Földessy Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földessy Vilmos
SzületettFrisch Vilmos
1880. január 24.
Arad
Elhunyt1964. október 29. (84 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Egyetem
SablonWikidataSegítség

Földessy Vilmos, Földesi, Frisch (Arad, 1880. január 24.Budapest, 1964. október 29.)[1] színész, színigazgató.

Életútja[szerkesztés]

Frisch Sámuel szabómester és Waagmann Róza fia. Iskoláit Aradon fejezte be. Miután felkerült Budapestre, beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, amelyet egy évi megszakítással elvégzett, amikor bevonult a haditengerészethez. Körülhajózta az egész Atlanti- és Csendes-óceánt. Első szerződése Kövessy Albert színigazgatóhoz kötötte, Újvidékre. Első szerepe a Lucrezia Borgiában Gennaro szerepe volt. Ezután végigbarangolta egész Nagy-Magyarországot. Igazgatói Krecsányi, Dobó, Csóka, Pesti Ihász, Monori, Bihari, stb. voltak. Két évig Münchenben és Berlinben élt, ahol a Deutsches Theater rendezőjeként működött. Az első világháborúban zászlós és végül mint főhadnagy vett részt. Az összes legénységi kitüntetéseket és kétszer a Signum Laudist kapta meg. Az első világháború után egy részvénytársasággal együtt megalapította az újpesti Blaha Lujza Színházat, amelyet három évig igazgatott. Ő volt, aki Újpesten állandósította a színházat, ahová csak egy-egy hónapra jöttek el vidéki színészek. 1930-ban vidéken működött mint jellemszínész és rendező.

Családja[szerkesztés]

Első felesége Halász Anna színésznő volt (Latabár Endre Gyula özvegye), akit 1904. január 30-án Kecskeméten vett nőül.[2] 1938-ban elváltak. Második házastársa, 1958-től Kordercza Mária volt.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999
  • Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009
  • Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8