Erdei őselefánt

Erdei őselefánt
	Evolúciós időszak: Középső - késő pleisztocén
	Az állat koponyája agyarakkal és egy modell
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Ormányosok (Proboscidea);
Alrend:	Elefántalakúak (Elephantiformes);
Csoport:	Elephantimorpha;
Csoport:	Elephantida;
Öregcsalád:	Elephantoidea;
Család:	Elefántfélék (Elephantidae);
Nem:	Palaeoloxodon; Matsumoto, 1924
Faj:	P. antiquus;
Tudományos név
	Palaeoloxodon antiquus; (Falconer & Cautley, 1847)
Szinonimák
	Elephas antiquus Falconer & Cautley, 1847;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei őselefánt témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei őselefánt témájú kategóriát.

Az erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus, korábban Elephas antiquus) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó fosszilis faj.

2016-ban, miután nukleinsavas DNS-vizsgálatokat végeztek az élő és kihalt elefántfélék között, a genetikusok rájöttek, hogy a Palaeoloxodonták valójában a Loxodontákal és nem pedig az Elephasokkal állnak közelebbi rokonságban.^[1]^[2]^[3]

Előfordulása

Az erdei őselefánt családjának egyik európai és nyugat-ázsiai képviselője volt, a középső és késő pleisztocén korokban, körülbelül 781 000-50 000 vagy talán 30 000 évvel ezelőtt.^[4]^[5] Egyes őslénykutató szerint, a rokon ázsiai Palaeoloxodon namadicus, az erdei őselefánt, egyik alfaja vagy változata.

Meglehet, hogy a ciprusi törpe elefánt (Palaeoloxodon cypriotes) az erdei őselefántból fejlődött ki.

Megjelenése

Az állat körülbelül 3,81–4,2 méter marmagasságú és 11,3–15 tonna tömegű lehetett. A faj hímjeinek átlag marmagassága 4 méter, súlya pedig 13 tonna lehetett.^[6] Hosszú agyarainak végei kissé felfelé görbültek.^[7] A mai elefántoktól eltérően, az erdei őselefántnak hosszabb lábai voltak.

Életmódja

Az erdei őselefánt a feltételezések szerint az erdőket kedvelte. A jégkorszakok közötti melegebb időszakokban élt nagyobb számban. Meglehet, hogy a jégkorszakok alatt délebbre költözött. A heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) vadászhatott erre az állatra.

Jegyzetek

↑ (2016. szeptember 16.) „Elephant history rewritten by ancient genomes”. Nature. DOI:10.1038/nature.2016.20622.
↑ (2007) „Relationships within the Elephantinae using hyoid characters”. Quaternary International 169-170, 174. o. DOI:10.1016/j.quaint.2007.02.003.
↑ Palaeloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: Size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus (PDF Download Available). researchgate. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
↑ Arcà A. 2014, Elephas antiquus depicted at Vermelhosa rock art? TRACCE Online Rock Art Bulletin, 31. Accessed at 23 November 2014 from http://www.rupestre.net/tracce/?p=7425.
↑ Cardoso J.L. 1993, Contribuição para o conhecimento dos grandes mamíferos do Plistocénico Superior de Portugal, Oeiras.
↑ Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.
↑ R. D. E. McPhee Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262

Források

BBC News. 2004. Stone Age elephant remains found. Downloaded at 2 July 2006 from http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/england/kent/3821527.stm.
Masseti, M. 1994. On the Pleistocene occurrence of Elephas (Palaeoloxodon) antiquus in the Tuscan Archipelago, Northern Tyrrhenian Sea (Italy). Hystni, 5: 101-105. Online pdf
Shoshani, J., N. Goren-Inbar, R. Rabinovich. 2001. A stylohyoideum of Palaeoloxodon antiquus from Gesher Benot Ya’aqov, Israel: morphology and functional inferences. The World of Elephants - International Congress, Rome 2001. pp 665–667. Online pdf
Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 1997. Newly discovered Pleistocene deposits at Swanscombe: an interim report. Lithics 17/18: 3–8.
Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 2001. Palaeolithic archaeology at the Swan Valley Community School, Swanscombe, Kent. Proceedings of the Prehistoric Society 67: 219–259.
Wenban-Smith, F.F., P. Allen, M. R. Bates, S. A. Parfitt, R. C. Preece, J. R. Stewart, C. Turner, J. E. Whittaker. 2006. The Clactonian elephant butchery site at Southfleet Road, Ebbsfleet, UK. Journal of Quaternary Science. Volume 21, Issue 5, p 471-483.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Straight-tusked elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Callaway2016-1] (2016. szeptember 16.) „Elephant history rewritten by ancient genomes”. Nature. DOI:10.1038/nature.2016.20622.

[relat2007-2] (2007) „Relationships within the Elephantinae using hyoid characters”. Quaternary International 169-170, 174. o. DOI:10.1016/j.quaint.2007.02.003.

[3] Palaeloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: Size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus (PDF Download Available). researchgate. (Hozzáférés: 2017. január 9.)

[4] Arcà A. 2014, Elephas antiquus depicted at Vermelhosa rock art? TRACCE Online Rock Art Bulletin, 31. Accessed at 23 November 2014 from http://www.rupestre.net/tracce/?p=7425.

[5] Cardoso J.L. 1993, Contribuição para o conhecimento dos grandes mamíferos do Plistocénico Superior de Portugal, Oeiras.

[probos_mass-6] Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.

[7] R. D. E. McPhee Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]