Fátyol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Fátyol alatt olyan vékony vagy ritkás szövetet értünk, amely bár fedi és elrejti, bepillantást enged az alatta lévőre.

A női fátyol története[szerkesztés]

Cesare Saccaggi: „Incipit Vita Nova” c. festményén Beatrice frizurája és áttetsző fátyla figyelemreméltó

A fátyol női használatának egyik első nyomát egy Kr. e. tizenharmadik századi asszír jogi dokumentum tanúsítja, amelyen belül a fátyol használata csak nemes nők számára megengedett, tilos a prostituáltaknak és a hétköznapi nőknek.

A fátyol használatát az Ószövetség is említi: így például a Genezis könyvében,[1] ahol Támár, miután megtudta, hogy jegyesének Selának apja, Júda Timnába jön, „letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát…” ; az Énekek énekében, ahol a hagyomány szerint Salamon zsidó király menyasszonyát dicséri, mert „halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött.”[2][3]
Az ókori görög dokumentumok és szobrászati bizonyítékok is azt mutatják, hogy a fátyol a nők védelmének és társadalmi helyzetük láthatóvá tételének egyik módja volt.

1175-ig az angolszász és anglo–normann nők – az egyedülálló fiatal nők kivételével – fátylat viseltek, amely teljesen eltakarta a hajukat, gyakran nyakukat és állukat is. Csak a Tudorok (1485) után lett ritkább a fátyol, és gyakoribbá vált a csuklya használata.

Napjainkban a nyugati világban a fátyol használata szinte csak a katolikus apácákra korlátozódik, olyannyira, hogy az olaszban a fátyolfelvétel (prendere il velo) kifejezés egy női rendbe való belépést jelenti.

Más összefüggésekben azonban a férfiak is fátyolozzák magukat, különösen a sivatagi környezetben élők, így a tuaregek. Mauritániában például széles körben elterjedt az a férfiszokás, hogy tagelmusttal(wd) takarják be a fejüket és arcukat. [4]

A kifejezés használata[szerkesztés]

A fátyol mint ruha[szerkesztés]

A fátyol túlnyomórészt női ruhadarab, amelyet ma is – legátlátszóbb változatában – díszként és csábító fegyverként, a legátláthatatlanabb esetben pedig kiegészítőként használnak, hogy elrejtőzzenek mások tekintete elől. Jelenleg ezt a kifejezést gyakran az iszlám fejkendővel vagyis a hidzsábbal társítják.

A művészetben[szerkesztés]

Azáltal, hogy áttetsző anélkül, hogy felfedne, a fátyol nagyszerűen kapcsolódik a szexualitáshoz, és széles körben használják az erotikus ikonográfiában.

A fátyol ikonográfiája nagyon ősi és elterjedt, a Māyā fátyoltól az eleuszinuszi misztériumokig, Szűz Mária fátylától Salomé fátyláig, a burkáig, a hét fátyol táncáig és így tovább.

A fátyol különösen a művészetben és a szimbolista szférában kapott erős metaforikus szerepet, a költészettől a többi művészetig. Marcel Duchamp újabban a ready-made-del feltárta a művészetben elterjedt tárgyak értékét, új jelentéseket adva nekik. Christo munkája pedig tárgyakat és épületeket takart el, hogy újra láthatóvá tegye őket.

Képgaléria[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Velo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ter 38.14
  2. Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (2014). Énekek éneke 4. fejezet, 3.
  3.  Il velo in Mediterraneo (olasz. 2:44 perctől 3:15-ig nyelven).
  4. J.-H. Keenan, "The Tuareg Veil", Revue de l'Occident musulman et de la Méditerranée 17 (1974), 107–116. (francia nyelven)

Források[szerkesztés]

  • Regis Debray, Cosa ci vela il velo? La Repubblica e il Sacro, Castelvecchi, Róma, 2007
  • Franca Zanelli Quarantini (szerk.), Il velo dissolto, Clueb, Bologna, 2001
  • Hans Biedermann, Enciclopedia dei simboli, Garzanti Editore, Milánó 1991 (első kiadás Knaurs Lexikon der Symbole, Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachf., München, 1989)
  • Concita De Gregorio és Nicla Vassallo, La velata, prefazione a Marnia Lazreg, Sul velo. Lettere aperte alle donne musulmane, Il Saggiatore, Milánó, 2011, 11–48.
  • Concita De Gregorio e Nicla Vassallo, Donne e oppressioni tra Occidente, Oriente, Islam. Sui meccanismi di controllo dei corpi femminili, Ragion Pratica, 37, 2011, 403–416
  • Treccani – Vocabolario on line: vélo¹.
További információkat találhatsz Fátyol témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Wiktionary-logo-hu.svg Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Wikibooks-logo.svg Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Wikiquote-logo.svg Idézetek a Wikidézetben
Wikisource-logo.svg Forrásmunkák a Wikiforrásban
Commons-logo.svg Képek a Commonsban
Wikinews-logo.png Hírek a Wikihírekben

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]