Fazekas Ferenc (matematikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fazekas Ferenc
Született1922. december 17.
Csenger
Elhunyt2008. november 8. (85 évesen)
Állampolgárságamagyar
HázastársaZeman Mercédesz
Foglalkozásagépészmérnök, matematikus
SablonWikidataSegítség

Fazekas Ferenc (Csenger, 1922. december 17.Budapest, 2008. november 8.) matematikus, egyetemi docens, több tucatnyi műegyetemi jegyzet, tankönyv és szakkönyv szerzője, vagy szerkesztője, mintegy 160 matematikai szakcikk írója és egy, főleg a keleti blokk egyetemeinek alkalmazott matematikus szakemberei között kialakult egyetemközi együttműködés egyik fő kezdeményezője és hajtómotorja.

Élete[szerkesztés]

1922. december 17-­én született Csengeren Fazekas Ferenc vámtiszt és Bessenyei Erzsébet három gyermeke közül elsőszülött fiúként. Két fiatalabb testvére született, akik közül az 1924-ben született Árpád szintén doktori címet szerzett, jogi tanulmányokat is folytatott, de orvosi szakon szerzett diplomát, majd évtizedeken keresztül gyermekorvosként tevékenykedett kelet-alföldi településeken; idősebb korára Nyíregyháza egyik legjelentősebb helytörténeti kutatójává vált. A legfiatalabb testvér, Erzsébet Horváth Pál gépészmérnökkel, bátyja gimnáziumi és egyetemi diáktársával, az Egyesült Izzó későbbi műszaki felsővezetőjével, egy időben vezérigazgató-helyettesével alapított családot.

Szülei csak néhány évet éltek Csengeren, ő maga az elemi iskolai tanulmányait már Sátoraljaújhelyen végezte, csakúgy, mint a gimnázium első hat osztályát, amit a város piarista gimnáziumában járt ki. Az utolsó két középiskolai évfolyamot már a csehszlovák rendszerben működő munkácsi állami gimnáziumban járta ki, ahol már hetedikesként az önképzőkör és az énekkar vezetője is lett. 1941-­ben érettségizett, ami után a József Nádor Műegyetem gépészkari hallgatója lett.

1944 őszén, sok más műegyetemi hallgatóval ellentétben nem ment ki nyugatra, hanem itthon maradt és illegális röplapterjesztéssel foglalkozott, egy katonai lókórház fedésében. [Hivatalosan 1944. december 1-­től 1945. január 9-­ig szolgált karpaszományos honvédként az 1. hadtest lóellátó oszlopánál.] 1945 januárjában a kórház udvarán aknatalálat érte, ami miatt elvesztette jobb kezét, egyúttal három hónapra szovjet fogságba került. Szabadulása után, a következő tanévben folytatta az egyetemet, amit 1947-­ben fejezett be. Élete innentől kezdve a műegyetemi matematika oktatásához kapcsolódott.

Diplomázás után elvette jegyesét, akit még a munkácsi gimnáziumban ismert meg, majd a Vásárhelyi Pál Mérnökkollégium szakmai nevelőtanára lett. 1948 őszén a Műszaki Egyetem II. Matematika Tanszékén kapott demonstrátori állást, majd 1949­-től ugyanott tanársegéd lett. Ettől kezdve több tucatnyi gyakorlati segédanyagot, jegyzetet, tankönyvet írt, szerkesztett és fordított (orosz, francia és angol nyelvből); ugyanebben az évben az Állami Műszaki Főiskola oktatója volt és másodállású kutatóként dolgozott az Alkalmazott Matematikai Intézetben.

1949. szeptember 1-­jén kapta meg kiutalással azt a lakást Budapest V. kerületében, ahol ettől kezdve, családjával haláláig élt. 1956-tól docensként, 1958-tól dékánhelyettesként vett rész a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának oktató munkájában. 1966-ban lett műszaki doktor, majd 1968-ban a matematikai tudományok doktora címet is elnyerte.

Egy több évtizeden át megjelenő, kézirat formában terjesztett alkalmazott matematikai témájú kiadványsorozat (Bulletins of Applied Mathematics) szerkesztésén keresztül a haláláig kapcsolatban maradt a választott tudományterületével. 2008-ban hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés]

  • 2019. április 12-én emléktáblát avattak az emlékére Csengeren, Ady Endre utcai szülőháza, az egykori „fináncház” falán.[1]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tábla a „fináncház” falán. szon.hu, 2019. április 12. [2019. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 13.)