Feketenyakú tamarin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Feketenyakú tamarin
Black-mantled-Tamarin-ZOO-Jihlava.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Nem: Saguinus
(Hoffmannsegg, 1807)
Faj: S. nigricollis
Tudományos név
Saguinus nigricollis
(Spix, 1823)
Elterjedés
Saguinus nigricollis distribution.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú tamarin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú tamarin témájú médiaállományokat és Feketenyakú tamarin témájú kategóriát.

Black-mantled Tamarin.jpg

A feketenyakú tamarin (Saguinus nigricollis) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 21-25 centiméter, farokhossza akár 33 centiméteres is lehet, testtömege 350–450 gramm. Fehér, száj körüli részeinek kivételével sötét színű, kis termetű karmosmajom; bundája a fején, a mellkasán és a hátának felső részén fekete. A hát hátsó része, a combok sötét gesztenyebarnába hajlók, a testnél hosszabb farok fekete. Az arc csak gyéren szőrözött és szintén fekete. Kezei, lábai és a szőrzetből csak kevéssé kiálló fülei sötétek vagy akár egészen feketések. Bizonyos távolságból ez a tamarinfaj teljesen feketének tűnik.

A tamarinok között egyedülálló módon nagy, hangos csoportokba verődik. A csapat tagjai madarakra emlékeztető ciripelő és fütyülő hangot adnak ki, amelyeknek egy része az ember számára nem hallható ultrahangtartományba esik.

Elterjedése[szerkesztés]

A Putumayo és a Napo folyók között Felső-Amazóniában, Peruban és Ecuadorban honos. A faj elterjedése szalagszerűen nyúlik el az Amazonas felső folyásáig, a Rio Solimoesig.

Sűrű, trópusi esőerdők, illetve burjánzó ültetvényszegélyek lakója.

Alfajai[szerkesztés]

  • Saguinus nigricollis nigricollis
  • Saguinus nigricollis graellsi
  • Saguinus nigricollis hernandezi

Életmódja[szerkesztés]

Nappal aktív, kizárólag fán él. Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik.

A példányok általában 4–8 egyedből álló családi csoportokat alkotnak, de esetenként rövid időre nagyobb csapatokhoz csatlakoznak, amelyek akár 40 tagot is számlálhatnak.

A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.

Könnyű testsúlya miatt a vékony ágakon is biztonságosan mozoghat, ahová a rá vadászó ragadozók nem tudják követni.

Nagy rovarokkal, elsősorban lombszöcskékkel táplálkozik, amelyeket a fák céltudatos átkutatása során talál, ezenkívül nektárt, gyümölcsöket, időszakonként pedig tápanyagokban gazdag, gumiszerű mézgát is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Mint minden tamarinnál, ennél a fajnál is kizárólag a domináns nősténynek van joga párosodni. A nőstény a csoport minden hímjével párosodik. Ez a jelenség (a poliandria) az emlősök között elég ritka jelenségnek számít. A 140–145 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra a nőstény. A kicsiket mindig a domináns hím egyed hordozza magával és csak a szoptatási időszakban adja át az anyaállatnak a kölyköket. A kicsik két-három hónapig szopnak és 16–20 hónapos korukra lesznek ivarérettek. Várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 16 évig is élhet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A felső-amazóniai erdőkben az élőhelyüket veszélyeztető erdőirtás ellenére még viszonylag gyakori fajnak számít.

Fogságban gyakran tartott faj, a tamarin fajok közül ez a faj az egyik leggyakoribb lakója az állatkerteknek.

Magyarországon jelenleg sehol nem tartják.

Forrás[szerkesztés]

  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
  • Groves, Colin (16 November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 135-136. ISBN 0801882214.
  • Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
  • Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0079095089
  • Snowdon, C.T. and Soini, P. 1988 "The Tamarins, Genus Saguinus; Ecology and Behavior of Neotropical Primates 2: 223-298. Eds, R.A. Mittermeier, A.B. Rylands, A.F. Coimbra-Filho, and G.A.B. da Fonseca. Washington, DC: World Wildlife Fund.

Külső hivatkozások[szerkesztés]