Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum
2015-ben
2015-ben
Korábbi nevek: Washingtoni Állami Múzeum
A múzeum adatai
ElhelyezkedésSeattle
Amerikai Egyesült Államok
Alapítva1899
Megnyílt1899
IgazgatóJulie K. Stein[1]
TulajdonosWashingtoni Egyetem
FenntartóWashingtoni Egyetem
Építési adatok
Építés éve2018
TervezőTom Kundig[2]
Elhelyezkedése
Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum (Washington állam)
Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum
Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum
Pozíció Washington állam térképén
é. sz. 47° 39′ 40″, ny. h. 122° 18′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 40″, ny. h. 122° 18′ 35″
Térkép
A Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum weboldala

A Burke Természettörténeti és Kulturális Múzeum Washington állam hivatalos múzeuma a Washingtoni Egyetem seattle-i campusán.

Az intézmény kezelője az egyetem Bölcsészet- és Természettudományi Főiskolája.[3]

Története[szerkesztés]

Fiatal Naturalisták Társasága[szerkesztés]

Az 1879 decemberében Edmond S. Meany, J. O. Young, P. Brooks Randolph és Charles Denny által alapított történelemklub Denny édesapja, Arthur Denny (Seattle egyik alapítója, valamint a Washingtoni Territóriumi Egyetem (ma Washingtoni Egyetem) igazgatótanácsának tagja) közbenjárására 1880-ban a campuson tartotta alapító ülését. Miután az alapítók leérettségiztek, a főiskolai hallgatók közül kerestek új tagokat.[4]

1882-ben Orson Bennett Johnson,[5] az intézmény új biológiaprofesszora húszezer fosszíliát hozott magával, amelyet a naturalistáknak ajánlott fel. Az egyre növekvő gyűjteményt kezdetben Dennyék lakóházában,[6] 1886-tól pedig a territóriumi egyetemen erre a célra épült raktárban tartották. Az oktatók a fosszíliákat több alkalommal is kölcsönkérték.[7]

Az 1890-es évektől Edmond Meany az egyetemen tanított, ahol igyekezett a társaság tagságát bővíteni (főleg nőkkel). Ekkorra a fosszíliagyűjtemény mérete meghaladta a hatvanezer darabot.[8]

Washingtoni Állami Múzeum[szerkesztés]

A Washingtoni Egyetem 1895-ben költözött mai helyére; a naturalisták gyűjteményének egy része a Denny épületbe került,[9] míg a többi a belvárosi klubházban maradt. Az állami törvényhozás 1899-ben létrehozta a Washingtoni Állami Múzeumot. 1904-ben a naturalista társaság gyűjteménye maradékát a múzeumnak adományozta, majd feloszlott.[4]

Átnevezés és költöztetés[szerkesztés]

Az 1909-es Alaska–Yukon–Pacific világkiállításnak köszönhetően a Washingtoni Egyetem számos új épülettel gazdagodott. A kiállítás végeztével a Washingtoni Állami Múzeum a Kalifornia Pavilonba költözött, azonban beázás miatt a gyűjteményt az erdészeti kiállítóhelyre helyezték át. Innen hamarosan szintén elköltöztették, mivel az épület kéregbogarakkal volt fertőzött. A múzeumi gyűjteményt 1923 és 1927 között széttagolva, különböző helyeken tárolták.[4]

1927-ben a múzeum a világkiállítás Washington Pavilonjába költözött;[10] 1929-től igazgatója több mint 25 éven át Erna Gunther volt. Mivel Gunther szerint az épület rossz állapotú és a gyűjtemény kiállításához túl kicsi, az egyetem azt 1957-ben bezárta.[4]

Thomas Burke vasútépítő 1925-ben hunyt el; felesége szeretett volna férje számára egy emlékhelyet, amely „segít abban, hogy a térség népei jobban megértsék egymást”. Caroline McGilvra Burke 1932-ben halt meg; indián leletekből álló gyűjteményét a múzeumra hagyta. A Burke család csak akkor finanszírozta volna az új múzeumot, ha az a Burke nevet viseli; ezt az egyetem és Gunther is ellenezte, ráadásul a befolyó összeg csak a költségek harmadát fedezte volna. További forrásokat a Nemzeti Tudományos Alapítvány biztosított, azonban az új épület Gunther szerint továbbra is túl kicsi. Az új múzeumot 1964. május 3-án avatták fel; igazgatója Walter A. Fairservis lett.[4]

