Ugrás a tartalomhoz

Földközi-tengeri uborka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DenesFeri (vitalap | szerkesztései) 2019. április 2., 09:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (szinonima: 5)
Földközi-tengeri uborka
Kézben tartott példány
Kézben tartott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata)
Altörzs: Echinozoa
Osztály: Tengeriuborkák (Holothuroidea)
Rend: Holothuriida
Család: Holothuriidae
Nem: Holothuria
Linnaeus, 1767
Alnem: Panningothuria
Faj: H. forskali
Tudományos név
Holothuria forskali
Delle Chiaje, 1823
Szinonimák
  • Holothuria catanensis Grube, 1840
  • Holothuria forskahli Delle Chiaje, 1824
  • Holothuria nigra Gray, 1848
  • Holothuria nigra Peach, 1845
  • Stichopus selenkae Barrois, 1882
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Földközi-tengeri uborka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Földközi-tengeri uborka témájú kategóriát.

A földközi-tengeri uborka (Holothuria forskali) a tengeriuborkák (Holothuroidea) osztályának Holothuriida rendjébe, ezen belül a Holothuriidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

A földközi-tengeri uborka elterjedési területe Anglia délnyugati partjától az Atlanti-óceán európai partja mentén a Földközi-tengerig húzódik.

Megjelenése

A földközi-tengeri uborka feketés- vagy vörösbarna, hurka alakú teste eléri a 25 centiméter hosszúságot, hátoldalán sötétebb szemölcsök (papillák) ülnek, melyeknek vége fehér. Alsó testoldalán levő ambulakrális lábacskái nem rendeződnek sorokba.

Életmódja

A földközi-tengeri uborka a tengerifűvel benőtt homokos és sziklás fenékrészeken telepedik meg, a vízfelszíntől 100 méter mélységig. A legkisebb nyugtalanításra hosszú, fehér, ragadós fonalakat, úgynevezett Cuvier-féle tömlőket lök ki kloákáján keresztül. Támadója, amelyre ezek rátapadnak, egyre jobban belegabalyodik a ragadós fonalszövevénybe. Különösen erős ingerhatásra olykor belét és tüdőfáját is kiveti magából. A táplálékául szolgáló szerves anyagokat tartalmazó iszapot és homokot tapogatóival lapátolja szájnyílásába. Ebből csak a szerves eredetű részeket emészti meg.

Források