En

Az EN, ENSI írásjel

Az EN (sumer: úr vagy pap, ékírással 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗) a mezopotámiai kora dinasztikus kor (i. e. 3000–2350) egyik uralkodói címe volt. Hatalmának pontos jellege nem ismert, valószínűleg szakrális jellegű is volt. Később az EN címet a templom egyik (fő)papja birtokolta, mint EN – vagy akkád nyelven: ENU, papnő értelemben ENTU – pap, valószínűleg ő kapcsolta össze a népet az istenséggel. Eredetileg a sumer városállamok templomállamok voltak, ezért a főpap volt eleve az uralkodó, ez lehetett az eredeti EN, akit ekkor fordíthatunk papkirálynak. Innen származik az ENSI kifejezés is.

A másik főpap a sangu pap volt, valószínűleg a templom adminisztratív vezetője. Tisztségük elvált a város fejedelmétől vagy helytartójától, az enszitől, vagy a királytól, a lugaltól, bár a feliratok szerint előfordult, hogy együtt gyakoroltak több tisztséget, főleg a korai időkben.

Az EN szótag több istenség nevében is szerepel:

• ^DEN.LÍL
• ^DEN.KI
• ^DEN.GURUN
• ^DEN.ZU

Az „en” írásjel jelentései

Az ékírásban az en jel lehet szótag (en( több jelentésű szó (EN). Szótagként és szójelként is több különböző jelet alkalmazhattak.

• en szótag az ezt tartalmazó szavakban és összetételekben
• úr, pap, birtokos (= akkád bēlu, úr, tulajdonos)
• pap (= akkád entu, főpapnő és enu = főpap, főpapnő, úr, írásjele megegyezik a fentivel)
• az EN jel olvasata lehet
  • URUN_x
    • okos (akkád naklu = okos, bonyolult)
    • emelkedett, erős (akkád dannu = erős, erőteljes, hatalmas, nagy, šapsu = Nap, şīru = emelkedett, legfelsőbb, pompás, kiemelkedő)
• ráolvasás, varázslat (ŠU₂.AN, ŠU₂.DINGIR, EN₂ = akkád šiptu)
• hatalommal kapcsolatos összetett igék alkotója (en₃)

Források

• A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8  
• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8