Ferdinandy Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
hidasnémeti Ferdinandy Mihály
Született 1912. október 5.
Budapest
Elhunyt 1993. október 7. (81 évesen)
Oxford
Állampolgársága magyar
Foglalkozása író,
történész,
muzeológus,
egyetemi oktató

Hidasnémeti Ferdinandy Mihály Béla Mária[1] (Michael de Ferdinandy, vagy Miguel de Ferdinandy) (Budapest, 1912. október 5.Oxford, 1993. október 7.) író, történész, egyetemi lektor.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású hidasnémeti Ferdinandy család sarja. 1912-ben született Budapesten hidasnémeti Ferdinandy Béla (1859-1919),[2] országos lótenyésztési főfelügyelő, országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos és pilisi Neÿ Angéla gyermekeként. Anyai nagyapja, pilisi Neÿ Ferenc (1814- 1889) hírlapíró, színműíró, a pesti belvárosi reáliskola igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Mihály nagybátyja, hidasnémeti Ferdinandy Gyula (1874-1960), jogász, igazságügyminiszter, majd belügyminiszter volt.

Ferdinandy Mihály, tanulmányait a Budapesti Királyi Egyetemi Gimnáziumban végezte, 1934-ben szerezte meg bölcsész doktorátusát. Egyetemistaként, 1926-ban verseivel országos pályázaton versenydíjat nyert. 1927 és 1929 között a Hazánk című újság szerkesztője. Az 1934/35-ös és az 1939/40-es tanévben ösztöndíjas tagja a római Magyar Történeti Intézetnek, 1935/36-ban csereösztöndíjas Berlinben. 1936-ban a Budapesti Egyetem művészeti és keresztény régészeti intézetben kap asszisztensi állást. 1941-től múzeumi tisztviselő, 1942-ben már múzeumigazgató. Az 1943/44-es tanévet a lisszaboni egyetemen töltötte, az egyetem magyar lektora volt. 1947-ben Argentínában a mendozai egyetemen néprajzi és régészeti, majd a középkori történeti tanszékének tanára, 1950-től pedig a Puerto Ricó-i Állami Egyetemen az antik és középkori történelem, majd az összehasonlító irodalomtudományi tanszékének oktatója. 1977-ben nyugdíjazták, de ezután is hosszabb ideig vendégtanára volt a nyugat-berlini Szabad Egyetemnek.

Hagyatéka[szerkesztés]

Ferdinándy Mihály naplókat, művek kéziratait és jegyzeteket tartalmazó hagyatéka 2012-ben az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került.[3]

Munkássága[szerkesztés]

Ferdinandy Mihály Füzetei címen, a szerző által írt és szerkesztett valamint kiadott füzetsorozatban a magyar nyelvű tanulmányokon és cikkeken kívül olykor német és spanyol nyelvű írások is megjelentek. 1972 és 1980 között nyolc füzet látott napvilágot Münchenben, számonként 48–60 lappal.

  • Lírai verseiből (Budapest, 1928)
  • A honfoglaló magyarok művészi kultúrájának nyomai a korai Árpád-korban (Budapest, 1934)
  • A történeti táj (Budapest, 1938)
  • Közép-Európa (Budapest, 1940), A nemzeti kormány 530/945-ös rendelet alapján megsemmisítették
  • Magyarok és délszlávok (Budapest, 1940), németül és szerbül is megjelent 1941-ben
  • Mi magyarok (Budapest, 1941)
  • Giotto (Budapest, 1941)
  • Széchenyi összeomlása (Budapest, 1942)
  • Zrinyi Miklós a költő művei regékben (Budapest, 1942)
  • Az etelközi vérszövetség (Budapest, 1942)
  • Nemzetiségi kérdés és magyar birodalom (Budapest, 1942)
  • Az Istenkeresők – Az Árpád-ház története (Budapest, 1943)
  • A menekülők (Budapest, 1943) – regény két kötetben
  • A Szentgáliak (Budapest, 1943) – regény két kötetben
  • Ahnen und Schicksal. Geschichtsforschung und Genotropismus (München, 1955)
  • A sehonnai (München, 1957) – elbeszélés
  • Studien zur ungarischen Frühgeschichte (G. Vernadskyval, München, 1957)
  • Tschingis Khan (Hamburg, 1958)
  • Magyar portyák ibér földön 1943–1957 (München 1963) – útleírás
  • El Emperador Carlos V. (Puerto Rico, 1964) – németül Carl V. címen jelent meg 1966-ban, Tübingenben
  • Historia da Hungría (Madrid, 1967)
  • Der heilige Kaiser: Otto III. und seine Ahnen (Tübingen, 1969)
  • Pázmány, az államférfi (Róma, 1970)
  • Itália és az északi ember (München 1976) – esszék, I-III,
  • Kun László siratása (München, 1977; Budapest, 1989)
  • Philipp II. (Wiesbaden, 1977) – spanyolul Barcelonában jelent meg 1989-ben
  • Carneval y Revolución (Puerto Rico, 1977)
  • Magyarország romlása, 1490–1526 (Róma, 1979)
  • Az ellenszegülők – Apám és nemzedéke, 1859–1919 (San Francisco, 1980)
  • A baklovagok (Bécs, 1983)
  • Országok úrnője – A magyar Anjouk kora (Róma, 1985)
  • Az ünneprontók (Boardman OH, 1989)
  • Góg és Magóg, A birodalom végnapjai (Budapest, 1990)
  • A két-hitűek; Bethlen, Bp., 1992
  • Az álarcosok; Bethlen, Bp., 1992
  • III. Ottó, a szent császár; németből ford. Váróczi Zsuzsa; Balassi, Bp., 2000
  • Karnevál lovagjai; Universitas, Bp., 2002
  • Az Árpád-ház mítoszai; szerk., sajtó alá rend. Török Péter; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 (Historia incognita. Zsebkönyvek)
  • A magyar honfoglalás mítoszai; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2009 (Historia incognita 1. sorozat. Történettudomány)
  • Mi magyarok. Tíz tanulmány a magyar történelemből; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2011 (Historia incognita 1. sorozat. Történettudomány)

Mindezek mellett rendszeresen publikált cikkeket és műkritikákat:

  • Korunk Szava (1938)
  • Fényjelek (1940)
  • Diárium (1941)
  • Regnum (1941)
  • Új magyarság és az új Európa (1942) ezek mellett írt az Apollóba, a Jelenkorba és a Magyar Nemzetbe, valamint versírással is foglalatoskodott.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon, 1981
  • Magyar írok élete és munkái VIII. kötet, 1992
  • Magyar irodalmi lexikon
  • Csiky Ágnes Mária: Volt egyszer egy ötödik síp. Tollrajzok a nyugati magyar irodalom térképéhez; Bethlen, Bp., 1996

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Budapesti születési anyakönyvek IX. kerület (1485/1912)
  2. familysearch.org Ferdinandy Béla gyászjelentése
  3. [1]A könyvtárosok országos levelezőlistájának, a Katalist archívumában.