En

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az EN, ENSI írásjel

Az EN (sumer: úr vagy pap, ékírással 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗) a mezopotámiai kora dinasztikus kor (i. e. 30002350) egyik uralkodói címe volt. Hatalmának pontos jellege nem ismert, valószínűleg szakrális jellegű is volt. Később az EN címet a templom egyik (fő)papja birtokolta, mint EN – vagy akkád nyelven: ENU, papnő értelemben ENTU – pap, valószínűleg ő kapcsolta össze a népet az istenséggel. Eredetileg a sumer városállamok templomállamok voltak, ezért a főpap volt eleve az uralkodó, ez lehetett az eredeti EN, akit ekkor fordíthatunk papkirálynak. Innen származik az ENSI kifejezés is.

A másik főpap a sangu pap volt, valószínűleg a templom adminisztratív vezetője. Tisztségük elvált a város fejedelmétől vagy helytartójától, az enszitől, vagy a királytól, a lugaltól, bár a feliratok szerint előfordult, hogy együtt gyakoroltak több tisztséget, főleg a korai időkben.

Az EN szótag több istenség nevében is szerepel:

Az „en” írásjel jelentései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ékírásban az en jel lehet szótag (en( több jelentésű szó (EN). Szótagként és szójelként is több különböző jelet alkalmazhattak.

  • en szótag az ezt tartalmazó szavakban és összetételekben
  • úr, pap, birtokos (= akkád bēlu, úr, tulajdonos) Sumer ensi.jpg[1]
  • pap (= akkád entu, főpapnő és enu = főpap, főpapnő, úr, írásjele megegyezik a fentivel)[2]
  • az EN jel olvasata lehet
    • URUNx
      • okos (akkád naklu = okos, bonyolult)[3]
      • emelkedett, erős (akkád dannu = erős, erőteljes, hatalmas, nagy, šapsu = Nap, şīru = emelkedett, legfelsőbb, pompás, kiemelkedő)[4]
  • ráolvasás, varázslat (ŠU2.AN, ŠU2.DINGIR, EN2 = akkád šiptu) Sumer en2.jpg[5]
  • hatalommal kapcsolatos összetett igék alkotója (en3) Sumer en3.jpg[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap