Euphausia superba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Euphausia superba
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Világító rákok (Euphausiacea)
Család: Euphausiidae
Nem: Euphausia
Dana, 1850
Faj: E. superba
Tudományos név
Euphausia superba
Dana, 1850
Szinonimák

[1]

  • Euphausia antarctica Sars, 1883
  • Euphausia australis
  • Euphausia glacialis
  • Euphausia murrayi Sars, 1883
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Euphausia superba témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Euphausia superba témájú kategóriát.

Az Euphausia superba a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a világító rákok (Euphausiacea) rendjébe, ezen belül az Euphausiidae családjába tartozó faj.

Az Euphausia ráknem típusfaja.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Euphausia superba az Antarktisz körüli Déli-óceán lakója. Az állat, egy kisméretű rák, amely hatalmas csoportokban, rajokban él. Néha olyan sűrű az állománya, hogy egy köbméter vízben, akár 10 000-30 000 példány is lehet.[2] Az Euphausia superba fitoplanktonnal táplálkozik, ilyen módon felhasználva az elsődleges energia forrást, amely életben tartja a világ óceánjainak az állatvilágát is.[3] Ez a rákfaj 6 centiméter hosszú, 2 gramm súlyú, és ha nem eszi meg semmi sem, akkor akár 6 évet is élhet. Az antarktiszi ökoszisztémában, kulcsfaj szerepe van, rengeteg állatnak táplálékául szolgálva. A világszintű biomasszája körülbelül 500 millió tonnára tehető, így meglehet, hogy a Föld legnagyobb állományú fajáról van szó.[4]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Antarctic krill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Volker Siegel: 'Euphausia superba Dana, 1850. World Euphausiacea database. World Register of Marine Species, 2010. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 10.)
  2. William M. Hamner, Peggy P. Hamner, Steven W. Strand & Ronald W. Gilmer (1983.). „Behavior of Antarctic krill, Euphausia superba: chemoreception, feeding, schooling and molting”. Science (journal) 220 (4595), 433–435. o. DOI:10.1126/science.220.4595.433. PMID 17831417.  
  3. Uwe Kils & Norbert Klages (1979.). „Der Krill” (német nyelven). Naturwissenschaftliche Rundschau 10, 397–402. o.  
  4. Stephen Nicol & Yoshinari Endo. Krill Fisheries of the World, Fisheries Technical Paper 367. Food and Agriculture Organization (1997). ISBN 92-5-104012-5 

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Clarke, A. & D. J. Morris (1983.). „Towards an energy budget for krill: the physiology and biochemistry of Euphausia superba Dana”. Polar Biology 2 (2), 69–86. o. DOI:10.1007/BF00303172.  
  • Hempel, G..szerk.: W. R. Siegfried, P. R. Condy & R. M. Laws: Antarctic marine food webs, Antarctic nutrient cycles and food webs. Berlin: Springer Science+Business Media, 266–270. o (1985). ISBN 978-0-387-13417-8 
  • Hempel, G. (1987.). „Scientific Requirements for Antarctic Conservation”. Environment International 13 (1), 33–36. o. DOI:10.1016/0160-4120(87)90041-9.  
  • Hempel, Gotthilf (1991.). „Life in the Antarctic sea ice zone”. Polar Record 27 (162), 249–253. o. DOI:10.1017/S0032247400012663.  
  • Hempel, Gotthilf & Kenneth Sherman (2003.). „Large Marine Ecosystems of the World: Trends in Exploitation, Protection, and Research”, Amsterdam 12, Kiadó: Elsevier.  
  • Ikeda, T. & P. Dixon (1984.). „The influence of feeding on the metabolic activity of Antarctic krill (Euphausia superba Dana)”. Polar Biology 3 (1), 1–9. o. DOI:10.1007/BF00265561.  
  • Ishii, H., M. Omori, M. Maeda & Y. Watanabe (1987.). „Metabolic rates and elemental composition of the Antarctic krill, Euphausia superba Dana”. Polar Biology 7 (6), 379–382. o. DOI:10.1007/BF00293228.  
  • Kils, U..szerk.: Gotthilf Hempel, Irmtraud Hempel & Sigrid Schiel: So frisst der Krill, Faszination Meeresforschung. Ein ökologisches Lesebuch. Bremen: Hauschild, 112–115. o (2006). ISBN 978-3-89757-310-9 
  • Mauchline, J. & L. R. Fisher. The Biology of Euphausiids, Advances in Marine Biology. Academic Press (1969) 
  • Nicol, S. & W. K. de la Mare (1993.). „Ecosystem management and the Antarctic krill”. American Scientist 81 (1), 36–47. o.  
  • Nicol, Stephen & Jacqueline Foster (2003.). „Recent trends in the fishery for Antarctic krill” (Portable Document Format). Aquatic Living Resources 16 (1), 42–45. o. DOI:10.1016/S0990-7440(03)00004-4.  
  • Quetin, L. B., R. M. Ross & A. Clarke.szerk.: Sayed Zakaria El-Sayed: Krill energetics: seasonal and environmental aspects of the physiology of Euphausia superba, Southern Ocean Ecology: the BIOMASS Perspective. Cambridge: Cambridge University Press, 165–184. o (1994). ISBN 978-0-521-44332-6 
  • Sahrhage, Dietrich.szerk.: John F. Caddy: Antarctic krill fisheries: potential resources and ecological concerns, Marine Invertebrate Fisheries: their Assessment and Management. John Wiley & Sons, 13–33. o (1989). ISBN 978-0-471-83237-9 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]