Falusi lakodalom
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A Falusi lakodalom Szimfónia ('Ländliche Hochzeit') Goldmark Károly 1875-ben írt öttételes szimfóniája, amelyet egy évvel a híres 1. hegedűversenye előtt írt.[1] A művet először 1876.március 5-én adták elő Bécsben Richter János vezényletével.[2] Johannes Brahms, aki gyakori sétálótársa volt Goldmarknak, és akinek saját 1. szimfóniáját csak 1876 novemberében mutatták be, azt mondta neki: „Ez a legjobb dolog, amit tettél; világos és hibátlan, készen ugrott elő, mint Minerva Jupiter fejéből."[3]
Első amerikai bemutatója 1877. január 13-án a New York-i Filharmonikus Társaság koncertjén volt, Theodore Thomas vezényletével.
Szerkezete[szerkesztés]
A mű nem felel meg a szimfónia szabványos felépítésének, egyszerűen szvitnek lehetne nevezni. A szokásos négy helyett öt tételből áll, ami megegyezik Beethoven Pastorale szimfóniájával, Berlioz Fantasztikus szimfóniájával és Schumann rajnai szimfóniájával.[4] Tele van közép-európai bájjal, vidámsággal és jó humorral. Míg Goldmark nem adott konkrét programot a munkához, minden tételnek adott egy címet, amely a falusi lakodalom egyes elemeire utal.
Első tétel[szerkesztés]
Hochzeitsmarsch. Variationen (Nászinduló: Variációk)[szerkesztés]
Az első tétel egy nászinduló (Hochzeitsmarsch), amelyet egy 13 variációból álló sorozat követ. Míg a szimfóniákban általában megtalálhatók variációk, a legszokatlanabb, hogy az első tételben jelennek meg. A variációk állandó tempó-, mérő-, ritmus-, hangulat- és harmóniaváltást kínálnak, és remek kidolgozásáról tanúskodnak.
- Az induló témája az Adeste Fideles -re emlékeztet, csellók és nagybőgők mondják ki oktávban.
- Az 1. variációt kürtön, klarinéton és fuvolán játsszák
- A 2. variáció, a Poco animato bevezeti a hegedűket
- 3. variáció, teljes zenekar
- 4. variáció, Andante con moto, h-moll, a témát a hegedűk játsszák
- 5. variáció, Allegretto, nagybőgők, fagottok és kürtök
- 6. variáció, Allegro vivace, kürtök, fagottok, fuvolák és hegedűk
- A 7. változat részírást tartalmaz, ismét moll hangnemben
- 8. variáció, Allegro scherzando, vonósok, fuvolák, oboák és klarinétok
- 9. variáció, moll, nagybőgők, hegedűk és fuvolák
- 10. variáció, Molto vivace, hegedűk más húros hangszerekkel, pizzicato
- 11. variáció, Andante con moto, hegedűk, oboa és klarinét
- 12. variáció, Moderato, egy új dallam az eredeti témán, oboán, fagotton, brácsán és két hegedűn
- A 13. variáció, rövid fanfár után, az eredeti témát az eredeti tempóban, de teljes zenekarral játsszák, majd csendesen véget ér.[5]
Második tétel[szerkesztés]
Brautlied (Menyasszonyi dal): Allegretto[szerkesztés]
Harmadik tétel[szerkesztés]
Scherzo (Szerenád): Allegro moderato scherzando[szerkesztés]
A harmadik tétel, bár Scherzo-t jelölték, nem a Beethoven óta szokványos fajtájú scherzo, és annak alternatív címe "Szerenád", ez nem nagyon dalszerű. Ismét a hangulat játékos és hűvös, és a triószakasz boldogan bukolikus. Goldmark néha zümmögést tesz a fafúvósok alá, hogy hangsúlyozza a zene „rusztikus” karakterét.
Negyedik tétel[szerkesztés]
Im Garten (A kertben): Andante[szerkesztés]
Egy finom andante, ami egy szerető, magán al Fresco beszélgetésre utal - és talán még több - a menyasszony és a vőlegény között. A hosszú, meghökkentő dallam csendben kezdődik, de nagyon lassan épül fel egy heves csúcspontra, és visszahúzódik.
A tétel többi része ennek a dallamnak a töredékeiből alakul ki, amelyet egy hangszercsoportból óvatosan átadnak a másiknak, és néhány epizód különösen szenvedélyes.
Ötödik tétel[szerkesztés]
Tanz (Tánc): Finálé – Allegro molto[szerkesztés]
A finálé egyszerűen "Tánc". Gyors és néha ütős, a tétel a fúga és a polka között elszabadul; az utóbbi átveszi, de nem anélkül, hogy félúton emlékezné a „Kertben”.[6]
Fogadtatása[szerkesztés]
A Falusi lakodalom szimfónia olyan karmesterek kedvence volt, mint Thomas Beecham és Leonard Bernstein[7]. Számos alkalommal készült róla felvétel, például Beecham, Bernstein, André Previn, Maurice Abravanel, Jesús López-Cobos, Yondani Butt és Stephen Gunzenhauser vezényletével.
Hangszerelése[szerkesztés]
2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, üstdob, nagydob, cintányér, vonós hangszerek.
Az előadása – tempóválasztástól függően – 40-45 percet vesz igénybe.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ewen, David, 1907-1985: Music for the millions : the encyclopedia of musical masterpieces. 2013. ISBN 978-1-258-20788-5 Hozzáférés: 2022. június 27.
- ↑ Free, Karl. 2011–10–31. = Benezit Dictionary of Artists, Hozzáférés: 2022. június 27.
- ↑ Braunstein, Joseph (1962. március 1.). „Divertimento in G”. Notes 19 (2), 343. o. DOI:10.2307/895060. ISSN 0027-4380.
- ↑ Gritten, A. (2002. július 1.). „The Finale in Western Instrumental Music”. The British Journal of Aesthetics 42 (3), 333–335. o. DOI:10.1093/bjaesthetics/42.3.333. ISSN 0007-0904.
- ↑ Volk, Terese M. (1999. május 1.). „What We Hear in Music: Anne Shaw Faulkner's Music Appreciation Text, 1913–1943”. The Bulletin of Historical Research in Music Education 20 (3), 155–170. o. DOI:10.1177/153660069902000301. ISSN 0739-5639.
- ↑ Caroline Haigh – John Dunkerley – Mark Rogers: The Decca Tree. 2020–10–26. 128–149. o. ISBN 978-0-429-31685-2 Hozzáférés: 2022. június 27.
- ↑ (2007. december 1.) „Fairfax, Sir James Reading, (17 Oct. 1834–29 March 1919), senior proprietor of the Sydney Morning Herald and the Sydney Mail”. Who Was Who, Kiadó: Oxford University Press.