Ugrás a tartalomhoz

Eperbéka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eperbéka
Eperbéka természetes színben
Eperbéka természetes színben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Nyílméregbéka-félék (Dendrobatidae)
Alcsalád: Dendrobatinae
Nem: Oophaga
Bauer, 1994
Faj: O. pumilio
Tudományos név
Oophaga pumilio
(Schmidt, 1857)
Szinonimák
  • Dendrobates pumilio Schmidt, 1857
  • Hylaplesia pumilio — Günther, 1859
  • Dendrobates typographus Keferstein, 1867
  • Dendrobates ignitus Cope, 1874
  • Hylaplesia typographaBrocchi, 1882
  • Hylaplesia ignita — Knauer, 1883
  • Dendrobates typographicus — Oertter, 1951
  • Dendrobates galindoi Trapido, 1953
  • Oophaga pumilio — Bauer, 1994
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Eperbéka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eperbéka témájú médiaállományokat és Eperbéka témájú kategóriát.

Az eperbéka (Oophaga pumilio, korábban Dendrobates pumilio) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül a nyílméregbéka-félék (Dendrobatidae) családjába tartozó faj.

A korábbi rendszerbesorolások szerint, a Dendrobates nembe tartozott Dendrobates pumilio néven.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az eperbéka Panama, Costa Rica és Nicaragua esőerdeiben él. Az állatokat mérgük miatt gyűjtik, mégis az élőhelyük pusztulása veszélyezteti e fajt.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 25 milliméter. Testének színezete piros, hátsó lába, combtól lefelé, valamint mellső lábának kézfeje azonban kék. Hátán is kis kék foltok találhatók. Feltűnő színei a mérgező voltára figyelmeztetik a rá vadászókat. Az eperbéka szeme nagy és fekete.

Életmódja

[szerkesztés]

Az erdő talaján és a fákon él. Tápláléka kisebb rovarok, hangyák, pókok és ugróvillások.

Szaporodása

[szerkesztés]

A párzási időszak az esős évszakban van. A nőstény 4–6 petét tojik, melyeket a talajon helyez el. A frissen kelt ebihalak felmásznak anyjuk hátára, így az nedvesen tartja őket. A nőstény minden egyes ebihalat egy fákon élő növény (bromélia) csésze alakú középpontjában helyez el, ahol az esővízből egy kis „úszómedence” képződött. A békának ehhez több méter távolságba kell a kicsinyeket szállítania. Fejlődésük folyamán a nőstény rendszeres időközönként terméketlen petékkel eteti az ebihalakat. A kifejlett béka azután kimászik a növényből, és leereszkedik a földre, ahol elkezdődik számára a felnőtt élet.

Források

[szerkesztés]