Fátyol
Fátyol alatt olyan vékony vagy ritkás szövetet értünk, amely bár fedi és elrejti, bepillantást enged az alatta lévőre.
A női fátyol története[szerkesztés]
A fátyol női használatának egyik első nyomát egy Kr. e. tizenharmadik századi asszír jogi dokumentum tanúsítja, amelyen belül a fátyol használata csak nemes nők számára megengedett, tilos a prostituáltaknak és a hétköznapi nőknek.
A fátyol használatát az Ószövetség is említi: így például a Genezis könyvében,[1] ahol Támár, miután megtudta, hogy jegyesének Selának apja, Júda Timnába jön, „letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát…” ; az Énekek énekében, ahol a hagyomány szerint Salamon zsidó király menyasszonyát dicséri, mert „halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött.”[2][3]
Az ókori görög dokumentumok és szobrászati bizonyítékok is azt mutatják, hogy a fátyol a nők védelmének és társadalmi helyzetük láthatóvá tételének egyik módja volt.
1175-ig az angolszász és anglo–normann nők – az egyedülálló fiatal nők kivételével – fátylat viseltek, amely teljesen eltakarta a hajukat, gyakran nyakukat és állukat is. Csak a Tudorok (1485) után lett ritkább a fátyol, és gyakoribbá vált a csuklya használata.
Napjainkban a nyugati világban a fátyol használata szinte csak a katolikus apácákra korlátozódik, olyannyira, hogy az olaszban a fátyolfelvétel (prendere il velo) kifejezés egy női rendbe való belépést jelenti.
Más összefüggésekben azonban a férfiak is fátyolozzák magukat, különösen a sivatagi környezetben élők, így a tuaregek. Mauritániában például széles körben elterjedt az a férfiszokás, hogy tagelmusttal takarják be a fejüket és arcukat.[4]
A kifejezés használata[szerkesztés]
A fátyol mint ruha[szerkesztés]
A fátyol túlnyomórészt női ruhadarab, amelyet ma is – legátlátszóbb változatában – díszként és csábító fegyverként, a legátláthatatlanabb esetben pedig kiegészítőként használnak, hogy elrejtőzzenek mások tekintete elől. Jelenleg ezt a kifejezést gyakran az iszlám fejkendővel vagyis a hidzsábbal társítják.
A művészetben[szerkesztés]
Azáltal, hogy áttetsző anélkül, hogy felfedne, a fátyol nagyszerűen kapcsolódik a szexualitáshoz, és széles körben használják az erotikus ikonográfiában.
A fátyol ikonográfiája nagyon ősi és elterjedt, a Māyā fátyoltól az eleuszinuszi misztériumokig, Szűz Mária fátylától Salomé fátyláig, a burkáig, a hét fátyol táncáig és így tovább.
A fátyol különösen a művészetben és a szimbolista szférában kapott erős metaforikus szerepet, a költészettől a többi művészetig. Marcel Duchamp újabban a ready-made-del feltárta a művészetben elterjedt tárgyak értékét, új jelentéseket adva nekik. Christo munkája pedig tárgyakat és épületeket takart el, hogy újra láthatóvá tegye őket.
Képgaléria[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Velo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ter 38.14
- ↑ Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (2014). Énekek éneke 4. fejezet, 3.
- ↑ Il velo in Mediterraneo (olasz. 2:44 perctől 3:15-ig nyelven).
- ↑ J.-H. Keenan, "The Tuareg Veil", Revue de l'Occident musulman et de la Méditerranée 17 (1974), 107–116. (francia nyelven)
Források[szerkesztés]
- Regis Debray, Cosa ci vela il velo? La Repubblica e il Sacro, Castelvecchi, Róma, 2007
- Franca Zanelli Quarantini (szerk.), Il velo dissolto, Clueb, Bologna, 2001
- Hans Biedermann, Enciclopedia dei simboli, Garzanti Editore, Milánó 1991 (első kiadás Knaurs Lexikon der Symbole, Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachf., München, 1989)
- Concita De Gregorio és Nicla Vassallo, La velata, prefazione a Marnia Lazreg, Sul velo. Lettere aperte alle donne musulmane, Il Saggiatore, Milánó, 2011, 11–48.
- Concita De Gregorio e Nicla Vassallo, Donne e oppressioni tra Occidente, Oriente, Islam. Sui meccanismi di controllo dei corpi femminili, Ragion Pratica, 37, 2011, 403–416
- Treccani – Vocabolario on line: vélo¹.
Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben
További információk[szerkesztés]
- Percorso sul tema del velo nell'area del Mediterraneo, attraverso diverse culture e diverse epoche (olasz nyelven), 2010. október 2. [2020. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 10.)