Európai síksági bölény

Európai síksági bölény
	Kifejlett európai síksági bölény bika
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Tulkok (Bovini);
Alnemzetség:	Bovina;
Nem:	Bölény (Bison);
Faj:	B. bonasus; (Linnaeus, 1758)
Alfaj:	B. b. bonasus;
Tudományos név
	Bison bonanus bonasus; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Európai síksági bölény témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Európai síksági bölény témájú kategóriát.

Az európai síksági bölény (Bison bonanus bonasus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó európai bölény (Bison bonasus) egyik alfaja; az egyetlen, amelyik még ma is létezik.

Előfordulása[szerkesztés]

Az európai síksági bölény egykori előfordulási területe magába foglalta majdnem egész Európát – kivéve eme kontinens félszigeteit –, valamint Ázsia északnyugati térségeit is; a keleti határát Nyugat-Mongólia képezte.^[1] Manapság az utolsó állományai a lengyel és a fehérorosz határon levő Białowieża-erdőben, illetve a később különböző országokba visszatelepített területeken élnek. Ezek mellett rezervátumokban és állatkertekben is látható.^[2]^[3]^[4]^[5]^[6]^[7]^[8]^[9]^[10]

Megjelenése[szerkesztés]

Manapság Európa legnagyobb szárazföldi állata. A bika fej-testhossza 280-330 centiméter, marmagassága 180-210 cm, farokhossza 30-92 cm és testtömege 615-920 kilogramm közötti. A tehén esetében a fej-testhossz 240-290 cm, a marmagasság 169-197 cm, farka olyan hosszú, mint a bikáé, és testtömege 424-633 kg.^[11]^[12]^[13]^[14]^[15]^[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Sipko, T., P. (2009). European bison in Russia – past, present and future. European Bison Conservation Newsletter Vol 2, pp: 148–159
↑ The Holocene distribution of European bison – the archaeozoological record. Norbert Benecke. Munibe (Antropologia_Arkeologia) 57 421–428 2005. ISSN 1132-2217. Refers to Liljegren R. and Ekstrom J., 1996. The terrestrial late Glacial fauna in south Sweden. In L. Larsson (Hrsg). The earliest settlement of Scandinavia and its relationship with neighbouring areas. Acta Archaeologica Lundensia 8, 24, 135–139, Stockholm.
↑ The Holocene distribution of European bison-the archaeozoological record.. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
↑ Kirkdale Cave (Pleistocene of the United Kingdom). [2021. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
↑ Bison Teeth & Bones
↑ Benedict Macdonaldo, 2019, Rebirding: Rewilding Britain and its Birds, The chaos animals, Pelagic Publishing. Ltd
↑ Bison
↑ (2015) „Changes in the Eurasian distribution of the musk ox (Ovibos moschatus) and the extinct bison (Bison priscus) during the last 50 ka BP”. Quaternary International 378, 99–110. o. DOI:10.1016/j.quaint.2015.01.020.
↑ (2017) „A middle Holocene steppe bison and paleoenvironments from the Versleuce Meadows, Whitehorse, Yukon, Canada”. Canadian Journal of Earth Sciences 54 (11), 1138–1152. o. DOI:10.1139/cjes-2017-0100.
↑ Briggs, H.: Cave paintings reveal clues to mystery Ice Age beast. BBC.com , 2016. október 19. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
↑ Semenov U.A. of World Wide Fund for Nature|WWF-Russia, 2014, "The Wisents of Karachay-Cherkessia", Proceedings of the Sochi National Park (8), pp.23–24, ISBN 978-5-87317-984-8, KMK Scientific Press
↑ Archived copy. [2012. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 24.)
↑ European Bison: The Animal Files
↑ torontozoo.com (2011).. [2011. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 22.)
↑ Boitani, Luigi, Simon & Schuster's Guide to Mammals. Simon & Schuster/Touchstone Books (1984), ISBN 978-0-671-42805-1
↑ Burnie D and Wilson DE (Eds.), Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. DK Adult (2005), ISBN 0789477645

További információk[szerkesztés]

Bison entry Archiválva 2004. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben from Walker's Mammals of the World
European bison/wisent
BBC NEWS Reversal fortunes
I. Parnikoza, V. Boreiko, V. Sesin, M. Kaliuzhna History, current state and perspectives of conservation of European bison in Ukraine // European Bison Conservation Newsletter Vol 2 (2009) pp: 5–16
"Wisent online" from Browsk Forest District in Białowieża National Park, Poland
National Geographic – Rewilding Europe Brings Back the Continent's Largest Land Animal
European Bison Conservation Center
Rewilding bison in Romania
Distribution and quantity of the European bison in 2014 Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Sipko-1] Sipko, T., P. (2009). European bison in Russia – past, present and future. European Bison Conservation Newsletter Vol 2, pp: 148–159

[2] The Holocene distribution of European bison – the archaeozoological record. Norbert Benecke. Munibe (Antropologia_Arkeologia) 57 421–428 2005. ISSN 1132-2217. Refers to Liljegren R. and Ekstrom J., 1996. The terrestrial late Glacial fauna in south Sweden. In L. Larsson (Hrsg). The earliest settlement of Scandinavia and its relationship with neighbouring areas. Acta Archaeologica Lundensia 8, 24, 135–139, Stockholm.

[3] The Holocene distribution of European bison-the archaeozoological record.. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 6.)

[4] Kirkdale Cave (Pleistocene of the United Kingdom). [2021. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 6.)

[5] Bison Teeth & Bones

[6] Benedict Macdonaldo, 2019, Rebirding: Rewilding Britain and its Birds, The chaos animals, Pelagic Publishing. Ltd

[7] Bison

[8] (2015) „Changes in the Eurasian distribution of the musk ox (Ovibos moschatus) and the extinct bison (Bison priscus) during the last 50 ka BP”. Quaternary International 378, 99–110. o. DOI:10.1016/j.quaint.2015.01.020.

[9] (2017) „A middle Holocene steppe bison and paleoenvironments from the Versleuce Meadows, Whitehorse, Yukon, Canada”. Canadian Journal of Earth Sciences 54 (11), 1138–1152. o. DOI:10.1139/cjes-2017-0100.

[Briggs2016-10] Briggs, H.: Cave paintings reveal clues to mystery Ice Age beast. BBC.com , 2016. október 19. (Hozzáférés: 2016. október 19.)

[WWFRussia-11] Semenov U.A. of World Wide Fund for Nature|WWF-Russia, 2014, "The Wisents of Karachay-Cherkessia", Proceedings of the Sochi National Park (8), pp.23–24, ISBN 978-5-87317-984-8, KMK Scientific Press

[lhnet.org-12] Archived copy. [2012. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 24.)

[13] European Bison: The Animal Files

[14] torontozoo.com (2011).. [2011. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 22.)

[15] Boitani, Luigi, Simon & Schuster's Guide to Mammals. Simon & Schuster/Touchstone Books (1984), ISBN 978-0-671-42805-1

[Burnie-16] Burnie D and Wilson DE (Eds.), Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. DK Adult (2005), ISBN 0789477645

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]