Ferdinand Sarrien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinand Sarrien
Franciaország miniszterelnöke és igazságügyi minisztere
Hivatali idő
1906. március 14. – 1906. október 25.
ElődMaurice Rouvier
UtódGeorges Clemenceau

Született1840. október 15.
Bourbon-Lancy
Elhunyt1915. november 28. (75 évesen)
Párizs
SírhelyBourbon-Lancy
PártRadikális Párt

Foglalkozás

Díjaka francia Becsületrend lovagja (1871)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Sarrien témájú médiaállományokat.

Jean Marie Ferdinand Sarrien (Bourbon-Lancy, 1840. október 15.Párizs, 1915. november 28.) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 39. miniszterelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Párizsban szerzett jogi diplomát 1863-ban, majd Lyonban nyitott ügyvédi irodát. Kapitányi rangban harcolt 1870-ben a porosz–francia háborúban. December 18-án, a második dijoni csatában Nuits-Saint-Georges mellett megsebesült. A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagkeresztjével tüntették ki.

A háború befejezése után létrejött Harmadik Francia Köztársaság demokratikus változásokat hozott. Apja 1871 elején Bourbon-Lancy polgármestere lett, de mivel augusztusban meghalt, ő lépett a helyére. Néhány héttel később Bourbon-Lancy kanton tanácsosává választották. 1876-ban Saône-et-Loire nemzetgyűlési képviselőjévé választották és 1877-ben elsőként írta alá a Manifeste des 363 nyilatkozatot, amelyben Patrice de Mac-Mahon elnök politikája ellen tiltakoztak a republikánus képviselők, és elítélték a királypárti Albert de Broglie miniszterelnökké történt kinevezését.

1885-ben postaügyi és távközlési miniszter Henri Brisson kormányában, Charles de Freycinet harmadik kormányában pedig belügyminiszter. 1886. július 13-án írta alá azt a rendeletet, amely kiutasította Franciaországból az egykori uralkodó család, az Orléansi-ház tagjait. Elrendelte továbbá Alfred Dreyfus perének felülvizsgálatát.

1906. március 10-én Armand Fallières köztársasági elnök kormányalakításra kérte fel. Miniszterelnöksége idején az igazságügyi tárcát is megtartotta. 1906 júniusában Dreyfust felmentették, visszatérhetett a hadseregbe parancsnoki rangban. Sarrien kormánya vezette be a kötelező vasárnapi pihenőnapot és ekkor kapott egyetemi tanszéket először nő az ország történetében, aki nem volt más, mint Marie Curie. Sarrien 1906. október 19-én lemondott egészségi problémái miatt.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]