Festőkagyló
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Unio pictorum (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Festőkagyló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Festőkagyló témájú médiaállományokat és Festőkagyló témájú kategóriát. |
A festőkagyló (Unio pictorum) a kagylók (Bivalvia) osztályának folyamikagylók (Unionoida) rendjébe, ezen belül a folyamikagyló-félék (Unionidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A festőkagyló Közép-Európában mindenütt megtalálható, de nem gyakori. Főleg a folyóvölgyek környékén él. Egyes területeken erősen megritkult.
Neve[szerkesztés]
A festőkagyló onnan kapta a nevét, hogy évszázadokkal ezelőtt a festők kagylóteknőben keverték ki a festékeket.
Megjelenése[szerkesztés]
A festőkagyló teknője keskeny nyelv alakú, a szélességénél több mint kétszer hosszabb. Hosszúsága 6-14 centiméter, szélessége 2,5-6 centiméter. Elülső vége lekerekített, a hátsó hegyes, felső és alsó szegélye csaknem egyenes és egymással párhuzamos. A zárpárkányzat több foggal is rendelkezik: a bal teknőn a búb előtt 2 dudorszerű főfog, mögötte 2 hosszúra nyúlt, léc alakú mellékfog található; a másik teknőn csupán egy-egy fő- és mellékfog képződik, melyek pontosan illeszkednek az ellenkező oldal fogai közé. A teknő héja vastag, zöldessárga, sárgászöld.
Életmódja[szerkesztés]
A festőkagyló nagyobb álló- és lassan folyó vizek lakója. Gyakran a tavikagylóval (Anodonta cygnea) társul.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6