Fischer Antal (orvos)
| Fischer Antal | |
| Született | 1901. szeptember 8. Pozsony |
| Elhunyt | 1979. július 15. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | két gyermek |
| Szülei | Fischer Jakab |
| Foglalkozása | orvos |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Sírhelye | Farkasréti temető (19/2-1-83)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fischer Antal (Pozsony, 1901. szeptember 8. – Budapest, 1979. július 15.) orvos, reumatológus, patológus, fiziológus, egyetemi tanár, főorvos, szakíró, 1965-től az orvostudományok doktora, Fischer Enoch rabbi unokája.
Élete[szerkesztés]
Fischer Jakab orvos és Leitersdorf Hermina fia. Tanulmányait Bécsben végezte, orvosi diplomát 1926 júliusában szerzett. Diplomáját Németországban 1931-ben, Budapesten 1945-ben honosították. Orvostanhallgatóként a bécsi Kémiai Intézetben dolgozott. 1926 és 1933 között az Aacheni Reumakutató Intézetben volt laboratóriumvezető, majd főorvos. Ezután a nácik hatalomra kerülése miatt rövid időre Párizsba ment, ahol szerológiai és szerodiagnosztikai kutatásokat folytatott, majd Budapestre költözött. 1934 és 1945 között a Chinoin Gyógyszergyár biológiai laboratóriumát vezette. 1945-ben Jászjákóhalmára került körzeti orvosnak. 1946–1952 között a budapesti II. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott, 1946-ban magántanár, 1950-ben intézeti tanár. 1952–1959 között a III. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott egyetemi docensként. 1959-től a II. sz. Belgyógyászati Klinikán volt docens, majd egyetemi tanár. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 1966-ban alelnökévé, 1973-ban pedig elnökévé választotta. 1971 szeptemberében nyugalomba vonult, de klinikai tanácsadóként továbbra is működött, s részt vett az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának munkájában, előadásokat tartott, illetve könyveket és tanulmányokat írt. 1979. július 15-én balesetben elhunyt.[3]
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Munkássága[szerkesztés]
Tudományos munkaterülete a klinikai fehérje-kémia, reumatológia, a munkaártalmak kórtana, a vese élet- és kórtana, elméleti és klinikai hepatológia és az orvosfilozófia volt. Több mint másfélszáz közleménye, számos könyvrészlete és 12 magyar, német, orosz, spanyol és román nyelvű könyve jelent meg.
Főbb művei[szerkesztés]
- Rheumatiamus und Grenzgebite (Berlin, 1933)
- Die philosophischen Grundlagen der Wissenschaftlichen Erkenntnis (Wien, 1946)
- Laboratóriumi vizsgálatok indicatiója és értékelése (Budapest, 1961, Putnoky Gyulával)
- Physiologie und experimentelle Pathologie der Leber (Budapest, Berlin, 1959)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Kiváló Orvos
- Jendrassik-emlékérem (1967)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Gyászjelentése (1979). (Hozzáférés: 2021. február 15.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Fischer Antal dr. (1901-1979) (1979. szeptember 9.) Orvosi Hetilap, 120. évfolyam, 36. szám
- Fischer János: Visszaemlékezések [1]
További információk[szerkesztés]
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
