Fizélyit
| Fizélyit | |
 | |
| Fizélyit Nagybányáról | |
| Általános adatok | |
| Képlet | Ag5Pb14Sb21S48 |
| Kristályrendszer | monoklin |
| Kristályosztály | 2/m – prizmás |
| Elemi cella | a = 13,21 Å; b = 19,27 Å; c = 8,68 Å; β = 90,4°; Z = 1 |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Szulfid- és rokon ásványok |
| Alosztály | PbS típusú szulfosók |
| Csoport | Lillianitcsoport |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | finom fésűfogak módjára sorakozó, máskor sajátos láng vagy nyelv alakú ikerlemezek komplikált rendszere |
| Szín | ólomszürke, acélszürke |
| Porszín | sötétszürke |
| Fény | fémfényű |
| Átlátszóság | opak |
| Keménység | 2 |
| Hasadás | rideg {101} |
| Sűrűség | 5,224 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fizélyit témájú médiaállományokat. | |
A fizélyit ritka szulfidásvány, amely főként arzént, antimont és vasat tartalmaz. Kristályai általában prizmás vagy tűs formában jelennek meg, gyakran fényes fémes csillogással. Főleg hidrotermális érctelepekben található, és gyakran más szulfidásványokkal társul. Az ásványt Fizély Sándor bányamérnök fedezte fel erdélyi Nagybánya melletti Herzsabányán (ma Herja, Románia),[1][2] és az ő gyűjteményéből írta le Krenner József 1913-ban.[3] Szerkezetileg rokon vegyülete az andorit.[4]
Keletkezése
[szerkesztés]A fizélyit keletkezése jellemzően hidrotermális folyamatokhoz köthető. Olyan környezetben alakul ki, ahol ólomban, arzénben és kénben gazdag oldatok vannak jelen. Az ásvány általában más ólom-, arzén- és kéntartalmú ásványokkal együtt, szulfidos ércesedési zónákban fordul elő, ahol az arzén és antimon magas koncentrációban van jelen.
Előfordulása
[szerkesztés]A fizélyit megtalálható Németország, Csehország és Románia hidrotermális érctelepeiben. A Kárpát-medencében jelentős előfordulásai vannak Erdély területén, ahol az ércesedési zónák gazdagok szulfidos ásványokban. Szlovákiában is található fizélyit, például Körmöcbánya környéken.[1]
Előfordulása Magyarországon
[szerkesztés]Magyarországon ritkán fordul elő, de a börzsönyi Alsó-Rózsa-tárón kimutatták jelenlétét.[1]
Szerkezete, tulajdonságai
[szerkesztés]Megjelenését tekintve a fizélyit általában apró, tűszerű kristályokat alkot. Ezek a kristályok gyakran sugaras vagy legyezőszerű halmazokba rendeződnek. Színe jellemzően világosszürke vagy fehéres, néha halvány sárgás árnyalattal. Fénye gyöngyházfényű vagy fémes, ami különösen széppé teszi a jól fejlett példányokat. Keménysége a Mohs-skálán 2, tehát nagyon puha ásvány. Törése egyenetlen, hasadása pedig tökéletes. Külső jegyei alapján nehéz megkülönböztetni az ún. andorit-sor többi ásványától, az andorittól és a ramdohrittól.[5]
Felhasználása
[szerkesztés]Bár antimontartalma jelentős, ritkasága miatt ipari felhasználása nincs.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Mindat
- ↑ Réthy 2018
- ↑ Loczka 1925 A leírás nyomtatásban csak Krenner halála után, 1925-ben jelent meg.
- ↑ Koch–Sztrókay 1968 522–523. oldal
- ↑ Koch–Sztrókay 1968 II. kötet, 523. oldal
Források
[szerkesztés]
- ↑ HoM: John W. Anthony, Richard A. Bideaux, Kenneth W. Bladh, Monte C. Nichols. Fizélyite, Handbook of Mineralogy [archivált változat] (angol nyelven). Chantilly: Mineralogical Society of America. Hozzáférés ideje: 2024. május 30. [archiválás ideje: 2024. április 15.]
- ↑ Koch–Sztrókay 1968: Koch Sándor, Sztrókay Kálmán Imre. Ásványtan I-II., II. kiadás (magyar nyelven), Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó (1968)
- ↑ Loczka 1925: Loczka József (1925). „Fizélyit, egy új magyar ezüstérc” (magyar nyelven). Matematikai és Természettudományi Értesítő 42, 18–19. o. [2023. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ Mindat: Fizélyite (angol nyelven). mindat.org. [2023. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
- ↑ Mineralienatlas: Fizélyit (német nyelven). mineralienatlas.de. [2023. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
- ↑ Réthy 2018: Réthy Károly (2018). „Herzsa- és Kisbánya bányászata és kohászata” (magyar nyelven). Bányászati és Kohászati Lapok 151 (4), 45–47. o. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
