[szerkesztés]Rudolf Heinrich Franze néven [10] 1874-ben született Bécsben. Miután tisztviselő édesapját a magyar fővárosba helyezték,[7] tíz éves kora után ő is itt nőtt fel.[11]
Autodidakta módon tanult analitikai kémiát és mikrotechnológiát már egészen fiatalon. 16 évesen a Királyi Magyar Természettudományi Társulat legfiatalabb tagja lett, ahol 1893 és 1898 között főszerkesztő-helyettesként tevékenykedett.
A budapesti műegyetemen tanult, Entz Géza mellett dolgozott, majd Klein Gyula tanársegéde lett, 1892-től foglalkozott algológiai és mikrobiológiai kutatásokkal. Első ilyen munkája 19 éves korában jelent meg a Charák ivarsejtjeinek szerkezetéről.
1898-ban lett a magyaróvári gazdasági akadémia tanársegédje, ahol növénykórtani kérdésekkel foglalkozott. Itt publikálta első természetfilozófiai munkáját.
1902-ben meghívták Münchenbe. Itt 1906-ban megalapította a Német Mikrobiológiai Társaságot, melynek igazgatója lett. Általános biológiai problémákkal, a talaj élővilágával és planktonkutatásokkal foglalkozott.
Magánélete
[szerkesztés]1916-ban találkozott későbbi feleségével, a német születésű biológussal, aki az asszisztense lett. Miután a nő elvált első férjétől, 1923-ban házasodtak össze és a felesége az Annie Francé-Harrar nevet vette fel. Ezután 1924-ben a házaspár átmenetileg Salzburgban telepedett le.
1931-ben Ausztriából a dalmát tengerpartra, Dubrovnikba költöztek.[8]
Halála
[szerkesztés]A II. világháború alatt, 1943-ban Budapestre menekültek, ahol az év őszén leukémiában meghalt.[8]
Munkássága
[szerkesztés]Világhírűvé nevét népszerű könyvei tették, 8 kötetes Leben der Pflanzen című műve (szerzőtársakkal) a Brehm botanikai párhuzama.
Jóllehet idealista és vitalista volt, s ezzel szemben állt a haladó materialista természetszemlélettel, színes stílusával sokakban felkeltette a természet szeretetét és kutatásának vágyát. A neolamarkizmus híve volt.[12]
Mint a talaj élővilágának kutatója, nevéhez fűződik az edafon fogalom megalkotása.[12] Munkái, mint a "Das Edaphon" és a "Das Leben im Ackerboden" a humusz- és komposzttermelés tudományos alapjait teremtették meg. Felesége, Annie Francé-Harrar, jól ismert biológus és írónő volt, hosszú éveken át dolgozott vele, és halála után is folytatta tudományos munkájának egyes részeit. Ő és férje teremtették meg a humusz- és komposzttermesztés tudományos alapjait.
Bírálta kora mechanisztikus botanikáját. Olyan nézeteket képviselt, amely alapján a növényeknek "értelmi élete" és célja van, hasonlóan az emberhez. De nem állította, hogy lelkük lenne vagy fájdalmat éreznének.
Az organikus gazdálkodás részben Francé megállapításain alapul, amelyeket az 1913-as "Das Edaphon" és az 1922-es "Das Leben im Ackerboden" (Élet a talajban) című könyveiben, valamint a Mikrokosmos folyóiratban megjelent cikksorozatában tett közzé, amelyeket a széles közönség számára is elérhetővé tettek. Jóval a környezetvédelem széles körű elterjedése előtt figyelmeztetett a természet pusztításának veszélyeire.
Francét ma újra felfedezik a „biotechnika” (ma „bionika”) egyik megalapítójaként.[13] Fő gondolata volt, hogy a szakembereknek, mérnököknek a természetben megfigyelhető jelenségeket és az élőlények "technológiai mechanizmusait" kell modellként használniuk. Erről szól többek között a "Die Pflanze als Erfinder" (A növény, mint feltaláló) című könyve is.
Számos progresszív gondolata csak a 20. század végén nyert el elismerést.
