Floyd és Delores Jones Színház
| Floyd és Delores Jones Színház | |
 | |
| A 2009-es felújítást követően | |
| Általános adatok | |
| Névadó | Floyd és Delores Jones |
| Alapítva | 1930 |
| Alapító | Burton és Florence James |
| Fenntartó | Washingtoni Egyetem |
 Floyd és Delores Jones Színház
Pozíció az Egyesült Államok térképén
| |
 é. sz. 47° 39′ 24″, ny. h. 122° 18′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 24″, ny. h. 122° 18′ 50″ | |
A Floyd és Delores Jones Színház (más néven Playhouse Theatre) a Washingtoni Egyetem tulajdonában álló, Seattle-ben fekvő előadó-művészeti létesítmény. A raktárból átalakított színházat a szövetségi kormány által nyújtott támogatásból alapították, majd 1950-ben eladták az egyetemnek.
Története[szerkesztés]
Burton és Florence James-éra[szerkesztés]
Burton W. és Florence Bean James[1] 1923-ban New Yorkból Seattle-be költöztek, hogy a Cornish Intézetben (ma Cornish Művészeti Főiskola) színháztanszéket alapítsanak.[2][3] Burton és Florence James 1928-ban távoztak az intézetből, majd megalapították a Seattle Repertory Playhouse-t.[4] A multikulturális és szocialista intézményben főleg Ibsen és Goethe darabjait állították színpadra. 1930-ban megalapították a Playhouse Theatre-t,[1] emellett a Washingtoni Egyetem óraadói is voltak.[3]
1933-ban jelentős sikert alapított az Afrikai Metodista Episzkopális Egyházzal társrendezésben készült,[1] fekete színészeket és gospelt felvonultató Abraham’s Bosom („Ábrahám kebele”) című darab. 1935-ben az egyetem a New Deal-éra keretében meghirdetett szövetségi támogatási programban színházalapításra pályázott. Burton és Florence James önálló pályázatot nyújtott be színes bőrű színészek alkalmazására.[2][3] A programban mind a négy seattle-i pályázatot elfogadták.[3][5]
1936 januárjában a Nemzeti Városi Ligával együttműködve megalapították a Negro Repertory Companyt,[1][6] melynek tevékenységét Hallie Flanagan, a szövetségi támogatási program kezelője, valamint Rena Fraden történész is a legjobbak között tartották számon. Quintard Taylor történész szerint az elkövetkező évek során programban a város afroamerikai lakosságának öt százaléka, kétszáz fő vett részt.[1]
A létesítményben olyan darabokat tűztek színpadra, mint Paul Peters és George Skylar Stevedore című műve, amely egy alaptalanul nemi erőszakkal vádolt afroamerikai szakszervezeti vezetőről szól.[3][7][8] A színháztámogatási projektet felügyelő szervezet állami felelőse megtiltotta a Lysistrata bemutatását, mivel felesége és titkárnője kockázatosnak ítélte;[9] a darabot később Theodore Browne átiratában tűzték műsorra. A színészek megtagadták George Gershwin Porgy és Bess című művének bemutatását annak megalázó volta miatt. Joe Staton Paul Laurence Dunbar művét az An Evening with Dunbar című műsorhoz írta át.[8] Burton és Florence James a Power című darabot ért kritikák miatt 1937-ben visszavonultak a rendezéstől, azonban továbbra is a színház élén maradtak.[10] A Negro Repertory Companyt később összevonták egy másik színházzal; az új intézmény a támogatási idő leteltéig maradt fenn.[1]
A színháztámogatási programot a rendezők és a darabok szocialista és kommunista kötődései miatt a kongresszus 1939-ben felszámolta.[11] A színházépületben 1946 májusától Norm Bobrow vasárnaponként dzsesszkoncerteket szervezett.[12]
A Washingtoni Egyetem tulajdonában[szerkesztés]
Burton és Florence Jamest 1948-ban a Washingtoni Egyetemen zajló kommunista aktivizmust vizsgáló Canwell Bizottság elé idézték, melynek következtében támogatókat vesztettek, 1950-re pedig színházuk anyagi problémákkal küzdött, így azt eladták az egyetemnek. Burton egészségi állapota leromlott, Florence pályafutását pedig a kanadai Saskatchewanban folytatta.[2][13]
Az egyetem a színházat Playhouse Theatre névre keresztelte át, és a Drámaintézet képzéseihez használták. 1967-ben Greg Falls, az ACT Színház későbbi igazgatója a proszkéniont nyitott színpaddá alakította át. 2007 és 2009 között az LMN Architects átalakításokat végzett: az épület egy további emeletet kapott és földrengésbiztossá tették. A beltérben megnövelték a színpad betekintési szögét, valamint átalakították a világítást is. A létesítmény a felújítást támogató alapítvány tiszteletére felvette Floyd és Delores Jones nevét.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Paula Becker: Negro Repertory Company (angol nyelven). HistoryLink.org, 2002. november 10. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ a b c d Mark Waldstein: Evolution of Revolution. (angolul) City Arts Seattle, (2009. november) 48–51. o.
- ↑ a b c d e Nancy Wick: Playing with History (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 1995. december. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ Cassandra Tate: James, Burton W. (1888–1951) and Florence Bean James (1892–1988) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2002. február 19. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ Sarah Guthu: The Federal Theatre Project in Washington State (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ Negro Repertory Company (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 2009. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ Negro Repertory Company: Stevedore (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 2009. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ a b Kate Dossett: Radical Black Theatre in the New Deal. (angolul) Chapel Hill (Észak-Karolina): University of North Carolina Press. 2020. 64. o. ISBN 978-1-4696-5442-3 Hozzáférés: 2021. július 28.
- ↑ Negro Repertory Company: Lysistrata (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 2009. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ Living Newspapers: Power (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 2009. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
- ↑ De Barros 54. o.
- ↑ De Barros 89. o.
- ↑ Sarah Guthu: Florence and Burton James and the Seattle Repertory Playhouse (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 2009. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Playhouse Theatre (Seattle) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ De Barros: Paul De Barros: Jackson Street After Hours: The Roots of Jazz in Seattle. (angolul) Seattle: Sasquatch Books. 1993. ISBN 978-0-912365-92-3 Hozzáférés: 2021. július 28.
További információk[szerkesztés]
- A Washingtoni Egyetem Drámaintézetének honlapján (angolul)
- Theatre Arts in the Great Depression (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
