Ugrás a tartalomhoz

Fekete Nagy Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete Béla (egyértelműsítő lap).
Fekete Nagy Béla
SzületettFekete Béla
1905. április 5.[1]
Mecsekszabolcs[1]
Elhunyt1983. november 1. (78 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar[3]
HázastársaBarta Éva
Gyermekeihárom gyermek:
Fekete László
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
  • mérnök
Iskolái
KitüntetéseiVilág Igaza díj (2012. október 21.)[3]
SírhelyeFarkasréti temető (24/2-1-33)[4][5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekete Nagy Béla (eredeti neve: Fekete Béla)[6] (Mecsekszabolcs, 1905. április 5. – Budapest, 1983. november 1.) magyar festő, grafikus.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei: Fekete Jenő és Riedl Olga voltak.[6] Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki szakán végezte el. 1930-ban csatlakozott az Új Művészek Egyesületéhez. 1933-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mint rajztanár. 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának a tagja, 1940-ben újjászervezője lett. 1931-től kezdett rajzolni. 1938–1944 között több nyarat töltött Szentendrén, ahol Vajda Lajos művészete erős hatást gyakorolt rá. 1938–1939 között Franciaországban élt. 1938-ban sorkatonai szolgálatot teljesített. 1939–1944 között feleségével kerámiaműhelyt üzemeltetett Budapesten. 1945-ben csatlakozott az Európai Iskolához, de a csoport munkájában nem vett részt. 1946–1947 között az Elvont Művészek csoportjának kiállításain szerepelt. 1948-ban felhagyott az alkotói tevékenységgel. Mérnökként dolgozott; 1950–1964 között a 21. sz. Építőipari Vállalat, majd az Iparterv mérnöke; hőerőművek tervezésében vett részt. 1965-ben, nyugdíjazása után kezdett újra képzőművészettel foglalkozni.

A „Nagy” nevet az illegalitásban vette fel. Képei szignójában szerepel. 2013-ban a Jad Vasem Intézettől posztumusz megkapta meg a Világ Igaza kitüntetést.[7]

Magánélete

[szerkesztés]

Felesége Barta Éva keramikus, ékszerkészítő volt.[7]

Gyermekei: Első feleségétől Fekete János (1933–†?) képzőművész, második feleségétől Fekete Mihály (1947), később idegenforgalmi szakember, és Fekete László (1949) keramikus.[7]

Kiállításai

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]
  • 1947, 1967, 1986, 1994 Budapest
  • 1978 Pécs
  • 1986 Budapest Magyar Nemzeti Galéria

Válogatott, csoportos

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Szentednrei kőhegy (1938)
  • Szentlászló (1938)
  • Piszkéstető (1939)
  • Emlékezés (1939)
  • Női akt (1939)
  • Négerek (1940)
  • Térkép (1947)
  • Menedék III. (1949)
  • A vörös gyűrű (1966)
  • Katowice (1967)
  • Kőhegy (1969)
  • Fekete nap (1973)
  • A bika (1974)
  • A Gyilkos tó lakói (1975)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Kállai E.: Absztrakt csoportkiállítás, Esti Szabad Szó, 1946.
  • Nagy Tibor: Az absztrakt művészek galériája körül, Nagyvilág, 1947.
  • Mezei Ottó: Fekete Nagy Béla újabb képeiről, Magyar Építőművészet, 1967.
  • Németh Lajos: Modern magyar művészet (Budapest, 1968)
  • Haulisch Lenke: Szentendrei festészet (Budapest, 1977)
  • Horváth Béla: Beszélgetés Fekete Nagy Bélával, Művészet, 1980.
  • Aradi N. (SZERK): Szabadság és Nép. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának Dokumentumai (Budapest, 1981)
  • Csapó György: Közelképek, Beszélgetések (Budapest, 1983)
  • György Péter - Pataki Gábor: Dokumentumok Fekete Nagy Béla hagyatékából, Ars Hungarica, 1985.
  • Kontha S. (SZERK): Magyar Művészeti 1919-1945 (Budapest, 1985)
  • György Péter - Pataki Gábor: Fekete Nagy Béla, Magyar Nemzeti Galéria, 1986.
  • György Péter - Pataki Gábor: Az Európai Iskola (Budapest, 1990)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_Nagy_Béla&oldid=27225619”