Ugrás a tartalomhoz

Feketenyakú tamarin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feketenyakú tamarin
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Nem: Saguinus
(Hoffmannsegg, 1807)
Faj: S. nigricollis
Tudományos név
Saguinus nigricollis
(Spix, 1823)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú tamarin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú tamarin témájú médiaállományokat és Feketenyakú tamarin témájú kategóriát.

A feketenyakú tamarin (Saguinus nigricollis) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 21-25 centiméter, farokhossza akár 33 centiméteres is lehet, testtömege 350–450 gramm. Fehér, száj körüli részeinek kivételével sötét színű, kis termetű karmosmajom; bundája a fején, a mellkasán és a hátának felső részén fekete. A hát hátsó része, a combok sötét gesztenyebarnába hajlók, a testnél hosszabb farok fekete. Az arc csak gyéren szőrözött és szintén fekete. Kezei, lábai és a szőrzetből csak kevéssé kiálló fülei sötétek vagy akár egészen feketések. Bizonyos távolságból ez a tamarinfaj teljesen feketének tűnik.

A tamarinok között egyedülálló módon nagy, hangos csoportokba verődik. A csapat tagjai madarakra emlékeztető ciripelő és fütyülő hangot adnak ki, amelyeknek egy része az ember számára nem hallható ultrahangtartományba esik.

Elterjedése

[szerkesztés]

A Putumayo és a Napo folyók között Felső-Amazóniában, Peruban és Ecuadorban honos. A faj elterjedése szalagszerűen nyúlik el az Amazonas felső folyásáig, a Rio Solimoesig.

Sűrű, trópusi esőerdők, illetve burjánzó ültetvényszegélyek lakója.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Saguinus nigricollis nigricollis
  • Saguinus nigricollis graellsi
  • Saguinus nigricollis hernandezi

Életmódja

[szerkesztés]

Nappal aktív, kizárólag fán él. Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik.

A példányok általában 4–8 egyedből álló családi csoportokat alkotnak, de esetenként rövid időre nagyobb csapatokhoz csatlakoznak, amelyek akár 40 tagot is számlálhatnak.

A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.

Könnyű testsúlya miatt a vékony ágakon is biztonságosan mozoghat, ahová a rá vadászó ragadozók nem tudják követni.

Nagy rovarokkal, elsősorban lombszöcskékkel táplálkozik, amelyeket a fák céltudatos átkutatása során talál, ezenkívül nektárt, gyümölcsöket, időszakonként pedig tápanyagokban gazdag, gumiszerű mézgát is fogyaszt.

Szaporodása

[szerkesztés]

Mint minden tamarinnál, ennél a fajnál is kizárólag a domináns nősténynek van joga párosodni. A nőstény a csoport minden hímjével párosodik. Ez a jelenség (a poliandria) az emlősök között elég ritka jelenségnek számít. A 140–145 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra a nőstény. A kicsiket mindig a domináns hím egyed hordozza magával és csak a szoptatási időszakban adja át az anyaállatnak a kölyköket. A kicsik két-három hónapig szopnak és 16–20 hónapos korukra lesznek ivarérettek. Várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 16 évig is élhet.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A felső-amazóniai erdőkben az élőhelyüket veszélyeztető erdőirtás ellenére még viszonylag gyakori fajnak számít.

Fogságban gyakran tartott faj, a tamarin fajok közül ez a faj az egyik leggyakoribb lakója az állatkerteknek.

Magyarországon jelenleg sehol nem tartják.

Források

[szerkesztés]
  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
  • Groves, Colin (16 November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 135-136. ISBN 0-801-88221-4.
  • Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
  • Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0079095089
  • Snowdon, C.T. and Soini, P. 1988 "The Tamarins, Genus Saguinus; Ecology and Behavior of Neotropical Primates 2: 223-298. Eds, R.A. Mittermeier, A.B. Rylands, A.F. Coimbra-Filho, and G.A.B. da Fonseca. Washington, DC: World Wildlife Fund.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]