Faliméh

Faliméh
	Párzó kékfejű faliméhek (Osmia rufa)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Hártyásszárnyúak ; (Hymenoptera);
Alrend:	Fullánkosdarázs-alkatúak ; (Apocrita);
Öregcsalád:	Méhalkatúak (Apoidea);
Család:	Művészméhek (Megachilidae);
Alcsalád:	Művészméh-formák (Megachilinae);
Nemzetség:	Faliméh-rokonúak (Osmiini);
Nem:	Osmia; Panzer, 1806
Alnemek
	Osmia (Acanthosmioides); Osmia (Diceratosmia); Osmia. (Melanosmia);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Faliméh témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Faliméh témájú kategóriát.

A faliméh (Osmia) a rovarok közé sorolt hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjében a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe tartozó művészméhek (Megachilidae) között a művészméh-formák (Megachilinae) alcsalád faliméh-rokonúak (Osmiini) nemzetségének egyik neme.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Kozmopolita taxon: képviselői az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatók. A közel négyszáz leírt fajt három alnembe osztják. Néhány faj alnembe sorolatlan; mások rendszertani helyzete bizonytalannak tűnik.

A Magyarországon több mint negyven fajuk honos, illetve fordul elő alkalmilag (Vásárhelyi). Közülük a legismertebbek:^[1]

fehérhasú faliméh (Osmia adunca)
kék faliméh (Osmia aenea)
atracél-faliméh (Osmia atrocoerulea)
csigalakó faliméh (Osmia arulenta)
kétszínű faliméh (Osmia bicolor)
kétfogú faliméh (Osmia bidentata)
szarvas faliméh (Osmia cornuta)
vöröshasú faliméh (Osmia fulviventris)
feketehasú faliméh (Osmia melanogastra)
kékfejű faliméh (Osmia rufa)

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Testük a házi méh dolgozókénál kisebb és zömökebbek. Sűrűbb szőrzetük miatt gyakran kis poszméheknek vélik őket. Testük fekete vagy zöldes-kékes, akár fémesen csillogó is lehet. Az olykor színes szőrzet nem takarja teljesen a test színét, de így meghatározza megjelenésüket. A hímek homlokán feltűnően fehér a szőrzet. Fullánkja rövidebb, mint a házi méheké és fogacska is kevesebb van rajta. Nem tud mélyen az ember bőrébe hatolni, ezért a sarokba szorított faliméh csípése a házi méhénél kevésbé fájdalmas.

A fajokat általában csak a szakemberek képesek megkülönböztetni; az egyetlen kivétel a szarvas faliméh (Osmia bicornis), amelynek fején nemcsak a két csápot láthatjuk, de két kis szarvacskát is.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Magányosan él, tehát a társas rovaroktól eltérően nincs királynője és nincsenek dolgozói; minden nőstény termékeny. A hím párzás után magára hagyja a nőstényt, és az egyedül készíti el utódaik bölcsőjét különféle üregekben úgy, hogy az egyes bölcsőket, majd a végén az egész üreget sárral, esetleg növényi anyagokkal lefalazza. Az üreg lehet fakéreg vagy kő alatt, csiga üres házában, nádszálban, a fában fejlődő rovarok (főleg cincérek) üres járataiban, kb. 7 mm átmérőjű üreges növényi szárakban, és szívesen elfogadják a rovarszállókban nekik kínált, kifúrt fadarabokat is. A bölcsőbe virágpor és nektár keverékét hordja be úgy, hogy a kétféle anyagot gyakran más-más növényről gyűjti. Amikor ezek mennyisége már elegendő egy utód számára, akkor elhelyez a bölcsőben egy petét. Ha az üreg mérete ezt megengedi, a következő bölcsőt is ott kezdi el; egymás mögött akár ötnél is több bölcső lehet.

Általános szabály, hogy a belső, korábban kialakított bölcsőkbe rakott petékből rendszerint nőstények kelnek ki, a külső, később készített bölcsőkbe pedig megtermékenyítetlen peték kerülnek, és azokból hímek fejlődnek.

A bölcsőket — fajtól is függő módon — rendszerint március és július között készítik el úgy, hogy az azt lezáró sárdugó belső oldala szemcsés marad, a külsőt viszont tapasztás közben a méh simára döngöli. Ez a felületi különbség segíti a lárvát annak eldöntésében, hogy merre kell távoznia a fészekből.^[2] A kis nyű napokon belül kikel, és miután felfalta az előkészített eleséget, bebábozódik. A bábból legtöbbször már ősszel kikel az új méh és így, imágó alakban vészeli át a telet. Következő tavasszal a külső bölcsőkből először a hímek kelnek ki, és már lesik, hogy a nőstények megjelenjenek. Vannak olyan fajok, amelynek hímjei aktívan segítenek a nősténynek kirágni a bölcső falát, hogy mielőbb megtermékenyíthessék azt. Párosodás közben a hímek vannak felül (a nőstény hátán), és utána hamarosan elpusztulnak. A nőstények néhány hétig keresik az üregeket és építik a bölcsőket.

A csigalakó faliméh (Osmia aurulenta) üres csigaházakba fészkel, és a válaszfalakat levélpépből készíti el.^[2]

Szorgos táplálékgyűjtő tevékenységük a legjobb beporzók közé emeli őket. Szórványos adatok szerint az egy bölcsőhöz szükséges táplálékért akár 600 virágot is felkereshetnek. A virágport a potroh hasoldalán lévő különleges szőrzetben gyűjtik, így a következő virágra megérkezve a pollenszemek könnyen fölkenődnek annak bibéjére. Egyes fajaikat árusítják is hogy a megfelelő növényekhez kihelyezve növeljék a termést; mások méhbölcsők telepítésével csalogatják őket kertjükbe, gyümölcsösükbe. Olyankor is repülnek, amikor ősszel hűvösebbre fordul az idő, és a házi méhek már a kaptárban maradnak. A gyümölcsfák beporzására különösen hasznosak a kora tavaszi fajok, így például a kékfejű faliméh (Osmia rufa) például kora tavasszal az almafa remek beporzója.

Magányosan élő fajként egyáltalán nem agresszív; a csípést csak végső szorultságában kockáztatja meg.

Érdekességek[szerkesztés]

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által meghirdetett „Az év beporzói 2023” szavazáson az első helyen a faliméh végzett a szavazatok 45 %-ával.^[3]