Elvira Szahipzadovna Nabiullina
| Elvira Szahipzadovna Nabiullina | |
 | |
| Oroszország Bankjának az elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2013. június 24. | |
| Előd | Szergej Ignatyev |
| Gazdaságfejlesztési miniszter | |
| Hivatali idő 2008. május 12. – 2012. május 21. | |
| Elnök | Dmitrij Medvegyev |
| Előd | Saját maga (mint gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter) |
| Utód | Andrej Belouszov |
| Gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter | |
| Elnök | Vlagyimir Putyin |
| Előd | German Gref |
| Utód | Saját maga (mint gazdaságfejlesztési miniszter) Viktor Khristenko (mint ipari és kereskedelmi miniszter) |
| Született | 1963. október 29. (60 éves) Ufa |
| Párt | |
| Házastársa | Yaroslav Kuzminov |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elvira Szahipzadovna Nabiullina témájú médiaállományokat. | |
Elvira Szahipzadovna Nabiullina (oroszul: Эльвира Сахипзадовна Набиуллина; tatárul: Эльвира Сәхипзәде кызы Нәбиуллина; baskírul: Эльвира Сәхипзада ҡыҙы Нәбиуллина; 1963. október 29. – ) oroszországi közgazdász, az Orosz Nemzeti Bank vezetője. 2012 májusa és 2013 júniusa között Vlagyimir Putyin orosz elnök gazdasági tanácsadója volt.[1] Korábban, 2007 szeptemberétől 2012 májusáig a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi tárcát vezette.[2][3] 2019-ben a Forbes szerint a világ 53. legbefolyásosabb nője.[4]
Fiatalkora és tanulmányai[szerkesztés]
Nabiullina 1963. október 26-án a baskíriai Ufában,[5] egy volgai tatár családba született meg.[6][7] Édesapja, Szahipzada Szaitzadajevics sofőrként, édesanyja, Zuleiha Hamatnurovna gépkezelőként dolgozott egy gyárban. Elvira az Ufai 31. Iskolában végzett, kitűnő tanulóként. A Moszkvai Állami Egyetemen 1986-ban szerzett közgazdász diplomát.[8][9] Később, 2007-ben beválasztották a Yale Egyetem Yale World Fellows ösztöndíj-programjába.[10]
Pályafutása[szerkesztés]
1991 és 1994 között Nabiullina a Szovjet Tudományos Ipari Szövetségnél és utódjánál, az Iparosok és Vállalkozók Oroszországi Szövetségénél dolgozott vezető szakértőként.[8] 1994-ben átment a Gazdaságfejlesztési és Kereskedelmi Minisztériumhoz, ahol 1997-re már miniszterhelyettes lett belőle. 1998-ban otthagyta a minisztériumot.[8] A következő két évben a Szberbank Rosszii vezetője volt, majd az egykori gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter, German Gref kormányzaton kívüli agytrösztjénél, a Stratégiai Fejlesztési Központnál dolgozott, majd 2000-ben első helyettesként került vissza a minisztériumba.[8] 2003. és 2007. szeptember között ő volt a Stratégiai Fejlesztési Központ vezetője, és ő vezette azt a konzultációs bizottságot, mely előkészítette, Oroszország elnökségét a G8-országok 2006-os szentpétervári csúcstalálkozójának idejére.
Putyin orosz elnök 2007. szeptember 24-én Nabiullinát nevezte ki Gref utódjául a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi minisztérium élén.[2][8] Szerinte a közös munka az akkori elnökhelyettessel és pénzügyminiszterrel, Alekszej Kudrinnal „bonyolult, de mindig érdekes” volt.[11] Egészen 2012. május 21-ig töltötte be ezt a tisztséget.[3] 2012-ben ő volt az egyike annak a hat vezetőnek, aki követte Putyint, mikor harmadik alkalommal is megválasztották elnöknek.
2013-ban Nabiullinát kinevezték az Orosz Központi Bank élére, és ezzel ő lett Tatyjana Paramonova után a második nő ebben a pozícióban, és a G8 képviselői között az első orosz nő.[12] 2014-ben a Forbes szerint ő volt a világ egyik legbefolyásosabb nője, amely megjegyezte, hogy „azzal a nehéz feladattal bízták meg, hogy az ukrán politikai válság idején tartsa kézben a rubel árfolyamát, és állítsa növekedési pályára az egyébként épp a recessziót elkerülni igyekvő gazdaságot.”[12] Hogy megállítsa a rubel elértéktelenedését, megemelte az alapkamatot, szabadon lebegő árfolyampolitikát vezetett be, és nem engedte elszállni az inflációt.[13] Ezzel stabilizálta a pénzügyi rendszert, és megszilárdította a külföldi befektetők bizalmát.[14] A Euromoney szerint 2015-ben ő volt az év központi banki igazgatója.[15]
2017-ben a The Banker Nabiullinát választotta az „Év legjobb központi bankárának Európában.”[16]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ New Kremlin Aides Allotted Responsibilities Archiválva 2013. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, RIA Novosti, 23 May 2012. Retrieved: 27 June 2012.
- ↑ a b Levitov, Maria. „Putin Replaces Russian Economy Minister Gref With Nabiullina”, Bloomberg, 2007. szeptember 1.
- ↑ a b „Andrei Belousov appointed Economic Development Minister”, Interfax, 2012. május 21.. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ The World's 100 Most Powerful Women. Forbes . Forbes. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ Elvira Nabiullina. ECE. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
- ↑ https://www.kommersant.ru/doc/1330151
- ↑ https://www.bloomberg.com/news/features/2017-02-14/putin-s-central-banker-purges-100-banks-a-year-in-epic-crackdown
- ↑ a b c d e „Elvira Nabiullina. Biography”, RIA Novosti (russian nyelvű)
- ↑ BackGround People: Nabiullina, Elvira Sakhipzadovna, Russia Profile 28 July 2008 Archiválva 2012. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved: 27 June 2012.
- ↑ Yale University President Levin Announces Selection of 2007 Yale World Fellows. Yale News . (Hozzáférés: 2017. március 24.)
- ↑ Policy behind Kudrin ouster Archiválva 2011. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Anna Arutunyan, Moscow News, 30 September 2011 Retrieved 27 June 2012.
- ↑ a b „Russian Central Banker Nabiullina Among Forbes' Most Powerful Women”, MoscowTimes.com, 2014. május 29.. [2016. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 27.)
- ↑ „Russia economy: What is the risk of meltdown?”, BBC News, 2014. december 16. (Hozzáférés: 2014. december 17.)
- ↑ Welcome to Euromoney. euromoney.com
- ↑ Welcome to Euromoney. euromoney.com
- ↑ „Central Banker of the Year 2017”, TheBanker , 2017. január 3.. [2019. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. január 16.)