1996-ban tíz éves tervet dolgoztak ki az egyetemről való kiköltöztetésre, azonban ez nem valósult meg. 2014-ben a múzeum a törvényhozástól az új, tízezer négyzetméter alapterületű épülethez szükséges 95 millió dollár felének biztosítását kérte.[11] Az új létesítmény 2018-ban készült el; az év végén a régi épületet a gyűjtemény átköltöztetése miatt bezárták, 2019-ben pedig lebontották.[12] A múzeum 2019. április 12-étől fogad újra látogatókat.[13] A Tom Kundig egykori hallgató által tervezett épületben az őslakosok konyháját bemutató büfé is működik.[14]

Gyűjteménye[szerkesztés]

A múzeum több mint 16 millió régészeti, biológiai és földrajzi tárgyú leletet őriz. Gyűjteményében több mint 55 ezer emlősfosszília,[15] több mint tízezer néprajzi lelet, továbbá több száz, más múzeumoktól és magánszemélyektől származó fotó található meg.[16]

Kiállítások[szerkesztés]

2018 előtt a múzeumnak három állandó kiállítása volt: „Washington állam élete”, „A Csendes-óceán hangjai” és „A Burke kincsei”.[17] A kiállításokon a Seattle–Tacoma nemzetközi repülőtér építése során talált Megatherium-fosszíliákat, valamint a térség indián kultúráját mutatták be.[18]

Az intézmény 2019. október 12-én új helyén, más kiállításokkal nyitott meg.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Julie K. Stein (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  2. Knute Berger: Everything about the Pacific Northwest is on display at the new Burke Museum. Even the scientists. (angol nyelven). Crosscut, 2019. szeptember 27. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  3. Masha King: Growing Pains – The Burke Museum Wants To Show Off More Goodies In Bigger Digs Downtown (angol nyelven). The Seattle Times, 1996. május 18. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  4. a b c d e Alan J. Stein: Burke Museum (Seattle) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. január 30. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  5. An account of the life of Orson Bennett Johnson. In Melville Harrison Hatch: Studies honoring Trevor Kincaid. (angolul) Seattle: University of Washington Press. 1950.  
  6. George A. Frykman: Seattle’s Historian and Promoter: The Life of Edmond Stephen Meany. (angolul) Pullman (Washington): Washington State University Press. 1998. 8–9. o. ISBN 978-087-4221-68-8 Hozzáférés: 2021. június 18.  
  7. Antoinette Wills – John D. Bolcer: University of Washington. (angolul) Lanham (Maryland: Arcadia Publishing. 2014. 23. o. ISBN 978-146-7131-82-7 Hozzáférés: 2021. június 18.  
  8. Orson Bennett Johnson, the Young Naturalists, and the Birth of a Museum (angol nyelven). Washingtoni Egyetem, 1996. november. [2015. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  9. About Us (angol nyelven). Burke Múzeum. [2015. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  10. Paul Dorpat: Washington State Building, Alaska–Yukon–Pacific Exposition, ca. 1909 (angol nyelven). The Seattle Times, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
  11. Zezhou Jing: Burke Museum raises funds for planned expansion (angol nyelven). The Daily of the University of Washington, 2014. október 2. [2015. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  12. Brendan Kiley: How not to run anyone over with a dinosaur: The Burke Museum moves into its new digs (angol nyelven). The Seattle Times, 2019. február 14. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  13. a b New Burke Museum Opens October 12, 2019 (angol nyelven). Burke Múzeum, 2019. július 25. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  14. Ruby de Luna: A Native-inspired café opens at Burke Museum. There will be frybread (angol nyelven). KUOW, 2019. október 9. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  15. Mammalogy (angol nyelven). Burke Múzeum. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  16. Ethnology Collections (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. [2008. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  17. Exhibits (angol nyelven). Burke Múzeum. [2018. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  18. Sumathi Raghavan: Pacific Voices legacy lives on at the New Burke (angol nyelven). Burke Múzeum, 2018. november 2. (Hozzáférés: 2021. június 19.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Burke Museum of Natural History and Culture című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]