Emlékezete
[szerkesztés]Münchenben és Dinkelsbühlben egy utca viseli a nevét.
Főbb művei
[szerkesztés]Több mint hatvan könyvet írt [14] és számtalan cikket. Magyarul is számos könyve jelent meg.
- A Craspedomonadinák szervezete (Budapest, 1897)
- Das Sinnesleben der Pflanzen (magyarul: A növények érzéki és szerelmi élete, Budapest, 1913)
- A növények érzéki és szerelmi élete / A darwinizmus mai állása; ford. Pogány József, Kovács Sándor; Athenaeum, Bp., 1913 (Természettudományi könyvtár)
- Das Leben der Pflanzen (München, több kiadásban)
- Edaphon (München, 1922)
- A növények élete; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1925 (Műveltség)
- A föld élete; ford. Vadász Elemér; Pantheon, Bp., 1925 (A Pantheon ismerettára)
- Az élet könyve; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1926 (Műveltség)
- Összehasonlító biológia; ford. Lambrecht Kálmán; Athenaeum, Bp., 1926
- Élet a termőföldben / Kerti séták; ford. Gothard Sándor, Lambrecht Kálmán; Athenaeum, Bp., 1927
- Der Weg zu mir (Önéletrajz, München, 1927)
- Ítél az élet; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1929 (Az írás mesterei)
- Az ember és a mindenség; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1929 (Műveltség)
- Élet a nagy tengermélységekben (Budapest, 1930)
- A lét forrása; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1930 (Műveltség)
- Az állatok csodálatos világa (Budapest, 1940)
- Földünk kincsei; Franklin, Bp., 1941 (A Búvár könyvei)
- Az élet titka; Béta, Bp., 1942 (Az emberi alkotás regényei)
- A növények élete; ford. Lambrecht Kálmán, átdolg. Feliczián Vilmos; bőv., átdolg. kiad.; Dante, Bp., 1942
- Az állatok a történelemben (Budapest, 1943)
- Raoul Francé–Annie Francé-Harrar: A kék tenger csodái; ford. Őrley István; Franklin, Bp., 1943
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 21.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Martin Schmid: Biografien bedeutender österreichischer Wissenschafterinnen. »Die Neugier treibt mich, Fragen zu stellen« (német nyelven). Biographies of important Austrian women scientists pp. 255. Böhlau Verlag, 2018. március 25. DOI:10.7767/9783205205883.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ a b FRANCÉ REZSŐ. tudosnaptar.kfki.hu. (Hozzáférés: 2023. szeptember 4.)
- ↑ a b c A szülőföld felfedezése - Raoul Heinrich Francé (1874–1943) emlékezete. Mezőgazdasági Könyvtár. (Hozzáférés: 2025)
- ↑ a b c d e f Reader's Digest: Az emberiség megoldatlan rejtélyei, 319. o., (2010, Bp.)
- ↑ René von Romain Roth, Raoul H. Francé And The Doctrine Of Life
- ↑ Biographie, Deutsche: Francé, Raoul - Deutsche Biographie (német nyelven). www.deutsche-biographie.de. (Hozzáférés: 2023. szeptember 4.)
- ↑ a b gazda, Bálint: Francé, az ismeretterjesztő tudós (hu-HU nyelven). balintgazda.hu, 2009. augusztus 21. (Hozzáférés: 2023. szeptember 4.)
- ↑ Das erste deutsche Patent im Bereich Bionik wurde 1920 Raoul Heinrich Francé für einen „Neuen Streuer“ nach dem Vorbild einer Mohnkapsel erteilt. - Deutsches Patentamt, Nr. 723730
- ↑ Pressestelle: Raoul Heinrich Francé: The man who patented nature - Bergische Universität Wuppertal (angol nyelven). www.uni-wuppertal.de. [2023. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 4.)
Források
[szerkesztés]- Francé Raoul (Rezső) – Magyar életrajzi lexikon
- Szabó Zoltán: Francé Rezső halála (Botanikai Közlöny 1943)
- Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Budapest, 1953)