Fehér marlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Fehér marlin
Vízből kiugró fehér marlin Észak-Karolina vízében
Vízből kiugró fehér marlin Észak-Karolina vízében
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Euteleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae)
Nem: Kajikia
Hirasaka & H. Nakamura, 1947
Faj: K. albida
Tudományos név
Kajikia albida
(Poey, 1860)
Szinonimák
  • Lamontella albida (Poey, 1860)
  • Makaira albida (Poey, 1860)
  • Makaira lessonae (Canestrini, 1861)
  • Tetrapterus albidus Poey, 1860
  • Tetrapterus imperator (non Bloch & Schneider, 1801)
  • Tetrapturus albidus Poey, 1860
  • Tetrapturus belone (non Rafinesque, 1810)
  • Tetrapturus lessonae Canestrini, 1861
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér marlin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér marlin témájú médiaállományokat és Fehér marlin témájú kategóriát.

A fehér marlin (Kajikia albida) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A fehér marlin előfordulási területe az Atlanti-óceánban van; nagyjából az északi 45° és a déli 35°-45° szélességi körök között. A Földközi-tengerben és a franciaországi Bretagne környékén észrevett példányok, nagy valószínűséggel kóborló példányok voltak. Még nem ismert, hogy az északi és déli halak két külön állományt alkotnak-e vagy egyszer északon, máskor pedig délen tartózkodnak-e.

Megjelenése[szerkesztés]

Általában 210 centiméteres, de elérheti a 300 centimétert is; 130-164 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddig kifogott legnehezebb példány 82,5 kilogrammot nyomott. A nőstény nagyobb a hímnél. A hátúszóján 43-52, a farok alatti úszóján 17-23 sugár van. A háti része kékesfekete, a hasi része ezüstös-fehér. Oldalai barnásak ezüstös-fehér csíkozással. A hasán 15 fehéres pontokból álló sor van. Mindkét hátúszó sötétkék; az első azonban fekete pontok vannak. A többi úszója barnás árnyalatú.

Életmódja[szerkesztés]

Főleg a szubtrópusi nyílt vizek lakója. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 22-27 Celsius-fok közötti. A vízfelszíntől 150 méter mélységig lelhető fel; általában 100 méter mélyen. A kék marlin általában magányosan él; rajokat igen ritkán alkot. Nappal tevékeny. Táplálékai általában halak, azonban fejlábúak is.

Szaporodása[szerkesztés]

Az íváshoz a mérsékelt övi és a trópusi példányok, kora nyáron a szubtrópusi vizekbe vándorolnak. Az ívás a mélyebb vizekben történik meg.

Felhasználása[szerkesztés]

Ez a vitorláskardoshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére folyik a kereskedelmi halászata, továbbá a sporthorgászok egyik kedvence. A helybéli halpiacokon frissen vagy fagyasztva árusítják. A húsa igen ízletes.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kajikia albida (Poey, 1860) FishBase
  • Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.