Elvira Szahipzadovna Nabiullina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elvira Szahipzadovna Nabiullina
Elvira Nabiullina 2017.jpg
Oroszország Bankjának az elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2013. június 24.
Előd Szergej Ignatyev
Gazdaságfejlesztési miniszter
Hivatali idő
2008. május 12. 2012. május 21.
Elnök Dmitrij Medvegyev
Előd Saját maga (mint gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter)
Utód Andrej Belouszov
Gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter
Elnök Vlagyimir Putyin
Előd German Gref
Utód Saját maga (mint gazdaságfejlesztési miniszter)
Viktor Khristenko (mint ipari és kereskedelmi miniszter)

Született 1963. október 29. (58 éves)
Ufa
Párt

Házastársa Yaroslav Kuzminov
Foglalkozás
Iskolái

Díjak
  • A Haza Szolgálatáért-érdemrend, IV. osztály (2012)
  • Barátságért Érdemrend (2011)
  • Medal of the Order "For Merit to the Fatherland" I class (2006)
  • Medal of the Order "For Merit to the Fatherland" II class (2002)
  • Becsületrend
  • Honoured Economist of the Russian Federation
A Wikimédia Commons tartalmaz Elvira Szahipzadovna Nabiullina témájú médiaállományokat.

Elvira Szahipzadovna Nabiullina (oroszul: Эльвира Сахипзадовна Набиуллина; tatárul: Эльвира Сәхипзәде кызы Нәбиуллина; baskírul: Эльвира Сәхипзада ҡыҙы Нәбиуллина; 1963. október 29. – ) oroszországi közgazdász, az Orosz Nemzeti Bank vezetője. 2012 májusa és 2013 júniusa között Vlagyimir Putyin orosz elnök gazdasági tanácsadója volt.[1] Korábban, 2007 szeptemberétől 2012 májusáig a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi tárcát vezette.[2][3] 2019-ben a Forbes szerint a világ 53. legbefolyásosabb nője.[4]

Fiatalkora és tanulmányai[szerkesztés]

Nabiullina 1963. október 26-án a baskíriai Ufában,[5] egy tatár családba született meg.[6][7] Édesapja, Szahipzada Szaitzadajevics sofőrként, édesanyja, Zuleiha Hamatnurovna gépkezelőként dolgozott egy gyárban. Elvira az Ufai 31. Iskolában végzett, kitűnő tanulóként. A Moszkvai Állami Egyetemen 1986-ban szerzett közgazdász diplomát.[8][9] Később, 2007-ben beválasztották a Yale Egyetem Yale World Fellows(wd) ösztöndíj-programjába.[10]

Pályafutása[szerkesztés]

1991 és 1994 között Nabiullina a Szovjet Tudományos Ipari Szövetségnél és utódjánál, az Iparosok és Vállalkozók Oroszországi Szövetségénél dolgozott vezető szakértőként.[8] 1994-ben átment a Gazdaságfejlesztési és Kereskedelmi Minisztériumhoz, ahol 1997-re már miniszterhelyettes lett belőle. 1998-ban otthagyta a minisztériumot.[8] A következő két évben a Szberbank Rosszii vezetője volt, majd az egykori gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter, German Gref kormányzaton kívüli agytrösztjénél, a Stratégiai Fejlesztési Központnál dolgozott, majd 2000-ben első helyettesként került vissza a minisztériumba.[8] 2003. és 2007. szeptember között ő volt a Stratégiai Fejlesztési Központ vezetője, és ő vezette azt a konzultációs bizottságot, mely előkészítette, Oroszország elnökségét a G8-országok 2006-os szentpétervári csúcstalálkozójának idejére.

Putyin orosz elnök 2007. szeptember 24-én Nabiullinát nevezte ki Gref utódjául a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi minisztérium élén.[2][8] Szerinte a közös munka az akkori elnökhelyettessel és pénzügyminiszterrel, Alekszej Kudrinnal „bonyolult, de mindig érdekes” volt.[11] Egészen 2012. május 21-ig töltötte be ezt a tisztséget.[3] 2012-ben ő volt az egyike annak a hat vezetőnek, aki követte Putyint, mikor harmadik alkalommal is megválasztották elnöknek.

2013-ban Nabiullinát kinevezték az Orosz Központi Bank élére, és ezzel ő lett Tatyjana Paramonova után a második nő ebben a pozícióban, és a G8 képviselői között az első orosz nő.[12] 2014-ben a Forbes szerint ő volt a világ egyik legbefolyásosabb nője, amely megjegyezte, hogy „azzal a nehéz feladattal bízták meg, hogy az ukrán politikai válság idején tartsa kézben a rubel árfolyamát, és állítsa növekedési pályára az egyébként épp a recessziót elkerülni igyekvő gazdaságot.”[12] Hogy megállítsa a rubel elértéktelenedését, megemelte az alapkamatot, szabadon lebegő árfolyampolitikát vezetett be, és nem engedte elszállni az inflációt.[13] Ezzel stabilizálta a pénzügyi rendszert, és megszilárdította a külföldi befektetők bizalmát.[14] A Euromoney szerint 2015-ben ő volt az év központi banki igazgatója.[15]

2017-ben a The Banker Nabiullinát választotta az „Év legjobb központi bankárának Európában.”[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. New Kremlin Aides Allotted Responsibilities Archiválva 2013. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, RIA Novosti, 23 May 2012. Retrieved: 27 June 2012.
  2. a b Levitov, Maria. „Putin Replaces Russian Economy Minister Gref With Nabiullina”, Bloomberg, 2007. szeptember 1. 
  3. a b Andrei Belousov appointed Economic Development Minister”, Interfax, 2012. május 21.. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2013. március 28.) 
  4. The World's 100 Most Powerful Women. Forbes . Forbes. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  5. Elvira Nabiullina. ECE. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  6. https://www.kommersant.ru/doc/1330151
  7. https://www.bloomberg.com/news/features/2017-02-14/putin-s-central-banker-purges-100-banks-a-year-in-epic-crackdown
  8. a b c d e Elvira Nabiullina. Biography” (russian nyelvű) 
  9. BackGround People: Nabiullina, Elvira Sakhipzadovna, Russia Profile 28 July 2008 Archiválva 2012. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved: 27 June 2012.
  10. Yale University President Levin Announces Selection of 2007 Yale World Fellows. Yale News . (Hozzáférés: 2017. március 24.)
  11. Policy behind Kudrin ouster Archiválva 2011. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Anna Arutunyan, Moscow News, 30 September 2011 Retrieved 27 June 2012.
  12. a b Russian Central Banker Nabiullina Among Forbes' Most Powerful Women”, MoscowTimes.com, 2014. május 29. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 27.) 
  13. Russia economy: What is the risk of meltdown?”, BBC News, 2014. december 16. (Hozzáférés ideje: 2014. december 17.) 
  14. Welcome to Euromoney. euromoney.com
  15. Welcome to Euromoney. euromoney.com
  16. Central Banker of the Year 2017”, 2017. január 3. (Hozzáférés ideje: 2017. január 16.)