Erdei őselefánt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Erdei őselefánt
Evolúciós időszak: Középső - késő pleisztocén
Az állat koponyája agyarakkal és egy modell
Az állat koponyája agyarakkal és egy modell
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantoidea)
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Palaeoloxodon
Faj: P. antiquus
Tudományos név
Palaeoloxodon antiquus
(Falconer & Cautley, 1847)
Szinonimák
  • Elephas antiquus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei őselefánt témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei őselefánt témájú kategóriát.

Az erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) az emlősök (Mammalia) osztályának az ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó fosszilis faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az erdei őselefánt családjának egyik európai képviselője volt, a középső és késő pleisztocén korokban, körülbelül 781 000-50 000 évvel ezelőtt. Egyes őslénykutató szerint, a rokon ázsiai Palaeoloxodon namadicus, az európai faj, egyik alfaja vagy változata.

Meglehet, hogy a ciprusi törpe elefánt (Elephas cypriotes) az erdei őselefántból fejlődött ki.

Megjelenése[szerkesztés]

Az erdei őselefánt rekonstrukciója

Az ázsiai elefántnak (Elephas maximus) az európai rokona, körülbelül 3,81–4,2 méter marmagasságú és 11,3–15 tonna tömegű lehetett.[1] Hosszú agyarainak végei kissé felfelé görbültek.[2] A mai elefántoktól eltérően, az erdei őselefántnak hosszabb lábai voltak.

Életmódja[szerkesztés]

Az erdei őselefánt a feltételezések szerint az erdőket kedvelte. A jégkorszakok közötti melegebb időszakokban élt nagyobb számban. Meglehet, hogy a jégkorszakok alatt délebbre költözött. A heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) vadászhatott erre az állatra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  2. R. D. E. McPhee Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262

Források[szerkesztés]

  • BBC News. 2004. Stone Age elephant remains found. Downloaded at 2 July 2006 from http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/england/kent/3821527.stm.
  • Masseti, M. 1994. On the Pleistocene occurrence of Elephas (Palaeoloxodon) antiquus in the Tuscan Archipelago, Northern Tyrrhenian Sea (Italy). Hystni, 5: 101-105. Online pdf
  • Shoshani, J., N. Goren-Inbar, R. Rabinovich. 2001. A stylohyoideum of Palaeoloxodon antiquus from Gesher Benot Ya’aqov, Israel: morphology and functional inferences. The World of Elephants - International Congress, Rome 2001. pp 665–667. Online pdf
  • Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 1997. Newly discovered Pleistocene deposits at Swanscombe: an interim report. Lithics 17/18: 3–8.
  • Wenban-Smith, F.F. & Bridgland, D.R. 2001. Palaeolithic archaeology at the Swan Valley Community School, Swanscombe, Kent. Proceedings of the Prehistoric Society 67: 219–259.
  • Wenban-Smith, F.F., P. Allen, M. R. Bates, S. A. Parfitt, R. C. Preece, J. R. Stewart, C. Turner, J. E. Whittaker. 2006. The Clactonian elephant butchery site at Southfleet Road, Ebbsfleet, UK. Journal of Quaternary Science. Volume 21, Issue 5, p 471-483.

Fordítás[szerkesztés]